A szolgáltatók "jegelik" a gázbekötéseket

Több ezer háztartás mondhat le hosszú időre a földgáz bekötéséről, amennyiben a Magyar Energia Hivatal (MEH) rendeletileg a felére csökkenti a gáz bevezetéséhez előírt hálózatfejlesztési hozzájárulás mértékét. A gázszolgáltatók ugyanis eleve veszteséges beruházásba nem hajlandók belefogni, s arra törvénnyel sem kötelezhetik őket.

A hálózatfejlesztési hozzájárulás (HTH) reformjára készül a Magyar Energia Hivatal. A földgázbekötések esetében ez annyit tesz, hogy felére csökkentenék a lakosság által fizetendő hozzájárulást - értesült a Magyar Hírlap. Az ezt tartalmazó gázár-szabályozási rendelet jelenleg tárcaközi egyeztetés alatt áll, s még a nyáron életbe léphet.

Varró László, a MEH vezető közgazdásza a Magyar Hírlapnak kifejtette: egy 1996-os rendelet a gázszolgáltatókra bízza a hálózatfejlesztési hozzájárulás mértékének megszabását. A gond az, hogy - a MEH állítása szerint - vastagon fogott a szolgáltatók ceruzája. Például gázvezeték-fektetés esetében 10 év megtérülési idővel számoltak, holott valójában 25, de 40 év is eltelhet, mire a beruházó pénzéhez jut.

Az új rendelettervezet abból indul ki, hogy a gázszolgáltatóknak a jövőben az árrésből, nem pedig a hálózatfejlesztési hozzájárulásból kell megélniük. Ezért a MEH szerint az a járható út, hogy a fogyasztók a korábbiakhoz képest kevesebb hozzájárulást fizessenek, ugyanakkor viszont a következő években emiatt "kicsivel drágulhat a gáz". Varró a Magyar Hírlap kérdésére, hogy emiatt több gázszolgáltató máris felfüggesztette beruházásait, elmondta: a MEH meg van győződve arról, hogy a racionális beruházások megtérülnek az új tarifarendszer révén. Vannak azonban olyan területek, ahol a domborzati viszonyok miatt a vezetékes földgázzal való ellátás nem lehet versenyképes az egyéb fűtési módokkal. A kormányzat energiapolitikai prioritásai között szerepel, hogy kívánatos csökkenteni az ország függőségét az importált földgáztól.

Bár az intézkedést a leendő fogyasztók érdekeire való hivatkozással indokolja a MEH, az valójában ellentétes mind a gáz bevezetésére váró háztartások, mind a szolgáltatók érdekeivel - szögezte le a Magyar Hírlap érdeklődésére Thomas Hecker, a Közép-dunántúli Gázszolgáltató (Kögáz) Rt. elnöke. A Dunántúlon a fogyasztó által fizetett HTH a beruházási költségek felét fedezi, a "maradék" az elfogyasztott gáz árából évtizedek alatt térül csak meg. A 25 százalékra redukált lakossági hozzájárulás azt jelentené, hogy a szolgáltatónak kellene megfinanszíroznia a költségek döntő hányadát, ám kiadásai a földgáz hatóságilag szűkre szabott árréséből nem térülnek meg - mondta a Kögáz elnöke. Azt ugyanis figyelembe kell venni, hogy a hálózatfenntartási költségek is a szolgáltatót terhelik. A vidéki gázszolgáltatók egyébként is rosszabb helyzetben vannak, hiszen a gázellátás fajlagos költségei sokkal magasabbak, mint például a fővárosban. Thomas Hecker számításai szerint a mostani gázárakat 5 százalékkal kellene megemelni ahhoz, hogy ezt a különbséget kiegyenlítsék.

A patthelyzet következtében a Kögáz átértékelte idei 3,5 milliárd forintos beruházási tervét, mely 15 dunántúli település földgázellátását tartalmazza. Miután kiderült, hogy a beruházás tartósan veszteséges lesz, a Kögáz úgy döntött, hogy "jegeli azokat, amíg nem tisztázódik az HFH mértéke. A Magyar Hírlap információi szerint hasonló lépésen gondolkodik a Dél-dunántúli Gázszolgáltató (Dégáz) Rt. is.

A gázszolgáltatók a hozzájárulás mértéke mellett a hatósági árképzéssel és a gáztörvény legújabb, a Molt "helyzetbe hozó" tervezetével sincsenek kibékülve. A szociális elemeket, s nem az egyes fogyasztók ellátásának valós költségeit tükröző árszabályozásra sehol a világon nincs példa - jellemezte a magyar helyzetet a Kögáz elnöke. Mint ahogy az sem szokás, hogy központilag szabják meg mind a nagy-, mind a kiskereskedelmi árat. A Kögáz 1995-ben történt privatizációja óta a tulajdonosok 25 milliárd forint értékben hajtottak végre beruházásokat, ám nyereséget csak 2000-ben tudtak elérni. Akkor a 20 milliárd forintos árbevételhez 180 milliós profit társult. Tavaly az év végi szokatlan hideg következtében 27 milliárdos árbevételhez jutottak, melyből 5-600 millió lehet a nyereség. A német E. ON érdekeltségébe tartozó cégből tulajdonosaik a mai napig egyetlen fillér osztalékot nem vettek ki, a profitot fejlesztésekre fordították - hangsúlyozta Thomas Heckler, aki megemlítette: az egyre kevesebb fogyasztóvédelmi panasz azt igazolja, hogy jó úton járnak.

A piaci liberalizációt szolgáló gáztörvény tervezetét a Molra szabták - szól a kritika -, a valós, a fogyasztók érdekeit szolgáló versenyt semmibe veszi. Thomas Hecker kifejtette: egyértelműen hátrányos a gázszolgáltatók számára, hogy a tervezet szerint a Mol nem köteles külön társaságba szervezni a kereskedelmi tevékenységet, míg a szolgáltatók kötelesek erre. Szükséges lenne az is, hogy a rendszeroperátori tevékenységet a gáziparban független szervezet lássa el, hasonlóan a villamosenergia-iparhoz.

A harmincnyolcmillió forintos újságcikk

A Kögáznak 38 millió forintjába kerül annak a harmincezer gázmérőnek az átalakítása, melyek "feltörési" receptjét közzétette az egyik országos napilap. A metódus lényege, hogy egy ceruza segítségével gyakorlatilag észrevehetetlenül megállítják a mérő pörgését. A gázszolgáltató emiatt kényszerhelyzetbe került, a műszaki szempontból egyébként kifogástalan készülékeket át kell alakítania, hogy elejét vegye a lopások elszaporodásának. A hivatalosan szabálytalan vételezésnek nevezett gázlopás milliárdos károkat okoz. Valamennyi szolgáltató alkalmaz saját embereiből felállított "gázkommandót" vagy megbízásos alapon külső vállalkozásnak adja ki az ellenőrzést. A felderítési mutató a Kögáz esetében egyszázalékos, azaz a tavaly végzett hetvenezer ellenőrzés során 700 fogyasztónál "alaposan vélelmezhető" volt, hogy lopja a gázt. A szolgáltatók tehetetlenek, a törvény, bármilyen furcsa, a tolvajokat védelmezi. Hiába bizonyították rá például egy diszkótulajdonosra, hogy öt éve lopja a gázt egy, a mérőt kikerülő, a fővezetékhez hegesztett csövön át, a jogszabályok szerint csak az utolsó 30 nap (!) fogyasztását számlázhatja ki neki a szolgáltató. Mindezek alapján a Kögáz tavaly 88 millió forintos "pótdíjat" vetett ki a bűnbe esett fogyasztókra, ami minden bizonnyal a jéghegy csúcsát jelenti. Paradoxon, hogy amíg a Mol olajvezetékét megcsapoló delikvenseket többéves börtönnel sújtották, addig a gázvezeték megfúrását bocsánatos bűnnek veszik. A büntető törvénykönyv nem szankcionálja az energialopást, a szolgáltatók pedig évek óta hiába lobbiznak a hivataloknál és minisztériumoknál, e téren nem tudtak elérni változást.

Kriván Bence, Szilágyi Béla

(Magyar Hírlap)

Ajánlat:

Kögáz Rt.

Nem hiányzik a könyvtárából?

Mester Sándor: Multimóka - Nemzetközi cégek alulnézetből