<H1> <P>Törökörszág: árnyék vetül a félholdra </P></H1>

Alaposan lehűtötték a Törökország gyors feltámadásában hívőket a török statisztikai hivatal által hét végén publikált GNP-adatok. A számok szerint a 62 milliós muzulmán ország bruttó nemzeti terméke 9,4 százalékkal zuhant tavaly, az előzetesen vártnál közel egy százalékponttal nagyobb mértékben. A frissen kiadott adatok - különösen a negyedik negyedév rendkívül kedvezőtlen számaival fűszerezve - szinte teljesen lerombolták az ez évi 3 százalékos gazdasági növekedés, a mély gazdasági válságból való sebes kilábalás illúzióját.

Az elmúlt hónapok óvatos optimizmusa után bizony alaposan - s érthető módon - lehűtötték Törökország, illetve a Nemzetközi Valutaalap (IMF) gazdasági szakértőinek lelkesedését a vasárnap kiadott török GNP-adatok. A 62 milliós ország bruttó nemzeti terméke (GNP) a török statisztikai hivatal számai szerint 2001 egészében 9,4 százalékkal zuhant, az előzetesen (és az IMF-fel megkötött megállapodásban) vártnál több mint egy százalékponttal nagyobb mértékben. Különösen súlyosnak bizonyult a tavalyi év negyedik negyede: 2001 utolsó három hónapjában a GNP 12,3 százalékkal csökkent a megelőző év hasonló időszakához képest. Az ország egy főre eső GNP-je ugyanakkor több mint 27 százalékkal zsugorodott 2001-ben (a gazdasági visszaesés, a népszaporulat, illetve a nemzeti valuta, a líra leértékelődésének következtében), s Honduras vagy Zimbabwe szintjére, 2160 dollárra zuhant (1999-ben az egy főre jutó török GNP még 6500 dollárt tett ki).

A török gazdaság tavalyi gyengélkedése persze nem érte váratlanul az elemzőket - 2001 látványosan a kisázsiai ország egyik leggyengébb évének számított az elmúlt évtizedben. A pénzügyi rendszer a teljes összeomlás szélére került, a líra elvesztette értékének mintegy felét, a lakossági megtakarítások szinte az egyik napról a másikra megtizedelődtek, az infláció újra meglódult, a tőzsde összeomlott, a munkanélküliség erőteljes növekedésnek indult, a vállalati szféra pedig a csőd szélére sodródott. A teljes államcsődöt végül csak az IMF, pontosabban a szervezet által nyújtott 16,3 milliárd dolláros óriáshitel segítségével sikerült elkerülni. A válság felületi jelei ugyanakkor megint csak eltakarták Törökország problémáinak igazi okait: a gazdaság strukturális elégtelenségeit, a militarizált politikai-társadalmi rendszer merevségét, a lakosság kulturális elmaradottságát, a kurdproblémát.

Utóbbiakra bár persze nem lehet gyors és hatékony választ adni - a problémák átfogó társadalom- és gazdaságkoncepciót igényelnek -, az elmúlt hónapok folyamatai mégis óvatos optimizmusra adtak okot. A tavaly februári IMF-stabilizáció óta a török gazdaság irányait megszabó Kemal Dervis gazdasági miniszter kifejezetten ügyesen manőverezett a hosszú távú strukturális reformok, illetve a rövid távú válságmenedzsment hajótöréssel fenyegető sziklái között. A 2001 közepén még havi 15 százalékra felfutó infláció havi 1 százalékra csillapodott, a nemzeti bank hathatós közreműködésével a lírát sikerült stabilizálni, a költségvetés újra a szigor útjára lépett, a kormány pedig hitet tett a liberalizáció és a privatizáció mellett (a török gazdaság jelentős részében ma is meghatározó szerepet játszik az állam, miközben a közvetlen külföldi tőkebefektetések éves szintje nem lépi át a nevetségesen kevésnek számító 1 milliárd dollárt).

Ebbe a szituációba robbant viszont bele a vártnál jóval negatívabb kicsengésű vasárnapi GNP-bejelentés. A 9,4 százalékos éves szintű csökkenés persze nem tűnik annyival többnek a várt 8,5 százaléknál, ám - különösen az utolsó negyedév gyengécske teljesítményével fűszerezve - mégiscsak széttörte a gyors feltámadás, az ez évre várt 3 százalékos bővülés illúzióját. Törökország egy szempontból ugyanakkor rendkívül privilegizált helyzetben van - vélekednek elemzők. Geopolitikai helyzete, a Közel-Keleten betöltött kulcspozíciója miatt az Egyesült Államok, s így a nemzetközi pénzügyi szervezetek bizony soha nem fogják magára hagyni, sem gazdasági válságban, sem politikai, avagy alkotmányos krízisben: az utolsó szalmaszál az Oszmán Birodalom atatürki utóda számára bizony mindig is kéznél lesz.

Molnár Sándor

(Magyar Hírlap)

Korábban:

Mélyponton a török gazdaság
(2001. november 30.)

Nem hiányzik a könyvtárából?

Mester Sándor: Multimóka - Nemzetközi cégek alulnézetből