Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Kéthetes fegyvernyugvás kezdődött az Egyesült Államok és Izrael, illetve Irán között zajló háborúban, melynek részeként Irán beleegyezett a világ egyik legfontosabb tengeri közlekedési útvonalának, a Hormuzi-szorosnak a nyitvatartásában. A kereskedelmi hajókat üzemeltető vállalatok egyelőre azonban óvatosak, és az látszik, hogy még ha meg is indul a hajózás a szoroson, a forgalom helyreállásához hosszú időre lesz szükség.
Miként megírtuk, az Egyesült Államok és Irán kéthetes tűzszünetet kötött, amelynek értelmében 2026. április 8-án megkezdődik a Hormuzi-szoros részleges újranyitása Irán által (Izrael a fegyverszüneti megállapodást Libanonra nem tekinti érvényesnek). Washington vállalta, hogy a fegyvernyugvás idejére felfüggeszti az Irán elleni légicsapásokat, Teherán pedig azt, hogy biztosítja a hajók átkelésének lehetőségét a Hormuzi-szoroson, amit korábban még a háború teljes lezárásának feltételéül jelzett. Az olaj hordónkénti ára 100 dollár alá esett a hír hatására, a tőzsdék pozitív hangulatban kereskednek, a magyar forint is erőre kapott, és közel a háború február 28-i kitörése előtti szintre erősödött az euróhoz mérten. Most a Perzsa-öbölben vagy a Hormuzi-szoros másik oldalán veszteglő hajókon a világ szeme.
Fotó: STR / AFP
Nyolcszáz hajó vesztegel a Perzsa-öbölben
A tűzszüneti megállapodás értelmében Teherán engedélyezi a „nem ellenséges” teherhajók áthaladását a Hormuzi-szoroson, de szigorú iráni katonai felügyelet mellett. Irán emellett egy tízpontos tervet nyújtott be, amely a szankciók teljes eltörlését és az amerikai csapatok térségből való kivonását követeli a tartós béke fejében. Ebben a tíz pontban szerepelnek olyanok, melyek mentén Irán polgári célokra megtartaná a nukleáris energia hasznosításának képességeit, de lemondana a katonai céljáról annak (azaz nem építene atombombát), és olyanok is, melyekből elég nyilvánvalóan következik, hogy Irán hosszabb távon is megtartaná a szoros forgalma feletti katonai ellenőrzést, sőt, díjat szedne be az áthaladóktól, melyből Teherán szerint az újjáépítést finanszíroznák. Az eddig csak különalkuk formájában létező díjfizetési kötelezettség tehát miként az Origón megírtuk, hivatalos állami kereteket kapna, és minden józan belátás szerint növelné az energia szállításának árát, azon keresztül pedig nagyjából minden másét is.
Egy iráni közgazdász nemrég 60 milliárd dollárnyi bevételt valószínűsített a Hormuzi-szoros átkelési díjából, amennyiben Teherán bevezeti azt.
Kérdés persze, Washington mit szól majd ezekhez az elképzelésekhez. Ám az már ebből is látható, hogy bár a két hétre szóló fegyvernyugvás és a stratégiai fontosságú vízi út megnyitása jelentős fordulat, a végleges politikai rendezés feltételei még bizonytalanok.
S bizonytalanok a Perzsa-öbölben zajló kereskedelemben érintett hajók tulajdonosai is. Jelenleg több mint 800 teherhajó várakozik a szoros megnyitására a Perzsa-öbölben, ezek még a háború február 28-i kitörésekor ragadtak ott. Miként az Origón megírtuk, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) főtitkára szerint egyúttal húszezer tengerész rekedt ezek fedélzetén a Perzsa-öbölben a Hormuzi-szoros lezárása miatt, és a kereskedelmi hajók elleni támadásoknak halálos áldozatai is vannak.
Várakozzanak akár az öbölben, akár a szoros külső oldalán az Ománi-öbölben, a kereskedelmi hajók tulajdonosai egyelőre kivárnak azzal kapcsolatban, hogy a már hatályba lépett tűzszünet milyen módon valósul meg, és annak melyik feltételéből mi következik. Az is látható, hogy egyáltalán nem csak olaj- és földgázszállító hajókról van szó, melyekből egy-egy rakománya is életmentő lehet egy kisebb ország számára.
A Kpler árupiaci elemző adatai szerint az energiát szállító hajók a Perzsa-öbölben rekedtek nagy részét teszik ki, de nem csak ilyenről van szó. A veszteglők közül
- 426 nyersolajat és üzemanyagokat szállító hajót azonosítottak, valamint
- 34 autógázt szállító, és
- 19 cseppfolyósított földgázt szállító hajót követnek.
A többi szárazárut, például mezőgazdasági vagy fémtermékeket és/vagy konténereket szállít.
A hajótársaságok egyelőre a tűzszünet feltételeinek értelmezésével és az abból fakadó következmények meghatározásával foglalkoznak azok a hajótulajdonosok és -üzemeltetők, amelyek járművei gyakorlatilag csapdába estek a Perzsa-öbölben az Irán ellen február 28-án indult csapások miatt. Most ugyan papírforma szerint most már biztonságosan áthaladhatnak a továbbra is az iráni fegyveres erők által felügyelet Hormuzi-szoroson, de ez még nem azt jelenti, hogy a kereskedelmi láncok is helyükre billennek. Ráadásul a hormuzi nyitás fogalmának tartalmára nézve is vannak kérdőjelek: Irán azt állítja, hogy beleegyezett a két hét biztonságos áthaladás garantálásába a fegyveres erőit bevonva abba és a „technikai korlátokon” belül , míg Donald Trump „teljesen, azonnal és biztonságosan” jelentett be.
A hajókat üzemeltető vállalatok többsége azt jelzi: a hajók biztonságos közlekedéséhez nagyobb átláthatóságra lesz szükség, és biztosan időbe telik, amíg a hajóforgalom helyreáll. Például a Japán Hajótulajdonosok Szövetsége egy jelentős iparági csoportként jelezte: mielőtt tagvállalataik számára átadnák a hormuzi nyitásra vonatkozó információkat, aprólékosan áttekintik az amerikai–iráni megállapodás részleteit.
Fontos két hét kezdődött, de ettől nem szabad olajpiaci csodát várni
Békeidőben naponta mintegy 135 hajó halad át a Hormuzi-szoroson, ez a szám azonban szinte a nullára csökkent az elmúlt hetekben. A hajóforgalom mostani lehetséges újraindulásában azonban így is érvényesülnie kell valamilyen rendezőelvnek. Korábbi iráni nyilatkozatok szerint elsőbbséget élveznek az alapvető szükségleti cikkeket (élelmiszer, állateledel) szállító hajók, és várhatóan csak ezek után következnek az olaj- és LNG-tankerek. Így az energiaválság sem szűnik meg egyik pillanatról a másikra:
Naponta körülbelül 11 millió hordó nyersolajtermelést vontak ki a piacokról, a közel-keleti-öbölbeli export volumene napi 15 millióról 7 millió hordóra esett vissza, a finomítók termelésének csökkentése pedig további 3 millió hordóval növeli a kínálati hiányt naponta
– emlékeztet a fennálló helyzetre Reid I'Anson, a Kpler árupiaci elemzője. Ez pedig akkor sem fog azonnal visszabillenni, ha a hajók mernek útnak indulni.
Hasonló következtetésre jut egy másik gyorsértékelés is, ami szerint a leállított kőolajtermelő kapacitások ebben a két hétben nem indulnak újra, s a katari földgázmezőkről is csak limitált mennyiségű földgáz juthat ki. A tűzszünet pedig akár két hétnél korábban is véget érhet akkor, ha a hajók nagyja elhagyta a térséget. Ezért Iránnak inkább az áruforgalom fékezése, míg az Egyesült Államoknak a forgalom pörgetése lenne érdeke, de összességében nem lesz jelentős az árupiaci többlet a tűzszünetnek köszönhetően. „Ezért a kőolaj- és földgázárak (kén, karbamid, hélium) relatíve magasan maradnak ezen időszak alatt is” – áll az Erste Befektetési Zrt. értékelésében.
Teherán pedig nem győzi nyomatékosítani: csak akkor tartja fenn a nyitott folyosót a szorosban, ha az Egyesült Államok és szövetségesei nem indítanak légi csapásokat Irán ellen a 14 napos időtartamban. Miközben viszont – Ománnal együtt – a biztonság fenntartására hivatkozva átkelési díjakat szednének be.
Nem csoda, hogy a szállítmányozók óvatosak: az olyan nagyvállalatok, mint a Maersk, egyelőre kivárnak és nem indítják el azonnal összes járatukat, mivel a biztonsági garanciákat még nem látják teljes körűnek. Így az ellátási gondok némileg enyhülhetnek ugyan, de teljesen nem szűnnek meg. Ezt erősíti a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) friss közlése is. Eszerint, tekintettel a közel-keleti finomítói kapacitás zavaraira, hónapokba telhet, mire helyreáll a repülőgépüzemanyag-ellátás, még akkor is, ha Irán újra megnyitná a Hormuzi-szorost.
Az IATA számításai szerint az üzemanyag a légi fuvarozók második legnagyobb kiadása a munkaerő után, jellemzően a működési költségek mintegy 27 százalékát teszi ki.
