Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huKevesen tudják, hogy létezik Amerikában egy modern kori „szellemváros”, ahol a nap 24 órájában halálos tűzvész tombol a föld alatt. A Pennsylvania államban található Centralia városának szinte minden lakója már évekkel ezelőtt elköltözött, ami nem is csoda, hiszen az ott maradt maroknyi embert a füst és a veszélyes gázok mérgezik folyamatosan, amelyek a település alatt lángoló szénből származnak.
Mára a természet szinte teljesen visszahódította az egykori virágzó bányászvárost, amely több ezer embernek adott otthont. A Centrália akkor indult fejlődésnek, amikor magas fűtőértékű szenet találtak a környéken. A város szénbányái 1856-ban nyíltak meg. Centrália lakossága fénykorában, 1890-ben 2761 fő volt, és számos templom, szálloda, kocsma, valamint színház, bank és posta is működött – számolt be róla az Express. Bár a bányászat a 20. század közepére veszített jelentőségéből, a város alatti tárnarendszerben még rengeteg jó minőségű, gazdaságilag értékes kőszénféle: antracit maradt. A békés település élete azonban az 1960-as években egy csapásra a feje tetejére állt, amikor tűz ütött ki a földfelszín alatt, és az értékes nyersanyag lángba borult.
Fotó: AFP/Don Emmert
Egy hibás döntés okozta az elolthatatlan, földalatti tüzet a városban
A tűz 1962-ben csapott fel, amikor az önkormányzat a nemzeti ünnepnek számító emlékezet napjára készülve úgy döntött, hogy felszámolja a város melletti szeméthalmot. Csakhogy a szemetet nem elszállították, hanem egy kiürült tárnába halmozták fel, hogy elégetve szabaduljanak meg attól. A műveletet öt önkéntes tűzoltó felügyelte, akik a hulladék hamuvá válása után el is oltották a tüzet – legalábbis ezt hitték.
Az el nem oltott tűz ugyanis begyújtotta a felszín alatt 10-15 méter mélyen húzódó antracit-réteget.
A hő és a lángok pedig hamarosan átterjedtek a teljes járatrendszerre, több négyzetkilométeres területen. A lángok immár több mint 60 éve égnek a város alatt húzódó régi alagutak labirintusában kén- és füstszaggal borítva be a települést. A veszélyes gázok miatt a bányászatot a még működő tárnákban teljesen leállították, a mérgező füst pedig a lakosok többségét elkergette. 1983-ra a kormány több mint 42 millió dollárt különített el az áttelepítési erőfeszítésekre, és szinte mindenki elfogadta a pénzt. Több mint 1000 ember költözött el, és 500 épületet bontottak le. Többségük a közeli településeken talált új otthont. A népszámlálási adatok szerint 1990-re mindössze 63 lakos maradt, 2010-re pedig már csak öt ház állt. A megmaradt maroknyi ember azonban nem akart elköltözni: fellebbeztek a távozásra kötelező bírósági határozat ellen. Így végül 2013-ban megállapodás született a fennmaradó hét lakossal, hogy halálukig Centráliában maradhassanak, amikor is elveszik az ingatlanjaikat.
Fotó: Getty Images/Bettmann
Centrália jelenleg a világ egyik legveszélyesebb helye
A hatóságok kifejezetten javasolják a távolmaradást, sőt, még az autós áthaladást sem ajánlják. A tűz mára 13 km-es sugarú körben terjedt el és a becslések szerint, ha a jelenlegi ütemben folytatja az égést, több mint 250 évig is eltarthat, míg kialszik. Mára a természet visszahódította azokat az utcákat, amelyek egykor ezreknek adtak otthont. Az egyetlen jel, hogy egykor egy város állt itt, a régi templom és a buja növényzeten át kanyargó autópálya.
A legutolsó kalkulációk szerint 500 millió dolláros ráfordítást igényelne a tűz eloltása, ezt azonban egyelőre nem tudja – és a lakosok áttelepítése után nem is akarja – az állam kifizetni. Az egykori bányászvárost elemésztő antracit értékét a becslések 1 milliárd dollárra teszik.
