Bush szabad kezet kapott

Döntő, az amerikai kereskedelempolitika jövőbeli irányait alapjaiban meghatározó szavazást nyert csütörtök este Bush elnök. A képviselőház által csekély, egyszavazatos többséggel elfogadott törvény hamarosan kibővített kereskedelempolitikai jogosítványokat ad az elnök kezébe.

Egyetlen aprócska szavazat segítette hozzá George W. Busht a győzelemhez. A győzelemhez, amely új impulzust jelenthet a megmerevedett amerikai kereskedelempolitika számára. Ám a képviselőház által 215 szavazattal - 214 ellenében - csütörtök este elfogadott törvény hatása nem marad majd meg az Egyesült Államok "falai" között, annak globális következményei is lesznek. Ráadásul pozitívak. Az új törvény ugyanis - persze amennyiben a szenátus is jóváhagyja - kibővített kereskedelempolitikai jogosítványokat ad az elnök kezébe. Ezek birtokában az ifjabbik Bush gyorsan, hatékonyan s legfőképp a képviselőház és a szenátus "kukacoskodása" nélkül folytathatja majd külkereskedelmi tárgyalásait. A képviselőket ugyanis a saját maguk alkotta törvény három évre megfosztja majd a kereskedelmi egyezmények - néha bizony hónapokig tartó - "átformálási" jogától. A nem is oly távoli jövőben a törvényhozók az eléjük kerülő egyezményekre csupán kétféleképpen reagálhatnak majd: elfogadom, elutasítom.

Nem véletlen persze, hogy a szabad kereskedelem elszánt hívei megkönnyebbüléssel reagáltak a szavazás hírére. Egyrészt mert az új törvény széles kereskedelempolitikai mozgásteret biztosít az elnök számára, amivel viszont ismét remény nyílik olyan távlati célok, mint az újabb WTO-forduló, sikeres lezárására, vagy a Free Trade Area of Americas néven futó pánamerikai szabadkereskedelmi övezet létrehozására. Másrészt mert a siker előzetesen korántsem volt garantált: még egy nappal a sorsdöntő szavazás előtt is a törvény ellenzői jó húsz vokssal vezettek. Egy kudarc ugyanakkor alaposan aláásta volna az USA szabad kereskedelem iránti elkötelezettségének hihetőségét, ami megfagyaszthatta volna a világkereskedelem liberalizációs folyamatát. S nem csupán az amerikai kereskedelempolitika folytatódó nehézkessége, hanem a bizonytalanná vált, a törvényben garanciát látó partnerek visszakozása miatt is.

Igaz, ellenkező előjellel, ám hasonló vehemenciával reagáltak az ellenzők is. Ez az igencsak heterogén tábor - szakszervezetek, környezetvédők, fogyasztóvédők, textil- és acélipar - ugyanis fenyegetést lát a kereskedelempolitikai nyitásban. Bizonyos szempontból persze igazuk is van - replikáznak a törvény támogatói -, hiszen a szabad kereskedelem kétségtelenül aláássa a kevésbé versenyképes ágazatok pozícióit, ám összhatását tekintve mégiscsak hasznos.

Molnár Sándor

(Magyar Hírlap)