Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAusztria gazdasága az energiatermeléssel összefüggésben hosszú ideig az Alpokból érkező vízre épült, amely turbinákon keresztül biztosította az áramtermelést a háztartások és a vállalkozások számára. Ám ahogy a klímaváltozás átrajzolja az ország vízháztartását és csökkenti a gleccserek vastagságát, Bécs egyre inkább azzal szembesül, hogy alapvetően változik meg az eddigi a vízhasznosításra épülő energetikai rendszere. Az emiatti feszülséget növelik tovább a jelenlegi geopolitikai természetű kihívások.
Ausztria versenyt fut az energiaellátás biztosításáért, miközben az olvadó alpesi gleccserek miatt az ország kénytelen újragondolni gazdasági modelljének alapjait. A tudósok szerint az ország ugyanis közelít egy úgynevezett „vízcsúcs” (peak water) fordulóponthoz. Ez azt jelenti, hogy az alpesi gleccserek zsugorodásával ezek a hosszú időn át természetes víztározóként szolgáló természeti képződmények már nem lesznek képesek ugyanúgy növelni a folyók vízhozamát és azon keresztül az energiatermelést, mint korábban.
Fotó: Unsplash
Vékonyodó gleccserek és geopolitikai válságok: kihívások Ausztriának is
Ausztriában a vízenergia hasznosítása adja a villamosenergia-termelés alapját, köztük izgalmas, egyben Magyarország számára is érdekes technológiai megoldásokkal, miként az Origón ebben a helyszínlátogatás alapján készült beszámolóban bemutattuk. Ezt a hosszú évtizedes gyakorlatot ugyanakkor legalább részben át kellhet értékelni a jövőben a természeti feltételek megváltozása, a gleccserek vékonyodása és a magashegyi területeken hó és jég formájában megkötött víz és csapadék mérséklődése miatt.
„Szinte minden gleccser tömege csökken, ebben tudományos konszenzus van” – idézi a Bloomberg Francesca Pellicciotti-t, az Osztrák Tudományos és Technológiai Intézet gleccserkutatóját, aki azt is hozzátette: egy pontot elérve kevesebb víz áll majd rendelkezésre a vízenergia hasznosításához.
A jelenség fokozza az aggodalmakat Bécsben, hogy a vízenergiára való támaszkodás – amelyet sokáig az energiabiztonság pillérének tekintettek – egyúttal az ország sérülékenységéhez vezethet épp akkor, amikor a konfliktusok miatti zavarok növelik az importált energiahordozóktól való függés kockázatait. Egy olyan országban, ahol
a második legértékesebb tőzsdei vállalat, a részben állami tulajdonú Verbund AG, villamosenergia-termelésének mintegy 90 százalékát vízenergiából fedezi, a következmények az energiapiacoktól a hitelminősítésekig érezhetők lesznek.
A klímaváltozás már most is egyre kiszámíthatatlanabb csapadékeloszlást eredményez, ám a vízkészletek várható csökkenése még inkább ráirányítja a figyelmet arra, hogy az országnak diverzifikálnia kell energiaforrásait – például szél- és napenergiával, valamint energiatárolással –, hogy tompítsa a klímahatások és a külső ellátási kockázatok következményeit. A Hormuzi-szoros Irán általi lezárása az Egyesült Államok és Izrael támadásait követően rávilágított arra, mennyire sérülékenyek az exportfüggő energiarendszerek.
A klímamodellek szerint a vízkészletek pedig akár már a következő két évtizedben elérhetik csúcspontjukat, így Ausztria mozgástere gyorsan szűkül.
Bár a gleccserek felgyorsult olvadása átmenetileg növeli a lefolyást, a tendencia akár már 2040 körül megfordulhat. Ezt követően a zsugorodó jégkészletek kevesebb olvadékvizet juttatnak a folyókba és a víztározókba.
Ezért Ausztriában új kutatások zajlanak a pontosabb előrejelzések érdekében. Például Pellicciotti egy közel 9 millió eurós projektet vezet, amely
- mesterséges intelligenciát, és
- fizikai modelleket kombinál a hegyvidéki vízrendszerek szimulálására és a kritikus fordulópontok azonosítására.
A MountAInWater nevű kezdeményezés – amelyet részben Eric Schmidt, a Google korábbi vezérigazgatója finanszíroz – azt próbálja meghatározni, mikor és hol következik be a „vízcsúcs”.
Már a pénzügyi mutatókban is megjelenik az osztrák gleccserek olvadása
A figyelmeztető jelek már a pénzügyi mutatókban is megjelentek. Az S&P Global Ratings a múlt hónapban A+-ról A-ra rontotta a Verbund hitelminősítését, gyengébb vízhozamokra és romló energiatermelési kilátásokra hivatkozva. A hitelminősítő 2026-2027-re csökkenő nyereséget vár.
A leminősítés jól mutatja, hogy a klímakockázat kézzelfogható pénzügyi nyomássá válik.
A Verbund termelési együtthatója – amely a folyók vízhozamát méri a hosszú távú átlaghoz képest – 2025-ben 0,79-re esett vissza, ami jóval a normál szint alatt. Az alacsonyabb vízhozam korlátozza az áramtermelést, ami a növekvő beruházások mellett szűkítheti a profitmarzsokat.
A vállalat várhatóan több mint 2 milliárd eurót költ idén és jövőre hálózatfejlesztésre és megújuló projektekre. Ennek következtében az adósságállomány 2028-ra több mint duplájára nőhet.
Eközben a pénzáramlást a csökkenő vízenergia-termelés és az állami árplafonok is gyengítik.
Ausztria vízerőmű-hálózatát sokáig stratégiai előnyként tartották számon: az ország Európa egyik legmagasabb megújulóenergia-arányát érte el, és részben védett volt a fosszilis energiahordozók árainak ingadozásától. Ez az előny azonban egyre feltételesebbé válik az időjárási mintázatok változásával.
A csapadék egyre inkább eső formájában hullik hó helyett, ami felborítja a hagyományos tavaszi olvadási ciklust. Ennek következtében a vízhozamok ingadozóbbá válnak: száraz időszakokat heves esőzések szakítanak meg. Ez megnehezíti a víztározók kezelését és csökkenti a termelés kiszámíthatóságát – figyelmeztet erre maga a Verbund is. A szezonális egyensúlytalanság különösen télen szembetűnő, amikor a vízenergia-termelés visszaesik. Ez azt jelenti, hogy a hidegebb hónapokban Ausztriának más energiaforrásokhoz kell nyúlnia.
„Villamosenergia-igényünk több mint 90 százalékát képesek vagyunk megújuló forrásokból fedezni” – mondta Wolfgang Hattmannsdorfer gazdasági miniszter egy március végén rendezett sajtótájékoztatón. „Ám télen még mindig szükségünk van arra, hogy a kereslet 20 százalékot gázerőművekben állítsuk elő, és további 20 százalékot importáljunk”. Ugyanakkor nyilvánvalóan Ausztriát sem kerülheti el az iráni háború nyomán a kontinenst fenyegető energiaválság.
Ez a helyzet ösztönzi az osztrák energiamix diverzifikálását, amelynek részeként az osztrák kormány erre vonatkozó jogszabályt készít elő. A tervezet célja a szél- és napenergia-projektek, valamint az átviteli hálózatok fejlesztésének felgyorsítása. A törvény egységes országos eljárásokat vezetne be, és prioritást adna a megújuló infrastruktúrának, hogy csökkentse a jogi vitákból fakadó késedelmeket. Jelenleg egyes projektek engedélyezése akár egy évtizednél is tovább tart. Ugyanakkor annak számos elemét illetősen – például a szélerőművek épített környezetre való hatását tekintve – nincs politikai egyetértés, a kormánykoalíció a mostani kritikus hozzáállást mutató erők valamelyikét meg kell hogy nyerje ahhoz, hogy elfogadhassák a jogszabályt.
Ám a reformok önmagukban egy szélesebb stratégiai váltást tükröznek: Ausztria energiapolitikája a dekarbonizáció mellett egyre inkább a klímaalkalmazkodásra is összpontosít. Ez együtt jár a vízenergia relatív szerepének csökkenésével. Ez viszont egy következő kihívásra mutat rá: a vízenergia szerepének mérséklődése mAusztria számára a viszonylag alacsony villamosenergia-árakból fakadó versenyelőny gyengülését jelentheti. A szél- és napenergia bővítése ugyanakkor segíthet kiegyensúlyozni a szezonális ingadozásokat, és ellenállóbb energiarendszert kialakítani.
