Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Bizonyára sokak számára ismerős a tapasztalat, amikor a legrövidebb, azaz legkevesebb várakozóval bíró sort választja a kasszánál, mégis mindenki más hamarabb végez a szomszédos sorokban. Nem csak a balszerencse kérdése ez: matematikusok szerint létezik egy viszonylag megbízható módszer arra, hogyan válasszunk pénztári sort, ha nem akarunk ott gyökeret ereszteni.
Egy végtelenbe nyúló munkanap után a legkevésbé sem hiányzik, hogy a boltban töltsük a fél esténket. Murphy törvénye persze ilyenkor csap le: előttünk valaki aprópénzzel szöszmötöl, elfelejti bankkártyája PIN-kódját, vagy éppen akkor fogy ki a szalag a pénztárgépből, amikor mi kerülünk sorra. Bár a várakozás elkerülhetetlennek tűnik, matematikusok kiszámolták, hogyan csökkenthetjük minimálisra a stresszt. Sőt, arra is javaslatot tesznek, melyik pénztári sorba érdemes beállni, hogy ha nem is száz százalékos garanciával, de hamarabb kerüljünk sorra.
Fotó: Hans Lucas via AFP
A látszat néha csal: miért lassú a pénztári rövid sor?
Miként az Origón azzal korábbi cikkünkben foglalkoztunk, a pénztári várakozásnál sokan elkövetik azt a hibát, hogy kizárólag a sor hosszúsága alapján döntenek arról, hova álljanak be. A szakértők szerint azonban a legrövidebb sor gyakran a leglassabb. Ha egy sorban csak kevesen állnak, annak sokszor oka van – például egy problémás vásárló vagy egy lassabb pénztáros –, így érdemes résen lenni.
Talán nem meglepő, hogy mindennek megvan a maga tudományos alapja. A matematikai értelemben vett „pénztári sorok” és várakozási folyamatok elméletének alapkövét Agner Krarup Erlang dán matematikus és mérnök fektette le. Az eredeti, úttörő tanulmány 1909-ben jelent meg dán nyelven, majd később angolra is lefordították. Erlang a koppenhágai telefonközpont mérnökeként kereste a választ arra, hány telefonvonalra és kezelőre van szükség ahhoz, hogy a várakozási idő elfogadható maradjon. Kidolgozta a forgalom mérésére szolgáló képleteket (pl. Erlang-C), amelyeket ma is használnak a call centerek és pénztárak tervezésénél. A sorbanállás-elmélet (Queuing Theory) jelentősége az, hogy ez a munka alapozta meg a modern operációkutatás egyik legfontosabb ágát, amely a várakozási sorok hosszát és a kiszolgálási időt modellezi. A téma magyarországi tekintélye Dr. Sztrik János professzor.
A sorban állási elmélet szakértői szerint a leghatékonyabb megoldás az úgynevezett szerpentin sor.
Ez az a rendszer, ahol egyetlen hosszú sor kígyózik több kasszához (ezt láthatjuk például a postákon vagy nagyobb ruházati üzletekben).
Bár ez a tömeg elsőre ijesztőnek és hosszúnak tűnhet, valójában ez a leggyorsabb opció. Mivel a sor folyamatosan halad a következő szabad kasszához, egyetlen lassabb vásárló sem tudja blokkolni a teljes rendszert.
Ha több pénztári sor közül kell választani
Ugyanakkor a legtöbb élelmiszerboltban még mindig a hagyományos, párhuzamos sorok dominálnak. Ebben az esetben a kutatók egy egyszerű pszichológiai trükköt javasolnak:
érdemes a bal szélső sort választani ahhoz, hogy potenciálisan a lehető legrövidebb időt töltsük várakozással a sorban.
Ennek oka, hogy mivel az emberek többsége jobbkezes, ösztönösen jobbra indulnak el, és a jobb oldali kasszákat töltik fel először. A bal oldali sorok így statisztikailag gyakran rövidebbek és gyorsabbak maradnak.
Ha minden tudományos módszer ellenére mégis a leglassabb pénztárost, a legtöbb várakozást jelentő pénztári sort fogjuk ki, érdemes annak a jó oldalát nézni. Társadalomkutatók és pszichológusok szerint ilyenkor ugyanis
- jobban értékeljük a vásárolt árut, mert hajlamosak vagyunk azt a terméket értékesebbnek érezni, amiért „megküzdöttünk” (vagyis többet vártunk rá);
- fejleszti a türelmet: a kényszerpihenő kiváló alkalom a stressztűrésünk és a türelmünk tudatos fejlesztésére.
Így tehát a legközelebbi vásárlásnál a kosár tartalma mellett érdemes lehet tudatosabban pénztári sort választani.
