Juncker alatt lett adóparadicsom Luxemburg

Luxembourg Prime Minister and Eurogroup President Jean-Claude Juncker (L) speaks with Hungary Prime Minister Viktor Orban before signing the Treaty on Stability, Coordination and Governance in the Economic and Monetary Union during the second of a two-day EU summit on March 2, 2012 at the EU headquarters in Brussels. The summit gathering Union's chiefs of state focuses on talks on Syria and the signing of a new budgetary pact meant to curtail excessive public spending by member states. AFP PHOTO / POOL / FRANCOIS LENOIR

Kritikusai szerint adóparadicsomot működtetett Luxemburg miniszterelnökeként Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. Az ügyet a G20-államok találkozóján is felrótták Junckernek, korábbi legnagyobb kritikusa azonban meglepetésre megvédte.

"Az adóelkerülés az államok adótörvényei közötti különbségek miatt fordul elő néha. Magunk is előidézhetünk ilyen helyzetet (…), ezt pedig el kell kerülnünk. Nemzetközi, globális szinten, együtt kell fellépnünk az adóelkerülés ellen” – mondta Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az ausztráliai Brisbane-ben tartott G20-as (a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő szervezet) csúcstalálkozón.

Az ülés egyik fő témája volt a nemzetközi adóelkerülések elleni fellépés, azonban ebből a szempontból sokan megkérdőjelezték az EU-t képviselő Juncker hitelességét, mondván, miniszterelnöksége alatt ő is elnézett hasonló gyakorlatokat.

G20-asok körében Brisbane-ben Forrás: MTI/EPA/Kay Nietfeld

Juncker alatt lett adóparadicsom

A napokban nyilvánosságra került, úgynevezett Luxembourg Leaks nevű dokumentumegyüttes szerint az Európai Unió több tagállama, köztük Luxemburg is rendkívüli adókedvezményekkel igyekszik az országba csábítani a befektetőket, valamint nem teszi átláthatóvá a bejegyzett cégek adózását. Luxemburggal kapcsolatban a dokumentumok a 2002 és 2010 közötti időszakot fedik le, részben ekkor volt Juncker miniszterelnök (1995-2013).

Az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma által összeállított Luxemburg Leaks felidézi, hogy a nagyhercegség a 90-es években vezette be az EU útmutatása alapján jelenlegi adópolitikáját, amely lehetővé tette, hogy multinacionális cégek máshova adózhassanak, mint ahol a leányvállalataik működnek. A dokumentum szerint ez a döntés egy versengést indított el, elsősorban a kisállamok között: azokban az országokban, ahol a legkedvezőbb az adópolitika, szívesebben jelentkeznek be a hasonló cégek. Vagyis egyes kisállamok lényegében adóparadicsomokká váltak. (Magyarország 16 százalékos általános társaságiadó-kulccsal vesz részt az adóversenyben, számos ágazatban persze ehhez különadók járulnak.)

Titkok, trükkök

Bár Luxemburg elvileg az EU más országaival együtt egyezményt kötött, ebben vállalta, hogy nem viszi 29 százalék alá a társasági adó mértékét, azonban az egyezmény könnyen kijátszható bizonyos trükkök segítségével. Luxemburgban például 80 százalékos kedvezmény jár a szerzői jogdíjak után fizetendő adókra, például amit egy márkanév használatáért kell fizetni. Ezért a cégek először Luxemburgban nyitnak egy leányvállalatot, amelynek aztán „átadják” az eredeti márkanevet, és a leányvállalatok már papíron a név használatáért fizetnek jogdíjat, ezért a profitért pedig Luxemburgban adókedvezményeket kap a márkanév-tulajdonos. Emellett Luxemburgban a befektetései veszteségei visszaírhatók a későbbi nyereségek után fizetendő adóból.

Szintén népszerű volt az úgynevezett adómegállapítási szerződések kötése a luxemburgi kormányokkal, különösen, mivel ezek nem nyilvánosak. A jelentés szerint 2002 és 2010 között közel 340 multinacionális vállalat kötött titkos adóügyi megállapodást Luxemburggal adóminimalizálás céljából, köztük olyan óriáscégek is, mint a Pepsi, az AIG, a Deutsche Bank, az Apple, az Amazon vagy az IKEA. A titkos szerződések ügyében az Európai Bizottság is vizsgálódott, júniusban hivatalosan is felszólították az országot, hogy mutassák be az adómegállapodások részleteit, azonban ezt eddig csak részben teljesítették.

A szélsőbalos frakció lemondatná

Juncker november 1-jei kinevezését az ügyben illetékes EB élére sokan kockázatosnak tartották, attól tartva, hogy ő leállítja majd a Luxemburg ellen folyó vizsgálatot. A Luxemburg Leaks nyilvánosságra kerülése után a radikális baloldali Európai Egyesült Baloldal-Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL) elnevezésű EP-frakció aláírásgyűjtésbe is kezdett Junckers lemondatásáért, hiszen a jelentés szerint Luxemburg legnagyobbrészt az ő irányítása alatt vált adóparadicsommá. "Az ügy nem csak Junckerről szól. A luxemburgi kormány viselkedése megmutatja, miről szól valójában az egységes piac; a tagállamok a polgárok többségének rovására versengenek a gazdag nagyvállalatokért" – kommentálta az indítványt Gabi Zimmer, a frakció vezetője.

EP-vita közben Forrás: AFP/Frederick Florin

Juncker nyilatkozataiban nem cáfolta a visszaélések megtörténtét, de azt mondta, nem volt tudomása visszaélésekről. A Luxemburg Leaks egyébként nem utalnak közvetlenül Junckerre, azonban nehéz elképzelni, hogy valamilyen módon ne lett volna fogalma a visszaélésekről, hiszen az adómegállapodásokat elvileg a kormánnyal kötötték a cégek.

Ausztria még kitart

Az EB számára nyilvánosságra hozott adómegállapodásokat, többek között az Amazonnal kötött szerződést egyébként szintén nem találta az EU-s jogszabályokat sértőnek a (még Juncker elnökséges előtt vizsgálódó) bizottság. Juncker ciklusa végén mintha lépéseket is tett volna az adóelkerülések ellen, 2013 áprilisában bejelentette, támogatja azt a törvényjavaslatot, amelyek a banktitkok feloldására köteleznék a luxemburgi pénzintézeteket – igaz, a titkosítások feloldásával Luxemburg az utolsók között volt Európában, jelenleg csak Ausztria védi továbbra is banktitkait. A Luxemburg Leaks nyilvánosságra kerülése után Juncker azt ígérte, személyesen tesz majd érte, hogy a hasonló adóelkerülések ne folytatódhassanak, kritikusai azonban attól tartanak, hogy az általa bejelentett EU-s szintű átalakításból Luxemburg kimaradhat.

Cameron és Orbán támadta

Juncker EB-elnöki kinevezését korábban két állam, Nagy-Britannia és Magyarország ellenezte leginkább. Orbán Viktor nem Juncker adózással kapcsolatos ügyeit kifogásolta, hanem például azt, hogy luxemburgi: „A luxemburgiak részéről delegált európai uniós biztos (Vivian Redding) Magyarországnak csak ártott az elmúlt időszakban. Miért is kellene nekünk egy Luxemburgból érkező európai biztost támogatnunk ezek után?” - tette fel a kérdést a tévéműsorban. Emellett azt is szóvá tette, hogy szerinte az eurózóna pénzügyminisztereinek elnökeként nem volt elég kemény Gyurcsány Ferenccel 2006-ban.

Orbán Viktorral: nem támogatta Juncker elnökségét Forrás: AFP/Francois Lenoir

Cameron ezzel szemben Junckers szerinte túlságosan centralizációpárti politikáját bírálta, valamint a már ismert adóügyi botrányt emlegette fel. Igaz, sokan azt is megkérdőjelezték, hogy Cameron hitelesen szólalhat-e meg a témában, hiszen, ahogy azt két éve a Guardian nyilvánosságra hozta, a Cameron-család vagyona szintén panamai és svájci adóparadicsomokból származott.

Elemzők arra számítottak, hogy Cameron a G20-csúcstalálkozót is kihasználja majd Juncker támadására, meglepetésre azonban a találkozón megvédte az EP-elnököt a lemondását sürgető, hitelességét firtató kritikáktól. „Nem szeretnék ebbe belemenni. Számomra az fontos, hogy az olyan szervezetek, mint a G20 elősegítsék, hogy a különböző államok igazságszolgáltatási szervei megosszák egymással az adózással kapcsolatos adatokat.”