Engedtünk a legnagyobbnak

Vágólapra másolva!
Az adóhivatal évek óta nem akart beletörődni, hogy jogtalanul szedett 20 százalékos adót még 2004-2005-ben az ország legnagyobb hitelezőjének, a Franklin Templetonnak az egyik itt befektető cégétől. Most belátta, nincs esélye nyerni, és a már az Európai Bíróság elé is került ügyben visszavonulót fújt. A felek vélhetően peren kívüli megegyezéssel rendezték az anyagiakat, a Templeton részben pénzéhez juthatott, az adóhivatal megúszhatta a késedelmi kamatot. Ennek a pernek a végére sokan vártak.
Vágólapra másolva!

Nem vitázik tovább az adóhivatal Magyarország legnagyobb hitelezőjével. Az adóhatóság nemrég feladta az évek óta tartó küzdelmet, amelyet a Franklin Templeton Investmenttel folytatott.

Nyolc évig tartó huzavona

Mint korábban beszámoltunk róla, a Magyarország legnagyobb hitelezőjének számító, a magyar államadósság körülbelül egytizedét birtokló Franklin Templeton alapkezelő egyik, Luxemburgban bejegyzett cége perre ment a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal. Az ügy egészen 2004-re nyúlik vissza.

Akkoriban úgy szólt a magyar jogszabály, hogy ha egy magyar cég fektetett pénzt egy másik cégbe, és nyereséget ért el a befektetésen, amelyet fel is vett, akkor mentesült a 20 százalékos osztalékadó alól. Amennyiben azonban egy külföldi cég fektetett egy magyar cégbe, akkor két feltételnek is meg kellett felelnie az adómentességhez, vagyis ahhoz, hogy ugyanúgy kezeljék, mint egy magyar befektetőt. Befektetését minimum két évig tartania kellett, illetve legalább 20 százalékban tulajdonosa kellett hogy legyen a magyar cégnek.

Rövid távon gondolkodott a Templeton

A Templeton az összes többi alapkezelőhöz, nyugdíjpénztárhoz hasonlóan két évnél sokkal rövidebb ideig tartja a papírokat, általában néhány hetes, hónapos a befektetési horizontja. Ráadásul nem szeretnek egy-egy részvényből túlságosan bevásárolni, aligha érte, éri el tulajdoni hányaduk a 20 százalékos küszöböt.

A diszkriminatív szabályt 2005 végén eltörölték, de a Templeton szerint az uniós csatlakozásunktól, 2004 májusától 2005 végéig terjedő időszakra jogtalanul szedett tőle adót a magyar állam, ezért évekkel ezelőtt megtámadta az adóhivatal határozatát. A cég érve leegyszerűsítve az, hogy az uniós jog a tőke szabad áramlásának elvére épül, a szóban forgó magyar adószabály pedig másfél éven át nem felelt meg ennek.

A veszett fejsze nyele

A Templeton nem hagyta annyiban a dolgot, megtámadta az adóhatóság határozatát, az ügy pedig egészen a legmagasabb szintű bírói fórumig, az Európai Bíróságig fejlődött. Mint az [origo] kiderítette, első fokon a Fővárosi Törvényszék tárgyalta az ügyet, amely még 2009-ben a Templetonnak adott igazat, de az adóhivatal nem hagyta annyiban a dolgot, felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Így került a per a Kúriára, amely nem döntött, hanem tavaly tavasszal kikérte az Európai Bíróság iránymutatását.

Jogászok szerint már ez az utolsó mozzanat is felesleges volt, ugyanis a magyarhoz többé-kevésbé hasonló esetekben az Európai Bíróság már több, az adózónak kedvező ítéletet is hozott. Az adóhivatal mégis tett egy próbát, de tavaly ősszel visszavonulót fújt, ami szép lassan az Európai Bírósághoz is eljutott, majd nemrég felkerült a honlapjára is.

Az Európai Bíróság honlapjáról kiderül, hogy az EB megszüntette az eljárást. Sem az adóhivatal, sem a Templeton itt működő kirendeltsége nem árulta el kérdésünkre, miért történt ez. A Kúria sem adott tájékoztatást, végül a Fővárosi Törvényszéktől sikerült megtudnunk, hogy az adóhivatal visszavonta a keresetét, így az EB eljárása és a Kúria kérelme is okafogyottá vált.

Vélhetően jobbnak látták a háttérben megyezni

Az [origo] által elért, a hasonló, osztalékadós ügyekben jártas adószakértők, jogászok szerint az történhetett, hogy a magyar adóhatóság belátta, nincs esélye megnyerni a pert. Az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy peren kívüli megegyezés született a két fél között. (Hogy valóban így volt-e, hivatalosan nem tudni, mert a NAV adótitokra hivatkozva megtagadta a válaszadást minden egyes kérdésünkre, és a Templeton itteni kirendeltsége sem kívánta kommentálni az ügyet.)

Ilyenkor a kialakult gyakorlat az, hogy a nyeregben levő fél, ez esetben a Templeton megkapja a visszakövetelt adót, de lemond az évek óta halmozódó késedelmi kamatról. Az adóhatóságnak ez azért előnyös, mert lezárul az az ügy, amelyet aligha nyerhetett volna meg, teljesen feleslegesen köti az ebet a karóhoz, és a késedelmi kamatot - amelynek összege, főképp sokáig húzódó ügyekben, meg is közelítheti az eredetileg kért adó felét-háromnegyedét - megússza. A Templetonnak pedig azért állhat érdekében a peren kívüli megegyezés, mert így végre hozzájut a pénzéhez, nem kell még akár egy-két évig is várnia a jussára, még ha ezzel a neki járó pénz egy részét veszni hagyja is.

Kérdés, mekkora összeg ütheti a Templeton markát. A témában jártas szakértők elmondása alapján az ilyen ügyekben a milliárdforintos nagyságrend sem ritka, alsó hangon több százmillió forintról lehet szó.

Többen dörzsölhetik a markukat

A Templeton-ügy azonban túlmutat önmagán, mert kitüntetett figyelem övezte idehaza a pert. Az Európai Bíróság ítéletein felbuzdulva ugyanis több külföldi bejegyzésű, de pénzét Magyarországon fialtató vállalkozás is úgy határozott a Templetonhoz hasonlóan, hogy visszakéri a magyar államtól a 2004-2005-ös működésével kapcsolatban levont osztalékadót. Ők most még inkább nyeregben érezhetik magukat.