Iratkozzon fel hírlevelünkre 
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz elmúlt napokban nehéz lett volna nem találkozni a hírekkel Magyarország egyetlen atomerőművének a kritikus helyzetéről. A Paksi Atomerőmű a Duna vízét használja a reaktor hűtésére, ennek pedig megvannak a maga előnyei és hátrányai is. A kérdés már csak az, hogy lehetne-e máshogy megoldani.
A napokon óta Magyarországot sújtó energiakrízis miatt a Paksi Atomerőmű kapcsán több olyan kérdés is felmerült, amely megválaszolásra vár, különösen a reaktor hűtése kapcsán.
Fotó: BALINT SZENTGALLAY / NurPhoto
Ha az ember képeket nézeget Európa nukleáris erőműveiről, egy dolog egészen biztosan feltűnhet, ez pedig az óriási hűtőtornyok hiánya, amit sokan tévesen kéményként szoktak azonosítani. A Paksi Atomerőmű területén sem találhatóak meg ezek a homokóra alakú tornyok, ennek pedig megvannak a maga következményei.
Hiszen amíg a paksi erőmű a Duna vizét használja hűtésre, addig például a szlovák erőművek úgynevezett zárt körös hűtést használnak. Emiatt fordulhat az elő, hogy míg hazánk egyetlen erőműve hamarosan teljesen leállhat, Szlovákiában továbbra is zavartalan a termelés.
Ahhoz azonban, hogy megértsük a két hűtés közötti különbséget, mindenképp érdemes kicsit közelebbről is megvizsgálni, hogyan működik pontosan egy atomerőmű, hogy kontextusba tudjuk helyezni a két hűtés előnyeit és hátrányait, valamint hogy meg tudjuk válaszolni azt a kérdést, hogy lehetne-e a paksi erőművet máshogy is hűteni.
Egy reaktorban két dolog történik csak
A HBO nagy hatású Csernobil című sorozatában Valerij Legaszov már a tragédiát vizsgáló bíróság előtt állva úgy fogalmazott: egy reaktorban mindössze két dolog történik, vagy csökken a reaktivitás, vagy nő. A kezelők feladata pedig ennek a láthatatlan egyensúlynak a fenntartása. Habár ma már számos típusú és méretű nukleáris erőmű üzemel a világban, a működés alapja viszonylag keveset változott.
A nukleáris hasadóanyagot, más néven az üzemanyagot rudak formájában a reaktorba helyezik. Ez általában dúsított urán, amely instabil, emiatt amikor egy neutron eltalálja, meghasad, amely során rengeteg energiát szabadít fel, ha pedig nem felügyeli, kritikus szintet is elérhet.
A reaktor magja tehát hőt termel, amelyet átad az őt körülvevő víznek, amiből aztán gőz lesz, amely pedig meghajtja az erőmű turbináit, ezzel áramot fejlesztve. Természetesen a folyamat ennél részleteiben jóval bonyolultabb, és egy külön cikket is megérne, azonban az már ebből is kiderül, hogy a reaktor magját hűteni kell, máskülönben a nukleáris láncreakció indulhat be, és leolvadhat a reaktor, csak úgy mint Fukushimában. A reaktor hűtésére azonban több módszer is rendelkezésre áll.
A legolcsóbb megoldás a Duna
A leginkább költséghatékony megoldás természetesen a közelben lévő folyók vagy tavak felhasználása. Ilyen erőműveket találunk általában a volt szovjet tagköztársaságokban, de Franciaországban és Svájcban is akad belőlük. Az édesvíz elérhetősége mellett a reaktort lehűtik, majd az így felmelegedett vizet szintén hűtés után visszaengedik a vízforrásba, és a körforgás kezdődhet is előröl.
Azt feltehetőleg most már mindenki tudja, hogy mi is történik akkor, ha elfogy a víz, hiszen mind a Paksi Atomerőmű, mind pedig a Duna romániai szakaszán található cernavodai atomerőmű működését fenyegeti az alacsony vízállás.
Ennek a módszernek ráadásul vannak egyéb hátulütői is. A reaktor hűtésére használt víz visszajuttatásának ugyanis szigorú szabályai vannak. A túl meleg folyóba való visszaengedés, valamint a túl forró víz visszaengedése ugyanis pusztító hatással lehet az élővilágra, így sok helyen a nyári időszakban felmelegedett folyó miatt a reaktorok teljesítményének a csökkentése vált szükségessé.
Mi van a szlovákoknak, ami nekünk nincs?
Sokan felkapták rá a fejüket, hogy Szlovákiában a legnagyobb aszály ellenére sem állt le a termelés. Ez azért lehetséges, mert a szomszédban található erőművek úgynevezett zárt hűtési rendszerrel rendelkeznek. Ezen létesítményeknek a látképéhez hozzátartoznak azok az óriási, homokóra alakú párologtató tornyok, amelyek nélkül működésük nem lenne lehetséges.
Fotó: TOMAS BENEDIKOVIC / AFP
A reaktort hűtésére használt forró vizet ilyenkor beleengedik felülről az óriási betonhűtőkbe, amelyek speciális bélés segíti a víz minél apróbb szemcsékre történő szétbontását. Az így keletkezett permetet pedig a hűtőtorony kialakítása miatt az alulról beszívott levegő lehűti, így pedig újra lehet használni.
Ennek a módszernek több előnye is van, hiszen miután nem kell a vizet visszajuttatni a természetbe, így az esetleges környezeti terhelés is kisebb. Ugyanakkor természetesen azt is meg kell jegyezni, hogy ezen tornyok megépítése igen csak költséges, ami részben magyarázza is, hogy a kommunista diktatúra híresen spórolós vezetése miért döntött ezek mellőzése mellett a paksi erőmű esetében.
Mi lenne, ha megépítenénk ezeket a tornyokat a Paksi Atomerőműnél?
Természetesen nincs kizárva, hogy utólag építsenek ilyen tornyokat, ez azonban csak elsőre tűnik egyszerűnek. Először is, ezen betonmonstrumok megépítése óriási feladat, rengeteg anyagot kell megmozgatni, ennek következményeképp pedig költségesek is. Ennél azonban van egy nagyobb probléma is.
Az utólagos átalakításhoz ugyanis a teljes erőmű hűtőhálózatát újra kellene építeni. Ez magában foglalja a tornyokhoz vezető vízcsöveket, a nagy teljesítményű pumpák telepítését, a jelenlegi nyitott hűtőrendszer bezárását, és a belső gépészet kívánalmaknak megfelelő átalakítását.
A legnagyobb probléma azonban az, hogy amíg ezek a munkálatok zajlanak, az erőműben a termelés leáll. Ez persze nem azt jelenti, hogy a folyamatos szükséges hűtés megszűnne, tehát innen nézve még komoly logisztikával is számolni kell. A végső költségeket tehát még megbecsülni is nehéz lenne, azonban alsó hangon is milliárdokat emésztene fel, nem beszélve az időről, amire ezen átalakításokhoz szükség van. A válasz tehát egyértelmű igen, lehetne máshogy is hűteni, azonban ennek az átalakításnak az ára óriási lenne, minden szempontból.
