<P>Aranyláz a Duna árterein</P>

Újra aranymosókat lehet látni a Duna régi ártereiben, de leginkább a Szigetközben. A '90-es évek elejére, közepére tehető aranykutatási láz, úgy tűnik, új lendületet kapott. Szakemberek szerint az aranymosók munkáját ugyanúgy nem koronázza majd túl sok siker, mint azon világcégek próbálkozásait, amelyek néhány éve még dollármilliókat fektettek a magyarországi kutatásokba.

Néhány éve valóságos aranyláz tört ki Magyarországon, több nemesfémbányászattal foglalkozó, nemzetközileg ismert cég is kutatni kezdett a Mátrában, a Mecsekben és a Zemplénben. Majd a Dunán, a Dráván is megjelentek az aranymosás kellékeivel - lapáttal, szitával, posztóval - felszerelt "egyéni vállalkozók". Jack London regényhősei és a magyar kincskeresők között annyi a különbség, hogy amíg előbbiek sok aranyat találtak, utóbbiak keveset vagy semmit. Most újra kincskeresőket látni a régi árterekben, leginkább a Szigetközben. Ám munkájuk, hasonlóan elődeikéhez, vélhetően ugyanúgy kudarcra van ítélve, ahogy nem koronázta siker világcégek több millió dolláros kutatásait sem.

A nemesfémbányászattal foglalkozó cégek számításai szerint csak ott érdemes aranybányát nyitni, ahol legalább 50 tonnányi, azaz másfél millió uncia aranyat rejt a föld belseje - mondta a Magyar Hírlapnak Zelenka Tibor geológus, a Magyar Geológiai Szolgálat tanácsadója.

Bár egy ausztrál cég a Mátra északkeleti részén, a recski Lahóca-hegyen talált ekkora mennyiséget, ám az 1994-97 között 6 millió dollárért végzett kutatásokat nem követte termelés. Egy tonna vulkanikus kőzetben ugyanis csak másfél grammnyi arany lapul, aminek a kinyerése rendkívül költséges lett volna. Ráadásul az arany világpiaci ára időközben mélyrepülésbe ment át - ami az előrejelzések szerint még legalább tíz évig tart -, így ezért sem érte volna meg az aranybányászat.

Ma már 270 dollárt sem adnak a világpiacon egy uncia, azaz 31,1 gramm aranyért, pedig 1993-ban még 410 dollár volt az árfolyama. Ennek hátterében Zelenka Tibor szerint az húzódik meg, hogy időközben megszűnt az aranyparitás, vagyis az arany már nem jön szóba mint tartalékvaluta. Emiatt számos ország jegybankja - köztük a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is - piacra dobta készleteit.

A kilencvenes évek közepén a Nagybörzsönyben folytatott kutatásokba még az MNB is "beszállt" mintegy 20 millió forinttal. Találtak is aranyat, ám mindössze 425 kilót.

Az alacsony világpiaci árak ellenére még ma is folyik aranykutatás a Tokaj hegységben, Füzérradvány térségében. A kutatásokra specializálódott angol Samax cég magyarországi leányvállalata, a Humex korábban Mád-Bomboly közelében, egy régi kaolinbánya kvarcteléreiben már talált aranyat, ám csak kis mennyiségben.

Eldorádó Romániában

Európa legnagyobb aranylelőhelyét tárták fel a Fehér megyei Verespatakon, a Nyugati-Érc-hegységben, ahol már a római korban is bányászták a nemesfémet. A bányászás jogát megvásárló kanadai Gabriel Resources Ltd. előzetes kutatásai alapján úgy értékelte, mintegy 8 millió uncia, azaz 250 ezer kiló arany hozható felszínre, újabb adatok szerint azonban a tartalék eléri a 11 millió unciát, vagyis a 344 ezer kilót. Az eddigi kutatások 20 millió dollárba kerültek, a fejlesztési programok befejezéséhez 150 millió dollár szükséges, a nemesfémek felszínre hozatala pedig 10 év alatt 750 millió dolláros ráfordítást igényel.

Szilágyi Béla

(Magyar Hírlap)