Kockázatosabbak a színlelt munkaszerződések

2006.01.26. 7:21

Az ekho választható adózási mód. Bár a jogszabály - a tételesen felsorolt szakmákon belül - vállalkozónak, munkavállalónak, nyugdíjasnak egyaránt lehetővé teszi alkalmazását, igazából azoknak célszerű elgondolkodni rajta, akik jelenleg alkalmazottak, illetve akik a fentiek alapján, feltehetően színlelt szerződéssel foglalkoztatott kényszervállalkozók.

Aki alkalmazott és a jövőre nézve - jelenlegi bruttó munkabéréből kiindulva - ekhózni akar, munkaviszonyát továbbra is megtartva, minimálbért fog kapni munkabérként, fennmaradó juttatása pedig ekhózni fog. Így nem nehéz kiszámolni, hogy nettó juttatása magasabb lesz, mintha a teljes összeget munkabérként venné fel.(Bruttó 250 000 forintos munkabérből kiindulva, ezután 62 500 forintot kap bruttó munkabérként - ez nettóban 53 000 forint, a fennmaradó 187 500 forintból pedig munkáltatója 15 százalékot levon a munkavállalót terhelő ekhóként, így ebből a munkavállaló 166 875 forintot kap kézhez. A munkáltatót a minimálbér járulékai és a 187 500 forint 20 százalékos ekhója terheli.) Az előnyök mellett azonban érdemes mérlegelni azt is, hogy az ekhós jövedelem után nem jár táppénz és csak 50 százaléka számít bele a nyugdíjalapba. Tehát, ha a munkavállaló tartósan beteg lesz, táppénzét a minimálbér alapján fogják folyósítani. Az a nő, aki gyermeket vár, a terhességi gyermekágyi segélyt és a gyed-et is a minimálbér alapján fogja kapni.

Azok a vállalkozók, akik a már kifejtett ismérvek alapján kényszervállalkozónak minősülnek, hiába kezdik el mérlegelni, hogy megéri-e áttérni az ekhóra vagy sem, a moratórium lejártával nem nagyon lesz más választásuk. Mivel azonban az ekhó csak egy adózási mód, ahhoz, hogy kényszervállalkozói minőségük valóban megszűnjön, alkalmazottá kell válniuk. Foglalkoztatójuk pedig akkor fizeti a legkevesebbet, ha minimálbérrel munkaviszonyban alkalmazva őket, fennmaradó juttatásukat ekhózva fizeti ki. (Bruttó 250 000 forintot számlázó evás vállalkozóból kiindulva feltételezzük azt, hogy munkáltatója ugyanezt az összeget felajánlva, ez előző számítás szerinti munkabért és ekhós juttatást fizeti ki neki a továbbiakban. Ezzel a megoldással a vállalkozó is jól jár, hiszen evásként maga fizette a minimálbér minden járulékát. Amennyiben azonban munkáltatója nem az eddig számlázott bruttó összegből, hanem az áfa nélküli értékből indul ki, ekhósként kevesebb jövedelmet fog kapni a munkavállaló - ami akár bérfeszültséget is okozhat cégen belül.) Problémaként merülhet fel az is, hogy ebben az esetben mi legyen a vállalkozással? Hiszen, ha semmilyen más tevékenységet nem végez, nem sok értelme van fenntartani.

Azok a vállalkozók, akik szerződése nagy valószínűséggel nem minősül színleltnek, véleményem szerint hiába kezdenek mérlegelni, a gyakorlatban nemigen fognak ekhót választani, hiszen döntésüket a megbízójuknak is el kell fogadnia. Márpedig melyik az a megbízó, aki azt mondja: nekem ugyan nem kötelező, de ha neked jobb barátom, ekhózz nyugodtan, én szívesen fizetek utánad 20 százalék adót. A megbízó valószínűleg azt fogja javasolni, hogy maradjon minden a régiben.

Amennyiben marad az eddigi gyakorlat, és a társas vállalkozások továbbra sem tartoznak bele a kényszervállalkozói körbe, akkor egy evázó társas vállalkozó nyugodtan hátradőlhet azzal, hogy őt egyáltalán nem érinti ez a probléma.

Váci Tímea

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK