Ez a bank csak azért is itt marad

Egy éve még a kivonulást fontolgatták, ma elkötelezettek Magyarország iránt. Veszteségesek, de bíznak a fordulatban. A CIB tulajdonosai stratégiát váltottak, más bankok azonban továbbra is vevőt keresnek itteni érdekeltségükre. Banki ügyfélként mégsem ez a lényeg.

Bő egy évvel az után, hogy Enrico Cucchiani, a CIB olasz anyabankjának vezetője rémálomnak nevezte Magyarországot, és agresszív átalakításról, az itteni tevékenység csökkentéséről beszélt, ennek nyomán pedig szakmai körökben a bank visszahúzódási és kivonulási forgatókönyveit latolgatták, a stratégia most éles fordulatot vett.

Az Intesa Sanpaolo tavaly szeptember végén Carlo Messina kinevezésével vezérigazgatót váltott, ezt az idén áprilisban a magyar leánybanknál is vezetőváltás követte – a korábbi vezérigazgató, Fabrizio Centrone helyére Simák Pál, az MKB Bank addigi első embere érkezett –, és új főnököt kapott az összes leánybankot összefogó divízió is a milánói és a torinói központban.

A lényegi pozíciókon történt fejcserékkel új stratégia és új üzleti tervek készültek: kivonulás helyett hosszú távú építkezés, brutális költségfaragások helyett tulajdonosi türelem, és ha kell, akkor az elmúlt évek tőkepótlásai után további anyagi kötelezettségvállalás és fejlesztés. A frissen elfogadott, 2017-ig szóló üzleti tervek legalábbis erről szólnak, és ezt erősítették meg az Intesa Sanpaolo olaszországi központjában is néhány nappal ezelőtt magyarországi újságírók előtt.

Alkalmazkodnak, nem vitatkoznak

„Maradni akarunk” – szögezte le Ignazio Jaquotot, az Intesa Sanpaolo leányvállalatokért felelős vezetője, hozzátéve, hogy Magyarország stratégiailag fontos ország, és a CIB a magyar bankpiac kulcsszereplője kíván maradni. Ehhez meg kell fordítaniuk az elmúlt évek masszív veszteséget hozó trendjét, hiszen a CIB 2011-ben közel 50, 2012-ben mintegy 150, és még tavaly is több mint 130 milliárd forintos veszteséget volt kénytelen elszámolni. Ezzel a magyar bankszektor négyes fekete táborához tartozik a Raiffeisen, az MKB és az Erste társaságában, de mint a torinói vezetők hangsúlyozták, remélik – és az idei számok alapján is bíznak benne –, hogy a banknak a közeljövőben sikerül kijönnie a mínuszból.

Az olasz tulajdonosok most érezhetően türelmesek, és meglepően elnézőek a magyar kormánnyal. A bankellenes hangulatkeltést láthatóan nem veszik zokon, mondván, „hozzászoktak ahhoz, hogy a bankoknak 2000 éve rossz a reputációjuk”, és mintha túltették volna magukat a bankokat sújtó kormányzati intézkedéseken is. „Minden országban alkalmazkodni kell a szabályozáshoz, nem vitatkozni róla” – hangsúlyozta Jaquotot, aki szerint egyébként abban sincs semmi tragikus, ha egy nagybank elhagy egy országot.

A magyar piacról potenciálisan kivonulók sorában most a jelek szerint a CIB nem lesz benne, de Ukrajnából már kivonult az Intesa. Januárban eladta Pravex nevű ottani érdekeltségét, a többi piacon viszont inkább szilárdítaná pozícióját. A bankcsoportnak pillanatnyilag 12 országban van leánybankja (összesen 6100 fiókkal), további tucatnyi országban képviseleti irodával rendelkezik, összesen majdnem 20 millió ügyfelet szolgál ki, és az euróövezet bankjai között a 4. legnagyobbnak számít. „Olasz bank, nemzetközi jelenléttel” – így definiálja magát a bankház, amely az OTP itteni dominanciájához hasonló fölénnyel uralja az olasz piacot, megelőzve például a magyar piacon is ismert másik olasz konkurenst, az UniCreditet.

Az MKB-nak előbb-utóbb mennie kell

A CIB tehát marad, azonban más, potenciális kivonulókról továbbra is keringenek hírek a piacon. A Raiffeisennel kapcsolatban most ugyan elültek a pletykák az 1 eurós meghiúsult adásvételi próbálkozás után, de banki körökben továbbra is biztosra veszik, hogy ha jönne jó vevő, akkor nem haboznának az osztrák tulajdonosok.

Piaci információk szerint vevőt keresnek az AXA Bank tulajdonosai is, az MKB-ról pedig egyértelműen tudható, hogy 2016 végéig tulajdonost vált, hiszen a bank bajor tulajdonosai kötelezettséget vállaltak az eladásra. Ez utóbbi bankra lehetséges vevőként rendre felmerül az OTP neve, de egy ilyen ügylet könnyen állami, szabályozói akadályba ütközhet.

A Magyar Nemzeti Bank vezetői többször hangsúlyozták, hogy a bankrendszer stabilitása szempontjából nem kívánatos, ha a már domináns bankok tovább növelik piaci súlyukat. Márpedig ha az OTP fenné a fogát az MKB-ra, az a jegybank felfogásában mindenképpen növelné a rendszerkockázatokat.

A verseny a lényeg

Mezei banki ügyfélként egyébként nincs nagy jelentősége, hogy olasz, német vagy magyar egy bank tulajdonosa, a lényeg, hogy a piaci szereplők árban – számlacsomagokban, kamatokban és díjakban –, illetve a szolgáltatások minőségében versenyezzenek. Az utóbbit a legnehezebb kívülről, például egy bankváltás előtt felmérni, de a számszerű kondíciókat a különböző online kalkulátorok révén már könnyű összehasonlítani.

Számlavezetés terén nagy a verseny, mindenki a saját szokásaira szabva elvileg megtalálhatja a neki legjobb csomagot bármely bankban. Ami a megtakarításokat illeti, ott nehezebb a helyzet: a régóta tartó kamatcsökkentési hullám eredményeként ma szimpla betét formájában alig találni jó megoldást. Azért a legfrissebb akciókat időről időre érdemes átböngészni, főleg, mert mostanában nem a legismertebb bankokba célszerű betérni. Ahogy néhány hónapja már felhívtuk rá a figyelmet, a kicsik továbbra is jobb, legalább a jegybanki alapkamatot meghaladó kamatokat kínálnak: a Gránit Bank, az AXA, a Sberbank vagy a Magnet Bank 3 százalék körüli kamatokat ad, igaz, bizonyos futamidőre a K&H vagy a Raiffeisen is beszáll az akciós betéti versenybe.

Ami betéti oldalon rossz, az természetesen jó a hiteleknél, hiszen a kamatcsökkentés itt is érezteti a hatását: 4-5 százalékos thm-mel régen lehetett már hitelt kapni Magyarországon, pláne forinthitelt. Most viszont ez a helyzet, de mivel nagyok a különbségek a hitelkamatokban és a visszafizetendő összegekben, nem érdemes kihagyni a piac gyors felmérését.