Nyugellátások, nyugdíjszolgáltatások

2002.10.30. 13:06

Özvegyi nyugdíjat főszabályként a házastárs, illetve - meghatározott együttélési vagy tartási feltételek fennállása esetén - az elvált házastárs és az élettárs (együtt: házastárs) kaphat. A jogosultság elengedhetetlen előfeltétele (egy kivétellel!), hogy a jogosult házastársa (élettársa) az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.

Az özvegyi nyugdíj két fajtáját különböztethetjük meg, az ideiglenes és végleges özvegyi nyugdíjat. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától legalább egy évig, továbbá az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult, másfél évesnél fiatalabb gyermeket eltartó özvegynek az árva 18 hónapos koráig jár. Fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj azonos feltétellel a gyermek harmadik születésnapjáig folyósítható. Az ideiglenes nyugdíj fő jellemzője, hogy az özvegy akkor is jogosult az ellátásra, ha az elhunyt nem volt nyugdíjas, vagy a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt a haláláig nem szerezte meg. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj összege ahhoz a nyugdíjhoz igazodik - annak 50%-a - , amely az elhunytat halála időpontjában öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjként megillette, vagy megillette volna.

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően folyósítható végleges özvegyi nyugdíjra azonban már csak az jogosult, aki házastársa halálakor betöltötte a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt, aki a házastársa halálakor már rokkant volt, vagy a házastársa jogán legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik. Özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított tíz éven belül következik be. A végleges özvegyi nyugdíj mértéke továbbra is 50% - azaz megegyezik az ideiglenes özvegyi nyugdíj összegével - akkor, ha a megözvegyült a nyugdíjkorhatárt már elérte, vagy rokkant, és saját jogú nyugellátásban nem részesül. Ha az özvegy egyidejűleg saját jogú nyugellátásban is részesül, továbbá ha végleges özvegyi nyugdíjra az általa eltartott, árvaellátásban részesülők jogán jogosult, az özvegyi nyugdíj annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak a 20%-a, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna. 2003. november 1-jétől 25%-ra emelkedik az özvegyi nyugdíj.

Amennyiben a házastárs 1998. január 1-je előtt halt meg, a saját jogú nyugellátást az özvegyi nyugellátással - a megállapításuk időpontjára tekintet nélkül - a kormány rendeletében meghatározott összeghatárig kell együttfolyósítani.

Árvaellátásra az elárvult gyermek akkor jogosult, ha az elhalt szülője a haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg. Az ellátás a nevelt gyermeknek, a testvérnek és az unokának is jár, ha őt az elhunyt saját háztartásában eltartotta, és más tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

Az árvaellátás a gyermek 16. életévének betöltéséig, ha pedig oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a 25. életéve betöltéséig folyósítható. Az ellátás a tanulmányok befejezése hónapjának végéig,  a nyári szünetre is jár. Nem érinti  a jogosultságot, ha a tanulói vagy hallgatói jogviszony betegség, illetve szülés miatt szünetel. Ha a jogosultság megszűnése előtt a gyermek megrokkant, az árvaellátás életkorra tekintet nélkül, a rokkantság teljes tartamára megilleti. Az ellátás akkor is jár, ha az árva vagy az életben maradt szülője házasságot köt, illetve, ha örökbe fogadják.

Az árvaellátás összege gyermekenként annak a nyugdíjnak a 30%-a, amely az elhunytat öregségi, rokkantsági nyugdíjként, baleseti rokkantsági nyugdíjként halála időpontjában megillette, vagy megillette volna. Az előzőek szerinti nyugdíj 60%-át kell árvaellátásként folyósítani annak a gyermeknek, akinek mindkét szülője elhunyt, illetve akinek életben lévő szülője rokkant, vagy akit életben lévő szülője elhagyott, és nem gondoskodik róla. Ha a gyermek mindkét szülője után jogosult az árvaellátásra, azt az árvaellátást kell folyósítani, amelynek összege számára előnyösebb. A 2009. január 1-je előtt megállapított árvaellátás legkisebb összege évenként a nyugdíjemelés januári mértékének megfelelően emelkedik.

Szülői nyugdíjra a szülő akkor jogosult, ha a gyermeke az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg. További feltétel, hogy a szülő a gyermek halálakor rokkant, vagy a 65. életévét már betöltötte, és a gyermek a halálát megelőző egy éven át a szülőt eltartotta. A szülői nyugdíj a jogosult rokkantságának tartamára jár. (A 65. életévét betöltött szülőt orvosi vizsgálat nélkül is rokkantnak kell tekinteni.)

A szülői nyugdíj mértéke a végleges özvegyi nyugdíj mértékével azonos. A szülői nyugdíjjogosultság nem szűnik meg azonban, ha a szülői nyugdíjra jogosultnak a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátása a szülői nyugdíj folyósításának tartama alatt az évenkénti emelésekkel meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét.

Az üzemi balesetben elhunyt hozzátartozói részére baleseti hozzátartozói nyugellátás jár. A baleseti rokkantsági nyugdíjas hozzátartozóját megilleti a baleseti nyugellátás akkor is, ha a nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg.

A hozzátartozó baleseti hozzátartozói nyugellátásként ideiglenes özvegyi nyugdíjra, ennek megszűnését követőn özvegyi nyugdíjra, árvaellátásra és szülői nyugdíjra jogosult a hozzátartozói nyugellátásra vonatkozó általános rendelkezések szerint azzal az eltéréssel, hogy az a sérült szolgálati idejére tekintet nélkül jár.