Privatizáció után stratégiaváltás

2001.08.17. 8:09

Olyan stratégiai cél kell, amely az állam és a gazdaság szereplőinek közös kockázatvállalását teszi lehetővé - véli Suchman Tamás volt privatizációs miniszter. Ki kell békíteni a sértődött multinacionális vállalatokat, ugyanakkor eleget kell tenni a hazai vállalkozások követeléseinek, hogy a nemzeti tőke fejlődhessen. Az egyensúly megteremtésében az államnak kell meghatározó szerepet vállalnia. Az eddigi patriarchális, kézi vezérléses beavatkozás helyett szolgáltató, vállalkozó állam kialakítására van szükség.

Ahhoz, hogy az európai uniós csatlakozásig - a következő négy évben - a hazai, magyar tulajdonban lévő vállalatok fejlődni tudjanak, összesen 17-18 milliárd dollár működő tőke bevonására lenne szükség - állítják a szakértők. Ma évi 770 milliárd forint az az összeg, amellyel az itt működő multinacionális és külföldi tulajdonú vállalatok az adózás és az osztalék levonása után szabadon rendelkeznek, vagyis visszaforgathatnak a termelésbe. Ez azt jelenti, hogy évente ennyivel növelik tulajdoni hányadukat. Eközben munkahelyeket is teremtenek, de ezek egy részét a fejlett technológiák bevezetésével mindjárt meg is szüntetik. Valójában a hazai beszállítói kör, a kis és közepes méretű vállalatok fejlődését sem segítik, hiszen egyre nehezebben tudnak megfelelni a multik növekvő minőségi követelményeinek. Ezt jelzi az a tény is, hogy egyre több multi választja azt a megoldást, hogy beszállítói hátterükről saját bázisuk kiépítésével gondoskodnak. Ha ez a tendencia nem változik meg, valóban fennáll annak a veszélye, hogy elsorvadnak a magyar tulajdonú vállalatok. Helyzetüket a kormány a forint sávszélesítésével is megnehezítette, hiszen ez a kör az, amelyik nem importból, hanem főként hazai alapanyagból dolgozik, és késztermékeiket exportálják. A drága forint éppen azokat a vállalatokat fenyegeti tömeges csődökkel, amelyeket a hazafias retorikával "védeni" kívánnak. A privatizáció lezárásával az államra hárul a feladat, hogy a gazdaság fejlődéséhez szükséges évi 4-4,5 milliárd USD "friss" tőkét biztosítsa. Az egyik legkézenfekvőbb forrás a tőzsde lehetne, ha működését éppen a kormány beavatkozásaival nem hozta volna a jelenlegi vegetáló helyzetbe.

Adódik a kérdés, vajon a változatlan - nem valorizált - adók, emelkedő bérek és bérköltség, lanyha tőzsde, közepes minőségi színvonalú termelés, elfogyott privatizálható vagyon mellett miként lehet biztosítani az évi 4-4,5 milliárd dollár tőkebevonást. A téma szakértője, Suchman Tamás úgy véli, hogy ebben a helyzetben az államnak sajátos pozíciót kell betöltenie. "Nem egyszerűen kezdeményeznie kell a különféle beruházásokat, fejlesztéseket, hanem ideiglenesen részt is kell vennie ezekben. A lakásépítésre, az infrastruktúra fejlesztésére, a zöldmezős beruházásokra, amelyek során új munkahelyek létesíthetők - mondta a Horn-kormány privatizációs minisztere. A multinacionális cégek megtelepedésével - újabbak aligha várhatók - és a privatizáció lezárása után az államnak nem kényszerekkel, hanem gazdaságdiplomáciával és egészséges protekcionalizmussal kell egyensúlyba hoznia a hazai és a külföldi tőke arányát. Ez a gazdaságpolitikai, stratégiai lépéssorozat a világon mindenütt konform. Suchman úgy gondolja, hogy ez nem hadüzenet, mert a tőke úgy is oda megy, ahol a számára legelőnyösebbek a feltételek, hanem olyan cél, amelyet gazdaságstratégiával kellene elérni, vagyis megteremteni a hazai gazdaság számára kívánatos helyzetet. Szakértők közül néhányan úgy vélik, a hiányzó tőkét megtermeli a gazdaság, nincs szükség pótlólagos tőkebevonásra. Mások azt vallják, Magyarország fizetőképessége jó, tehát hitelből is megszerezhető a hiányzó összeg. Európai uniós politikusok ugyanakkor annak veszélyére figyelmeztetnek, hogy Magyarország csak hitelekből lesz képes a csatlakozási feltételeknek eleget tenni. Suchman is elfogadhatatlannak tartja a hitelfelvételt és az ország eladósodásának növekedését. Szerinte olyan gazdaságpolitikai célokat kell kitűzni, amelyek valódi stratégiai célt, vagyis nem egyszerűen gazdaságfinanszírozást, hanem közös kockázatvállalást jelentenek. Az állam részt vesz a fejlesztésekben, ám ez a részvétel provizórikus, bizonyos nagyságrendben - 5-10-15 százalékban - néhány évig tart, majd ezeket a pénzeket visszaforgatja. Más út nincs - véli -, mert a növekedésből származó fejlesztési pénzek korlátozottak, rossz bázison számítják, ezért az évi négy- öt milliárd dollárra nem hitelként, nem privatizációs bevételként, hanem ilyen eredeti tőkefelhalmozást helyettesítő eszközként van szüksége a gazdaságnak. - logika alapján hiszi Suchman, hogy még fog keletkezni állami vagyon, és úgy, mint más nyugati országokban is, dialektikusan kell gondolkodni, vagyis az állam létrehoz, kiszáll, eladja, visszaforgatja befektetését. Ez a folyamat a piacgazdasági tendenciák közé egyértelműen beilleszthető. A pénzvilág ilyen jellegű valódi üzenetekre vár, és megvan bennük a készség, hogy megfelelő politikai stabilitás, gazdasági stratégia mentén Magyarországot jó helyzetbe hozzák. Tudják, hogy ha a gazdasági fejlődés nem mozdítható előre, vagy az egyenlőtlenségek tovább nőnek mind a gazdaságban, mind a társadalomban, akkor a kelet-európai országokban és nálunk is feloldhatatlan konfliktusok keletkeznek - állítja az ex privatizációs miniszter.

G. Barta Ágnes

(Magyar Hírlap)