Továbbra is pancsolják a bort

Úgy tűnik, a jövedéki szabályozás bevezetése a szőlőtermelők és a borászok életét jobban megnehezítette, mint a borpancsolókét. Erre utal, hogy miközben a legális gazdaságban tevékenykedők a jogszabály finomítását célzó javaslatok kidolgozásával vannak elfoglalva, a feketézők az elmúlt években megszokottnál valamivel szerényebb keretek között, de tovább folytatják eddigi tevékenységüket. Pedig a jövedéki szabályozás kiterjesztése a borra pontosan azt a célt szolgálta, hogy a pancsolt borok forgalmazását visszaszorítsa Magyarországon.

A kívánt célt, a borhamisítás visszaszorítását kezdetben sikerült elérni. A jövedéki szabályozás tavaly augusztusi bevezetését követően ugyanis néhány hónap alatt komoly kereslet mutatkozott a szőlőből készült borok iránt. Az élénk érdeklődést annak köszönhették a pincészetek, hogy az addig "pancsolt" bort kínáló kocsmárosok megijedtek a hatóság szigorától - véli Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára és Sümegi József, a Magyar Borgazdaság Szövetsége (MBSZ) elnöke.

A kiugró kereslet azonban csak néhány hónapig tartott. Időközben ugyanis a berzenkedő vendéglátósok nyomására kissé "felpuhult" a jogszabály. Jelenleg a kocsmárosoknak nem naponta, csak havonta egyszer kell elszámolniuk borkészletükkel, ami lehetőséget ad némi ügyeskedésre. A borhamisítóknak tehát újra van piaca, igaz, a kereslet már nem a régi. A szőlősgazdák és a borászok azonban, úgy tűnik, nem hagyják annyiban. Most azt szeretnék elérni, hogy álljon vissza az eredeti állapot és a vendéglátósok a bor esetében újra térjenek vissza a napi elszámolásra.

Érdekes, hogy amíg a borpancsolók életébe csupán némi nehézséget hozott a jövedéki szabályozás, a szőlőföldek és a pincék környékén továbbra is nagy a morgolódás. A gazdák és vincellérek egyaránt a bürokráciára panaszkodnak. Sokan mondogatják, annyit kell az adminisztrációval törődni, hogy a szőlőre, a borra már alig jut idő. Az érdekképviseletek ezért szorgalmazzák, hogy a jogszabály megváltoztatásával az Országgyűlés szüntesse meg a szőlőtermés sorsát nyomon követő szőlőpincekönyvet, a bor útját dokumentáló borpincekönyvet pedig tegye egyszerűbbé. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsánál és a Magyar Borgazdaságok Szövetségénél is úgy látják, a nehézségek ellenére a jövedéki szabályozás bevezetése alkalmas lehet a borhamisítók visszaszorítására. Ahhoz azonban, hogy az ágazat alkalmazkodni tudjon a helyzethez finomítani, egyszerűsíteni kellene a szabályokon.

A sok könyvelnivaló, no meg a jövedelemhiány miatt egyre többen hagynak fel a szőlőműveléssel. A hazai szőlőtermő terület ennek köszönhetően folyamatosan csökken, ma már alig éri el a 90 ezer hektárt. A folyamat néhány év múlva komoly feszültségeket okozhat az ágazatban, mivel az EU-csatlakozás után, bármennyire is kedvezőek lesznek a piaci lehetőségek, nem lehet növelni a szőlőültetvények területét.

Komoly hiányosság viszont, hogy a magyar borok exportja folyamatosan csökken. A kivitel 1995-ben még meghaladta az 1,3 millió hektolitert, ami 128 millió dolláros exportbevételt hozott az ágazat konyhájára. Tavaly azonban már csak 876 ezer hektoliter magyar bor talált vevőre külföldön, ami 67,5 millió dollár bevétellel gyarapította a szőlőből és a borból élőket. A drasztikus csökkenés oka, hogy a borkivitelhez adott támogatás literenként 25 forintról 16 forintra mérséklődött. A magyar bor külpiaci népszerűsítésére is alig jut pénz. Tavaly e célra mindössze 183 millió forint ment el, ami alig 10 százaléka a "bornagyhatalmak" által marketingre költött összegnek.

A borhamisítás visszaszorítása önmagában tehát nem segít a szőlő- és borágazaton. A szőlőterület növelése és a gazdaságosság megteremtése legalább olyan fontos, mint a borpancsolók elleni küzdelem. A célok eléréséhez javítani kellene az ágazat tőkeellátottságán. A Magyar Borgazdaság Szövetsége szerint az adózás korszerűsítésével jelentős összeget lehetne visszaforgatni az ágazatba. A bor áfájának 25 százalékról 12 százalékra mérséklése 7,5 milliárdot hagyna az ágazatban, amit a zárjegy kiváltásával még 450 millióval lehetne növelni. A mentőövre mihamarabb szükség lenne, hiszen egyre élesedik a fogyasztókért folyó verseny. A túlkínálattal küszködő belföldi piacon például a hazai borok kétharmadát a 400 négyzetméternél nagyobb áruházakban adják, ahova csak komoly árengedmények fejében juthatnak be. Nem jobb a helyzet külföldön sem. Az elmúlt húsz évben a világ borfogyasztása 25 százalékkal csökkent, miközben a verseny élesedik. Erre utal, hogy a nagy ültetvényeken, iparszerűen termesztő, a piacra jutást komoly összegekkel támogató "újvilági" országok piaci részaránya 4-ről 16 százalékra ugrott.

Mihálovits András

(Népszava)

Korábban:

Jelentősen nőtt a hazai sörgyártás
(2001. május 15.)