Brüsszel üt, Orbán visszaüt

2013.05.13. 07:30

Ha gond van, szívesen nyúl a minisztériumok pénzéhez a kormány - ez látszik az elmúlt évek megszorításaiból. Most mindehhez a presztízsberuházások feladását is hozzátette, de egy kiskaput azért hagyott magának. Kivesézzük a Varga-csomagot.

Varga Mihály pénteken bejelentette az első csomagját - de nem csinált semmi újszerűt. Olyan költségvetési csomaggal debütált, amely nagyban hasonlít arra, ahogyan az Orbán-kormány Matolcsy György miniszterkedése alatt is reagált az elmúlt három évben a brüsszeli nyomásra, ahogyan akkor kezelte a költségvetési kihívásokat.

Egy hete az Európai Bizottság világossá tette: még mindig nem elégedett azzal, amit a magyar kormány tett a költségvetési hiány leszorításáért. A két - takarékoskodást jelentő - Széll Kálmán-terven nyugvó 2013-as költségvetésbe a tavaly őszi parlamenti tárgyalás alatt pár hét alatt háromszor is belenyúlt a kabinet. Az egy hónapja készített konvergenciaprogramban jövőre is feszes gazdálkodást ígért. A bizottság szerint ezek nem elegendők ahhoz, hogy a hiányt a 3 százalékos szint alá nyomják, így maradhat minden a régiben, Magyarország pedig nem szabadul az uniós túlzottdeficit-eljárás alól. Ennek következtében Brüsszel elvileg bármikor befagyaszthat uniós forrásokat.

Orbán Viktor ráadásul politikai presztízskérdéssé tette, hogy lekerüljünk a szégyenpadról, azaz az MSZP-kormányok alatt elindult és folyamatosan fennálló uniós procedúra szűnjön meg.

A fűnyíró

A nemzetgazdasági miniszter által ismertetett kiigazító csomag első körben házon belül igyekszik kezelni a problémát. A minisztériumoknál, a kormány irányítása alá nem tartozó, de az államhoz sorolt szerveknél (Alkotmánybíróság, bíróságok, Országgyűlés) zárolnak a költségvetési támogatásból, vagyis csökkentik az elkölthető pénzt.

Ha gyorsan kell korrigálni egy futó költségvetésen, az Orbán-kormány előszeretettel folyamodik a fűnyíróhoz. Amikor 2011 elején a szaktárca számára is kiderült, hogy baj van a büdzsével - a parlamenti szavazás során túl sok pluszpénzt lobbiztak ki maguknak kormánypárti képviselők -, februárban a zároláshoz nyúlt a kormány. Ezt a 180 milliárdos nadrágszíjhúzást ősszel újabb 37 milliárdos követte. Aztán amikor 2012 elején is módosítani kellett a költségvetést, újfent a tárcák bánták a gyors reagálást, és az év vége felé közeledve ismét így jártak.

Honnan spórolnak a minisztériumok?

Amíg azonban egy-két éve a kormány még eredményesen szorította arra a minisztériumokat, hogy jöjjenek ki kevesebb pénzből, addig a mostani parancs teljesítése nehezebben fog menni.

Az idei költségvetés tavalyi tárgyalásakor a kabinet vékonyabbá akarta tenni a tárcák pénztárcáját, de végül több tízmilliárd forintot mégis odaítélt néhány területnek, mert látszott, hogy a pénzből már sok háttérintézmény nem tud kijönni. Az egészségügy volt a legnagyobb haszonélvezője az engedékenységnek. A kormány mostani döntésével a tavaly év végén megítélt plusztámogatás egy részét akarná visszavenni - kérdés, hogy ha tavaly belátta, hogy nem húzhatja szorosabbra a minisztériumok nadrágszíját, most miért lenne másként.

Ha Brüsszel kevesellné a zárolást, újabb gesztusként az informatikai beszerzések elhalasztásán túl a kormány hajlandó presztízsberuházásokat (Puskás-, Fradi-, debreceni futballstadion építése, Kossuth tér átépítése, Tüskecsarnok felújításának megállítása) is felajánlani áldozatként.

Nagy bemondás, kiskapuval

Az állami informatikai eszközök vásárlásának tiltása nem először jön elő, de presztízsberuházások eddig még nem kerültek a tiltólistára. Ez utóbbiak esetében azonban a kormány a kihátrálásra is gondolt: a miniszter jelezte, ha eladnak valamit az állami vagyonból, a futó beruházásokat nem állítják meg, annyi bevételt kell beszedni, hogy legyen forrás a projektekre.

Ezt a kormány elvileg bármikor megteheti, azaz privatizálhat. A Mol állami részvényhányadának a piacra dobása nem segít, mert a költségvetési elszámolási szabályok szerint a részvényértékesítés bevétele nem mérsékli az uniós módszertan szerint számolt hiányt. Az állam által kezelt nyugdíjvagyonból megmaradt durván 200 milliárd forint eladása sem jöhet szóba, mert azt bevételként egyszer már elszámolta a kormány. Olyan dolgok merülhetnek fel, mint épületek eladása, állami jogok koncesszióba adása (például a frekvenciatender).

Politikai döntés

A Varga-csomag harmadik eleme fenyegetésként is felfogható, amivel a kormány azt üzeni, hogy ha Brüsszelnek nem elegendő az első két intézkedés, a kormány azokat az adókat emeli meg (bank- és energetikai különadó), amelyek a nyugat-európai tulajdonosi háttérrel rendelkező cégeknek fájnak a leginkább. A magyar miniszterelnök nem először érezteti, hogy szerinte már eddig is politikai nyomásgyakorlás céljából tartotta az EU Magyarországot a deficiteljárás alatt, ezért ilyen eszközzel vág vissza.

Tavaly októberben, amikor az Orbán-kormány összerakott egy 350 milliárd forintosnak mondott, valójában ennek nagyjából a felét kitevő hiánycsökkentő csomagot, a brüsszeli vezetők ezt kevesellték. A kabinet nem tétlenkedett sokat, szűk négy hét alatt bemondott még két pakkot, amelyek gerincét a bankadó lefelezési ígéretének visszavonása, a közműadó bevezetése, az energetikai különadó megtriplázása adta.

Varga a tranzakciós illeték növelését is kilátásba helyezte. Ez nem elsősorban a bankoknak fáj, mert eddig is eredményesen hárították át a terhet az ügyfeleikre. Ha a kormány mégis meglépné a belengetett intézkedést, egy év alatt harmadszor írná felül a saját eredeti elképzelését. Szűk egy éve a banki tranzakciók nagy részét 1 ezrelékes kulccsal akarta megadóztatni, ebből lett október elejére 2 ezrelékkel sújtott készpénzfelvétel, október végére pedig az, hogy minden egyéb tranzakciót 2, a készpénzfelvételt pedig 3 ezrelékkel adóztatják.

A bevételelmaradás a tranzakciós illetéknél számottevő, alsó hangon 80, de akár 120-150 milliárdos is lehet. A kormány az illeték emelését meg tudná indokolni azzal, hogy nem tesz mást, mint hogy a bankszövetséggel való egyeztetéseken kialakult bevételt biztosítja. Hogy mégsem ezt a viszonylag könnyű utat választja, annak nem csak az az oka, hogy a végső terhet az emberek fizetik. Orbán politikai küzdelemben gondolkodhat, ezért csak végszükség esetére tárazhatott be egy gazdaságilag racionálisnak tűnő intézkedést.

Hogy mindezek meggyőzik-e a brüsszeli döntéshozókat, azt most talán még nehezebb megjósolni, mint bármikor korábban. Az idei évre beígért zárolással könnyűszerrel lejön a hiány 3 százalék alá, ám az, hogy a jövő évre feltételesen bemondott beruházások fékezését és a fenyegetésként elhangzott, de konkrétumokat nélkülöző adóemelést (melyik adót mennyivel emelik, és milyen tranzakciók után) Brüsszel elfogadja-e, be tudja-e építeni a költségvetési előrejelzésébe, az átpolitizált döntés lehet. A végső szót úgyis politikai testület, az uniós pénzügy- és gazdasági miniszterek tanácsa (Ecofin) fogja kimondani június 22-én.