Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A BayernLB nem kicsit áldozott azért, hogy a magyar állam leválassza róla leányvállalatát. Az elmúlt négy évben több mint 306 milliárd forint tőkét emelt a bankban és 120 milliárd forint anyabanki forrást is elengedett. Persze erre szükség is volt, hiszen ezalatt 438 milliárd forint veszteséget termelt az MKB. A további veszteségek fedezésére pedig még ott lehet az a 84 milliárd forint, amit az eladásig ad át a német fél.
A németek megalapozták a bank további működését: van elég tőke, nem adóforintokból kell állni a következő évek veszteségét, és az elengedett tartozás miatt egyre kisebb a kamatköltsége a banknak. Az MKB pénzügyeit jól ismerő forrásunk szerint a németek ezzel nagyot löktek a bankon a nyereségesség felé, az államnak pedig vannak eszközei, hogy tovább növelje a bevételt.
Több oldalról több ötlet is felmerült banki körökben, hogy milyen lehetőségei lehetnek a kormánynak, hogy nyereségessé tegye az MKB-t. Az állami felvásárlás bejelentésekor Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter kijelentette, hogy 2 éven belül szeretnének megszabadulni az állami banktól. Ezzel szemben olyan kormányzati nyilatkozatot is lehetett hallani Hegmanné Nemes Sára, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vagyonpolitikáért felelős államtitkárától, hogy ideális az lenne, ha a bankszektor 30 százaléka állami kézben maradna. Bármelyik terv is valósul meg, valamilyen módon nyereségessé kell tenni az MKB-t, hiszen úgy lenne érdemes eladni, de az állami költségvetés sem tud elviselni egy újabb pénzszivattyút. Az általunk megkérdezett banki és bankközeli forrásaink alapvetően 4 pontban foglalták össze, hogy milyen lépéseket tudnak elképzelni a kormány részéről.
A rossz bank ötlete már többször felmerült: Nagy Márton, az MNB ügyvezető igazgatója épp az MKB megvásárlásának bejelentése előtt nyilatkozta, hogy már ősszel felállhat egy olyan intézmény, amely átveheti a kereskedelmi bankok rossz ingatlanhiteleinek jó részét és a mögöttük álló fedezeteket. Ez elméletileg piaci áron történik majd, de elég lehet az egyébként nagyrészt forgalomképtelen ingatlanállományt kicsit felülértékelni, a hitelkockázatokat pedig kicsit alul, és máris tovább erősíthető az MKB pénzügyi helyzete. Persze ez az adófizetők kárára történne, hiszen a később behajthatatlan tartozások és eladhatatlan ingatlanok miatti veszteséget a költségvetésnek kell állnia.
A beszélgetések során többször említették nekünk, hogy a kormány kreatív jogalkotása is nagyban segíthet a bank nyereségessé tételében. A bankadót például még mindig a 2009-es mérlegfőösszeg alapján számolják, amit lassan esedékes lehet felülvizsgálni. Bár minden hitelintézet helyzete romlott azóta, könnyű megalkotni egy olyan új szabályt, aminek az MKB a nagy nyertese.
A rossz hitelportfóliójától megszabadított MKB versenyképes is lehet a piacon. A szakmában kiemelkedőnek tartják az alkalmazott rendszereit és több területen felhalmozott tudását is - külön említették forrásaink, hogy a bank erős az okmányos ügyletek kezelésében, mint pl. a letétkezelés, váltó, banki garanciák, akkreditívek -, ezt akár a jövőben kamatoztatni is lehet. Ez után már logikus is lehet, hogy például a Magyar Államkincstár (MÁK) helyett, aminek rendszerei „katasztrofálisak”, átvegyen több funkciót. De van, aki szerint például az önkormányzatok számlavezetése is kerülhet ide kötelező jelleggel, ez most több nagyobb banknál, a MÁK-nál és a takarékoknál van. A nagyobb állami vállalatok számlái is ide kerülhetnek, és a finanszírozásukból is nagyobb szeletet kaphat az MKB. Ezek a pluszüzletek mind további profitot hozhatnak a banknak, de még itt sem muszáj, hogy leálljon a jogalkotó.
Törvények csűrésével-csavarásával nemcsak kedvezőbb adózási feltételeket lehet teremteni, de további üzleteket lehet az MKB-hoz terelni. Különböző előírásokkal vagy állami cégek pályázati feltételeinek átírásával sok olyan ügylet kerülhet a bankhoz, amelyeken eddig a teljes piac osztozott.
Már látszanak a kockázatok is, amelyek hátráltathatják az állami bank talpra állását. Kétséges, hogy a már említett kiváló szakembergárda, vezetés marad-e a tranzakció után is. Ha új káderek kerülnek a helyükre, akkor versenyképességéből veszíthet a bank. Ezt tetőzi a tény, hogy egy nagy kereskedelmi banknak szüksége van euróforrásokra is, ezek a német anyabank elvesztésével elapadhatnak, de mindenképp megdrágulnak. Ráadásul a konkurencia már el is kezdett rárepülni a valószínűleg távozást fontolgató ügyfelekre, a német kötődésű vállalatok jó eséllyel váltani is fognak.
A jó ügyfelek elvesztése persze akkor sem jön majd jól az állami köldökzsinórra kötött banknak, ha valóban eladósorba kerül.
Mindenki egyetértett abban, hogy csakis olyan vevő jöhet szóba, aki közel áll a kormányzathoz. Az Orbán Viktor által többször hangoztatott szándék, hogy a bankrendszer 50 százaléka magyar kézben legyen, tovább szűkíti az esetleges vevők körét. Mint ahogy az a tény is, hogy egy nagyobb bankhoz már nem szívesen csatolnák az MKB-t, sőt egyre többször hangzik el az érv, hogy az OTP-vel szemben létre kell hozni egy erős versenytársat. Ez csak egy másik közepes magyar bankkal vagy a takarékszövetkezeti rendszerrel való összeolvasztásával lehetséges. Akármelyikre is kerül sor, forrásaink nem számítanak nyílt pályáztatásra.
