A jogvita előzménye, hogy 1998. májusában még a Princz Gábor vezette Postabank vállalta, kifizeti a Nádor 95 Rt. helyett azt az 50 ezer tonna acélt, amelyet a bécsi székhelyű BCL Trading Gmbh-tól vásárolt a magyar cég.
A BCL a Postabank Nádornak nyújtott 12,12 millió dolláros akkreditívjét, azaz fizetési ígérvényét az acélügylet megtörténtét igazoló okmányok bemutatásával lehívta, majd továbbértékesítette. Így azok végül négy külföldi pénzintézet, köztük a Landesbank és a Magyar Nemzeti Bank bécsi leányvállalata, a CW Bank birtokába kerültek.
Amikor azonban a külföldi bankok 1998. második felében megkísérelték érvényesíteni az akkreditívet, az új vezetésű Postabank már vitatta az acélügylet valódiságát, a BCL által benyújtott okmányok hitelességét. Az acélügyletet azóta a bűnüldöző hatóságok vizsgálják.
A Landesbank 6 millió dolláros követelését korábban éppen a másik három külföldi pénzintézet perének jogerős elbírálására tekintettel függesztették fel. A Landesbank esélyeit csökkenti, hogy az eljárások korábbi szakaszában kiderült: a berlini bank akkor vásárolta meg a követelést, amikor az már vitatottá vált.
( MTI )