Mennyit érnek az ötforintos részvények?

Újabb fordulat várható a Postabank-kisbefektetők és az állam közti perekben. Megkérdőjeleződhet ugyanis az egyik pernyertes kisbefektető perképessége, mivel nem volt tulajdonában Postabank-részvény, amikor az állam töredékére - 10 ezer forintról 5 forintra - csökkentette az értékpapírok névértékét.

A Legfelsőbb Bíróság (LB) tavaly novemberben a bank kisrészvényeseinek adott igazat a Postabank (Pb) részvények ügyében. Ennek értelmében a magyar állam az öt felperes, összesen 11 ezer 520 darab, egyenként 10 ezer forint névértékű részvényét az 1998-as forgalmi értéken, azaz 11 ezer forint feletti áron köteles megvenni, továbbá ki kell fizetni a vételár három évre szóló évi 20 százalékos késedelmi kamatát és a perköltséget is.

Az államot képviselő jogászok azonban a közelmúltban olyan adatokra bukkantak, amelyek megkérdőjelezik azt, hogy az említett öt kisbefektető - köztük egy állami résztulajdonban levő cég! - egyike vajon rendelkezett-e 1998 végén Postabank részvényekkel. Ha a válasz nem, akkor viszont nem tarthat igényt az Legfelsőbb Bíróság által megítélt összegre sem.

Mint ismeretes, az állam 1998 augusztusában szerzett többségi tulajdont a Postabankban, majd ezt követően kétezred részére csökkentette az addig 10 ezer forintos névértékű részvények értékét. Az - immár 5 forintot érő - értékpapírokra tett vételi ajánlatot az állam, amit a több száz kisbefektető - és a magát közéjük soroló Palotás János - nem fogadott el. Az állam ellen a pórul járt több száz részvényes ötven pert indított, amelyek közül eddig kettő zárult le.

A Legfelsőbb Bíróság novemberi döntése szerint nem az értékpapírtörvényt kell alkalmazni az ügyben, hanem a gazdasági társaságokról szóló jogszabályt, mégpedig annak a konszernjogi rendelkezéseit. - paragrafusok szerint az 50 százalék fölötti többségi tulajdonos 30 napon belül köteles megtenni vételi ajánlatát, s a vételárat a forgalmi érték határozza meg. Ez utóbbi kiszámításakor viszont a tényleges üzletkötésekben szereplő vételárat kell alapul venni. A 1998-as tőzsdei adatközlések szerint a Postabank-részvények átlagára abban az időben a névérték 106 százaléka volt, tehát a kisebbségi részvények megvásárlásánál is ezt kell alapul venni. (Külön érdekesség, hogy 1998 augusztusa - vagyis a rendkívüli Pb közgyűlés - előtt az állami tulajdonban levő Magyar Fejlesztési Bank egy 5,5 százalékos részvénypakettet vett meg a Reallízing Kft.-től névérték közeli árfolyamon. Ennek célja az volt, hogy az állam már a közgyűlésre többségi tulajdonos legyen és így dönthessen a bankvezetés leváltásáról is.)

A Legfelsőbb Bíróság jogerős döntése ellen felülvizsgálati kérelemmel élhet az állam, s ha bebizonyosodna, hogy az egyik felperesnek nem volt tulajdonában Postabank részvény, akkor megváltozhat a bíróság döntése is. A tények kivizsgálását tovább bonyolítja, hogy a Pb-nek a névre szóló részvények mellett bemutatóra szóló papírjai is forgalomban voltak - amelyeknek tulajdonosai érthetően nem szerepeltek a bank részvénykönyvében. Ez utóbbiak az összes részvény mindössze egy százalékával rendelkeztek 1998 végén, amelynek nagyságrendje 505 millió forintot jelent. (Az 505 millióból egyedül Palotás János egy 340 milliós pakettet birtokolt, amely a büki golfpálya ügylet során került hozzá. Palotás az említett öt kisbefektetőhöz hasonlóan pert nyert az állammal szemben.)

A Legfelsőbb Bíróság ítéletének legfrissebb hozadéka az, hogy megjelentek olyan Postabank részvényesek is, akik eddig nem indítottak pert a magasabb vételárért. Értesüléseink szerint benyújtotta igényét az Österreichse Postsparkasse, vagyis az osztrák postabank is. Ez a pénzintézet tíz évvel ezelőtt még 11 százalék feletti tulajdonrésszel rendelkezett a Postabankban, s képviselői egészen 1998 augusztusáig ott ültek a Postabank felügyelőbizottságában is.

Szakonyi Péter

(Magyar Hírlap)

Ajánló:

Postabank

Korábban:

Palotás pert nyert a Postabank-ügyben

(2002. január 24.)

Nem hiányzik a könyvtárából?

Mester Sándor: Multimóka - Nemzetközi cégek alulnézetből

2002. március 6. 07:40