Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huEgyes értesülések szerint az OPEC meghatározó tagjának számító Szaúd-Arábia kulcsfontosságú, kelet-nyugat irányú olajvezetéke, amely elkerüli a Hormuzi-szorost, teljes kapacitást elérve napi 7 millió hordó olajat szállít. Ha az értesülés igaz, úgy az olajszállítások folyamatossága enyhülést hozhat az energiapiacokon és némileg enyhítheti az olajárra nehezedő nyomást – de a jemeni húszi lázadok felülírhatják ezeket a reményeket is.
A Bloomberg egy, az ügyre közelről rálátó forrása alapján azt írja, hogy Szaúd-Arábia hatalmas Kelet-Nyugat csővezetéke (melyet angolszász környezetben Petroline néven is hivatkoznak) elérte szállítási kapacitásának csúcsát, és napi 7 millió hordó szállított hordóval üzemel. A vezeték jelentősége óriási, mert így az olajszállímányokat nem a lényegében blokád alatt lévő Hormuzi-szoroson át kell küldeni, hanem annak kihagyásával a Vörös-tengeren át. Ám ez az önmagában fontos fejlemény még nem oldja meg az energiapiaci válságot, és ugyanúgy hordozhat biztonsági kockázatokat.
Fotó: Saudi Aramco
Mi a szaúd-arábiai Kelet-Nyugat kőolajvezeték?
Annak igénye, hogy a Közel-Kelet olajkitermelő országai ne legyenek rászorulva exportjukat illetően a Hormuzi-szorosra, és csökkentsék kitettségüket annak de facto Irán általi ellenőrzésétől, régóta élő gondolat, ám a megépült csővezetékek jelenleg sem alkalmasak arra, hogy teljesen kiváltsák a Hormuzi-szoros hajóforgalmát, hiszen a kőolajat legfeljebb egy másik kikötőben, de ugyanúgy hajóra kell rakni ahhoz, hogy eljusson az ázsiai piacokra. Mégis, a megépült rendszereknek, különösen a Szaúd-Arábiában működő Kelet-Nyugat vezetéknek mégis nagy jelentősége lehet, különösen a mostani válságban.
A Kelet-Nyugati csővezetéket (Petroline) a szaúdi olajóriás, az Aramco üzemelteti. Az Aramco a világ egyik legnagyobb vállalata, egyben a globális olajtermelés 12 százalékát ellenőrzi. Kitermelési kapacitása meghaladja a napi 12 millió hordót. Az általa üzemeltetett 1200 km hosszú óriásvezeték a Perzsa-öböl közelében található Abqaiq olajfeldolgozó központtól az ország másik oldalán, a Vörös-tengeren található Janbu kikötőjéig fut. Janbu kikötőjében az olajat tankerekbe töltik, és azok az Ádeni-öböl felé haladva, a Bab el-Maneb-szoroson átkelve, vagy pedig északnyugatra, a Vörös-tengeren, majd a Szuezi-csatornán áthaladva szállíthatják a rakományt céljuk felé.
A csővezeték napi 7 millió hordó szállítására alkalmas, a friss értesülések szerint Szaúd-Arábiának egy hónappal az Irán elleni csapások megindítása után sikerült elérnie a maximális szállítási kapacitást, miután az olaja már a háború első napjait követően elkezdte a Petroline-ra átirányítani.
Március 10-én az Aramco már prognosztizálta, hogy napi körülbelül 5 millió hordó exportra fordítható a szállított olajból, míg a fennmaradó mennyiség a helyi finomítókat láthatja el.
Az Aramco erőfeszítései az adatok nyelvén kifejezve látványosak voltak:
- a Kpler árupiaci adatelemző cég szerint januárban és februárban átlagosan napi 770 000 hordó olaj folyt át a vezetéken;
- a mennyiség viszont e hét közepére 2,9 millió hordó napi átlagra nőtt.
Most pedig – ha helytállók a közlések – megvan a kapacitáscsúcs.
Mi lesz a vezetéken át áramoltatott olajjal?
A Janbu kikötőjébe érkező olaj tankerekre kerül, hogy Szaúd-Arábia fenn tudja tartani legalább a saját exportját a Hormuzi-szoros körül kialakult válság közepette is. A Kpler adatai szerint a berakodások márciusban eddig napi 3,4 millió hordóra emelkedtek, és most, hogy elméletileg akár napi 7 millió hordó is érkezhet a terminálokba, elméletileg már csak a berakodás sebességén és a tankerek rendelkezésre állásán múlhatnak a szaúdi szállítások.
Ezekre a tényezőkre viszont szintén nem lehet legyinteni, mert ha innentől meg is lesz a napi 7 millió hordó szállított olajmennyiség, a berakodást Janbu-kikötő rakodási kapacitása korlátozza, ami körülbelül 4,5 millió hordó naponta. Azaz előállhat az a helyzet, hogy amennyiben az Aramco a csővezeték napi kapacitását kihasználva küldi azon az olajat, Janbuban nem tudnak azzal lépést tartani. Hozzá kell tenni, hogy ez inkább elvi lehetőség, a gyakorlatban arra kell számítani, hogy egyrészt az Aramco sem tud minden nap 7 millió hordó olajat küldeni, másrészt nem is fog, figyelembe véve a szállítások ütemezését, az OPEC egyébkénti célkitűzéseit, más kitermelő országok piaci kínálatát, és egy sor egyéb szempontot.
Vagyis egyelőre arra érdemes számítani, hogy az olajszállítmányok mennyisége több egyéb feltétel teljesülése esetén is, némileg ideális esetben, legfeljebb napi 4,5 millió hordó körül alakulhatnak Janbuból.
A csővezeték csúcsra járatásának azonban így is nagy jelentősége van az olaj rendelkezésre állása, valamint pszichológiai szempontból, hiszen igazolja, hogy nagy mennyiségű olajjal is ki lehet hagyni a hormuzi átjárót az olajexport útjából. Arról pedig, hogy mire elég egyetlen olajtanker rakománya, ebben a cikkben olvashat.
A húszik mindent felülírhatnak
Van azonban néhány további olyan körülmény, ami miatt szintén érdemes visszafogni a lelkesedést a csővezetékkel kapcsolatos fejlemény kapcsán.
Az egyik, hogy a vezeték önmagáában nem képes kiváltani a Hormuzi-szoros forgalmát.
Az átjárón 2024-ben 14 millió hordónyi nyersolaj és kondenzátum, és 6 millió hordónyi finomított termék haladt át naponta.
A most kialakuló energiaválság enyhítésében komoly szerep juthat a szaúdi óriásvezetéknek, de a válság megoldását alaptalan lenne várni attól.
A másik pedig, hogy miként az Origón megírtuk, most már a jemeni húszi lázadók is az iráni háború harcoló felei közé tartoznak, méghozzá Irán oldalán, ami azt jelenti, hogy újra fokozódó veszélyt jelenthetnek a Vörös-tenger hajóforgalmára. A Janbu kikiötőjéből elinduló hajók közül ugyanis csak a kisebbek tudnak átkelni a Szuezi-csatornán az európai piacok felé, a VLCC kategóriás óriástankereknek a Bab el-Maneb-szoros felé kell haladniuk, hogy Ázsia irányába induljanak. Itt azonban könnyű célpontjaivá válhatnak a húszi lázadóknak. A lázadók bár kifejezetten Szaúd-Arábiával nem feltétlen akarnák megint összerúgni a port, ahogy feltehetően ázsiai országokkal sem, de mivel Irán-barát és Izrael-ellenes entitásként vesznek részt a konfliktusban, ezért potenciálisan veszélyesnek kell tekinteni abbéli képességüket, hogy ismét megzavarják és kockáztassák a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl hajóforgalmát.
