Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huKonkrét kormányzati ígéretként fogalmazta meg Magyar Péter pártja a választási kampányban azt, hogy június 1-jei hatállyal lényegében megtiltják az EU-n kívüli vendégmunkások magyarországi munkaerőpiacra lépését (miközben az EU-s országokkal szemben, összhangban az uniós alapvetésekkel, ilyen korlátozásokat még ideiglenes jelleggel sem terveznek munkavállalókra). Az erre vonatkozó ígéret még most is látható-hallható a Tisza Párt Facebook-felületén, annak azonban, hogy ezt az azóta megalakult kormány megtette volna, egyelőre nincs nyoma.

Fotó: Unsplash
Külföldi munkavállalók Magyarországon: ez most a helyzet
Fontos rögzíteni, hogy a Tisza Párt ígérete nem a jelenleg hazánkban dolgozó harmadik országból érkezett vendégmunkások hazaküldésére vonatkozott, ők a korábbi feltételrendszer alapján láthatják el feladataikat legális foglalkoztatás keretében. Számuk tavaly nagyjából 10 ezer fő lehetett, miközben a külföldi munkavállalók száma ennek nagyjából a tízszerese, 100-120 ezer fő volt tavaly, és jelenleg is körülbelül ennyi (nagyjából harmaduk Ukrajnából érkezett). Érdemes megemlíteni, hogy ezek a számok önmagukban magasnak tűnhetnek, de a munkaadói szektor szerint ez egyáltalán nem jelent nagy tömegű vendégmunkást: mindent egybevéve a foglalkoztatottak számához viszonyítva a külföldről érkezők aránya hazánkban mindössze 2,8 százalék, míg Szlovákiában 4,3 százalék, Lengyelországban 6,8 százalék, Csehországban pedig 16 százalék.
Ám a Tisza Párt ezen a téren is radikális változtatásokat ígért, a munkaerőpiac felforgatásának egy elemét, s mint említettük, június 1-jei hatállyal lényegében stoptáblát mutatott volna a harmadik országokból érkező munkavállalók számára. Ennek azonban cikkünk készítéséig nincs nyoma.
Foglalkoztatás, termelékenység, harmadik országból érkezett munkavállalók
Egyelőre csak találgatni lehet, miért mulasztotta el ezt a határidőt a Tisza Párt választási győzelme után megalakult Magyar-kormány. Az Economx cikke szerint a Miniszterelnökség egyelőre nem adott a témában konkrét választ a lapnak, és más csatornán sem látni azt, hogy az ígérethez híven gyors kormánydöntés született volna a témában. Aligha vélhető, hogy a kormány figyelmét elkerülte volna ez a korábban deklarált határidő, tekintve, hogy még május közepén is döntést ígértek arról, de hogy az miért nem született meg, azt nem tudjuk.
Az azonban bizonyossággal jelenthető ki, hogy
a munkaadói oldal aggódva figyelte, valóban meglépi-e az új kormány ezt a tervezett intézkedést, mely számos vállalati megszólaló, illetve humánerőforrással foglalkozó cég szerint óriási bonyodalmakat okozna a munkaerőpiacon.
Szinte szállóigévé vált, hogy egy ilyen döntés esetén „nem lesz Budapest belvárosában ételfutár, aki kivigye a rendelést”, bár a tényleges helyzet az, hogy ettől még a szerződéssel rendelkező harmadik országból érkezettek változatlanul végezhetik feladatukat.
Sokkal beszédesebb ennél például – és a döntés tétjére is rámutat – Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) főtitkárának megállapítása, aki a VOSZ nevében gazdasági szükségszerűségnek nevezte a vendégmunkások alkalmazását, akik ha kimaradnak a magyar munkaerőpiacról, az cégek működését sodorhatja veszélybe. Ez pedig áttételesen a gazdasági növekedési várakozásokra is kihathat.
A harmadik országbeli munkavállalók kérdése jelenleg ágazatfüggetlen problémának tűnik, amit az is mutat – cikkünket itt találja –, hogy vannak olyan zöldség-gyümölcs termesztők, akik azért nem valósítanak meg fejlesztéseket, mert vendégmunkások nélkül nem lesz, aki a fejlesztésekkel (például egy új fóliasátorban) dolgozna, értéket állítana elő.
A magyar gazdaság növekedését sokáig egyik motorként hajtotta a munkaerő lekötöttsége, a foglalkoztatás bővülése, és ezen keresztül valósult meg az elmúlt kormányzati ciklusokban jelentős bérnövekedés.
Ugyanakkor egyre több elemző figyelmeztet erre: ennek az időszaknak mostanra vége, mivel a foglalkoztatás bővülése elérte végső határát, a még szabad munkaerő integrálása pedig hosszú távú felzárkóztatási programokat kínál. Ahová még kell munkaerő, azt sokszor külföldről kell megoldani, miközben ügyelni kell arra, hogy a harmadik országból jövők bérigénye ne törje le a magyar munkavállalók béreit sem (ha a Tisza Párt a magyar munkavállalók érdekeire hivatkozva hozna valóban döntést a harmadik országbeli vendégmunkások kérdésében, annak ez lehet az egyik mozgatója).
De egyre többen figyelmeztetnek arra – így az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány is –, hogy a foglalkoztatás bővítése helyett
- a technológiai megoldások, és
- a termelékenység javítása kellene, hogy a jövőben hajtsa a magyar GDP-növekedését a munka világára gondolva.
„A magyar növekedési modell hosszú időn keresztül sikeresen épített az alacsonyabb munkaerőköltségekre, az exportorientált iparra és a külföldi működőtőkére. Ennek a modellnek azonban egyre inkább láthatóvá válnak a korlátai: fokozatosan szűkül az alacsony bérköltségből fakadó versenyelőny, miközben a magas hozzáadott értékű, innováció- és tudásalapú gazdaságra való átállás még nem ment végbe teljes mértékben. Hosszú távon azonban csak akkor maradhat fenntartható a bérnövekedés, ha azt technológiai fejlődés, magasabb hozzáadott értékű termelés és javuló hatékonyság is támogatja” – áll a friss értékelésükben.