Külföldön is kapósak a honi privatizátorok

Magyar cég lesz az algériai kormány privatizációs tanácsadója. Az igazgatói között számos egykori honi vagyonügynök vezetőt foglalkoztató Euro-Phoenix Kft. első körben 101 közép- és nagyvállalat privatizációs koncepcióját dolgozza ki.

A magyar Euro-Phoenix Kft. lesz az algériai kormány privatizációs tanácsadója. A lehetőséget egy nemzetközi pályázaton nyerte el a cég - mondta Némethy László, az Euro-Phoenix alapítója, a társaság ügyvezető igazgatója. A nemrég zárult versenyben közel tucatnyi, jórészt francia vállalkozást előzött meg a cég. A győzelem nem annyira az ajánlott árnak volt köszönhető, sokkal inkább annak, hogy a vezetők széles körű privatizációs tapasztalatokat szereztek - Némethy szerint ebből kiemelten fontos szempontról van szó, hiszen külföldön sikertörténetnek tartják a magyarországi privatizációt. Mellettük szólt továbbá, hogy korábban számos, a Világbank által finanszírozott projektben vettek részt, s a mostani, algériai privatizációs programot is a nemzetközi pénzintézet támogatja.

A megbízás egyébként első körben arra szól, hogy dolgozzák ki 101 vállalat magánosításának általános - szektoronkénti, de cégekre is lebontott - stratégiáját. Ebbe a csomagba egymástól eltérő profilú vállalatok tartoznak az ipari cégektől az agrártársaságokig, illetve szállodákig. Ugyanígy van közöttük közepes nagyságú éppúgy, mint nagyvállalat; néhány száz főt foglalkoztatótól néhány ezresig terjed a skála.

A megbízás egyelőre egy évre érvényes, de a szerződés szerint annak letelte után meghosszabbítható, s ki is bővíthető - mondta Némethy László. (A dolog megértéséhez azt kell tudni, hogy Algériában az itthonitól eltérő rendszerben vezénylik le az állami vállalatok magánkézbe adását. Van ugyanis egy külön szervezet, amelyik a koncepciókat, stratégiákat dolgozza ki, az értékesítést viszont egy másik bonyolítja le. Az Euro-Phoenix most az előbbinek dolgozik.)

A magyarországi privatizációs tapasztalatokat különben nem lehet egy az egyben átvenni Algériában, mert más a kiindulási helyzet. Igaz ugyan, hogy a többségében állami tulajdonú, rossz hatékonysággal működő vállalatok uralják a gazdaságot, ám a magánszektor részesedése nagyobb valamivel, mint volt idehaza a kilencvenes évek elején. Lényeges különbség, hogy az államot nem hajtja a bevételi kényszer, hiszen ott - köszönhetően a tekintélyes gázkészletek értékesítéséből befolyt pénznek - a költségvetés eleve szufficites. Emiatt előnyösebb pozícióból dönthetnek a privatizátorok egy-egy ajánlatról, s elvileg sokkal inkább ügyelhetnek a hosszabb távú szempontok érvényesítésére, mint a működtetés és a foglalkoztatási szint fenntartására, illetve a vállalatok technológiai korszerűsítésére.

Lényeges különbség az is, hogy Algériában létezik egy vagyonos magántőkés réteg, amelyik akár engedmények és kedvezményes technikák nélkül is beszállhat a cégekért folyó versenybe. Némethy tapasztalatai szerint ugyanakkor nincs olyan nyomás, hogy a nemzeti magántőkét előnyben részesítsék, de olyan sem, hogy szorítsák háttérbe. Nem támogatják viszont, hogy a menedzsmentnek vagy a dolgozók szélesebb körének adjanak lehetőséget a cég megvásárlására - példa legalábbis eddig nem akadt ilyen akcióra.

A kormány inkább arra összpontosít, hogy minél több külföldi tőkét vonjanak be, s ezen belül is elsősorban szakmai befektetőket látna szívesen a vevők között. Vizsgálják a vállalatok tőzsdén keresztüli értékesítésének módjait is, de főként az előbbi technikát szorgalmazzák - mondta Némethy -, a nehézséget éppen ez jelenti. A külföldi befektetők ugyanis egyelőre kivárnak, s bár jelen van már az országban néhány olyan multi, mint a Coca-Cola és a Pepsi, illetve a Hilton szállodalánc, de a tőkebeáramlás nagyságrendje egyelőre százmillió dolláros szintű.

Daróczi Dávid

(Magyar Hírlap)