Frontvonalban a Vivendi

2002.04.23. 15:20

Egyre több fronton nyit csatát és egyre reménytelenebbül igyekszik megmenteni saját imázsát Európa egyik legelismertebb sztármenedzsere, Jean-Marie Messier, a francia Vivendi Universal elnök-vezérigazgatója. Az Európában példátlan agresszivitással, alig öt év alatt felépített médiaóriás vezére szerdán egyszerre kénytelen felvenni a harcot a részvényesekkel, saját igazgatósági tagjaival és a francia kulturális-politikai elit jelentős részével.

Messier birodalmában, a Vivendi Universalban elemzők egyszerre látják az amerikai típusú részvénykapitalizmus európai megtestesülését és az amerikai modell meghonosításából származó európai konfliktusok példatárát.

A karizmatikus Vivendi-vezérnek, Jean-Marie Messier-nek a hét elején sikerült magára haragítania a francia kulturális-politikai elit jelentős részét, amikor kedden azonnali hatállyal felmentette állásából a Canal Plus francia fizetős tévécsatorna és filmstúdió vezérigazgatóját, Pierre Lescure-t. Messier két évvel ezelőtt, 12,5 milliárd euróért vásárolta meg az 1984-ben alapított Canal Plus-t, amely az elmúlt évtizedben a Hollywooddal nemzeti alapon szembeszálló, színvonalas "európai utas" televíziózás és filmgyártás szimbólumává vált Franciaországban.

Tény, hogy a Canal Plus a Vivendi-birodalom leggyengébb láncszeme. A sokáig az európai menedzsertársadalom első számú sztárjaként ünnepelt Messier az 1997-ben még Société Générale des Eaux névre hallgató multinacionális víz- és csatornaszolgáltatóból néhány év alatt Európa egyik legnagyobb telekommunikációs és médiavállalatát hozta létre. A később Vivendi Universalra keresztelt, és a közművagyont tömörítő, 2000-ben részben tőzsdére vitt Vivendi Environnement-tól leválasztott vállalat épp idejében kapcsolódott be a telekommunikációs üzletágba, hogy a France Télécom egyik riválisaként meghatározó tulajdonrészt szerezzen a ma már 12 millió mobil-előfizetővel és 2,7 millió vezetékes előfizetővel rendelkező Cégételben.

Bár Messier hatalmas, több mint 19 milliárd eurós adósságállományt halmozott fel, s a Vivendi Universal a francia gazdaságtörténet legnagyobb, 13,6 milliárdos veszteségével zárta a tavalyi évet, a Vivendi üzemi nyeresége meglepően jól alakult. Az egyszeri értékleírásoktól eltekintve a zenei részleg, a Universal Music, valamint a Seagramtól 2000-ben megvásárolt Universal Pictures amerikai stúdió és a telekommunikációs érdekeltségek üzemi nyeresége idén 89 százalékkal, 1,88 milliárd euróra nőtt.

Mindez nem befolyásolta a tőzsdéket abban, hogy egy év alatt 40 százalékot faragjon le a Vivendi értékéből, s Messier mára a részvényesek kereszttüzébe került. A jó kilátások ellenére a Vivendi-részvények a tavalyi év legrosszabbul teljesítő papírjai voltak a párizsi börzén. Messier egy sor érdekeltség leépítésével, illetve a víz- és csatornaüzletág további értékesítési kísérleteivel igyekezett jobb kedélyre hangolni a részvényeseket és az elemzőket, egyelőre nagyon vegyes sikerrel.
Messier széke láthatóan inogni kezdett, a Canal Plus esetében pedig a vezér megint két tűz közé került. Messier a Canal Plus krónikusan rossz eredményeivel magyarázta a vezérigazgató menesztését: tavaly a csatorna és a stúdiók 500 millió eurós üzemi veszteséggel húzták még mélyebbre az eladósodott médiakirályságot.

Messier itt is az "amerikanizálódás" receptjét kívánta alkalmazni, ekkor azonban már valódi kulturális vízválasztóhoz érkezett: számos francia tévé- és mozisztár szólította fel a franciákat, hogy tiltakozásképp szüntessék meg előfizetésüket a Canal Plus tévékínálatára, s a francia politikai elit is barátságtalan lépésnek értékelte Messier döntését.

A Canal Plust alapítója, a menesztett Pierre Lescure a francia "kulturális kivétel" bástyájaként működtette: a terminus azokat a kvótákat és állami szubvenciókat jelenti, amelyek Franciaországban és számos más európai országban kivételes szabályozással védik az európai "kreatív iparágakat" Hollywood kíméletlen konkurenciájával szemben. Minden tíz francia filmből nyolcat a Canal Plus finanszíroz, továbbá törvény kötelezi arra, hogy francia forgalmából 20 százalékot fordítson filmvásárlásra, s ebből 40 százalékot francia filmek vásárlására.

Messier elkötelezett amerikanizációs haditerve így a legérzékenyebb ponton, a francia nemzeti büszkeségen valószínűleg vereséget szenved. A konfliktus élesen mutatja, hogy Európában az üzlethez különleges, a puszta számszaki és stratégiai tehetségen kívül másfajta érzékenységre is szükség van: elemzők szerint még az sem kizárt, hogy legutóbbi lépésével Messier saját maga nyitotta ki az ajtót a Vivendi igazgatóságában régóta érő "palotaforradalom" előtt.

Harkányi András - Magyar Hírlap

Ajánlat:

Canal Plus