A távolkeleti szurkolók szerint a vb-vel eljött Ázsia ideje

2002.06.06. 17:12

A Japánban és Koreában jelenleg zajló XVII. Labdarúgó világbajnokságot megelőző hónapban a McCann-Erickson személyes beszélgetések alapján nemzetközi kutatást végzett 40 országban a fogyasztók világbajnoksággal kapcsolatos attitűdjének felmérésére. A nem reprezentatív kutatás a világbajnoksággal kapcsolatos várakozásokat, érzéseket, és a játék ismertségét mérte fel.

A felmérésből kiderül: Ázsiában a fogyasztók rendkívül büszkék arra, hogy a kontinensen rendezik a világbajnokságot. Szerintük a világbajnokság önmagában minőséget képvisel, és az esemény megrendezése rangot jelent. Néhány ázsiai országban a vb-t többre értékelik az olimpiánál, mondván, hogy a részt vevő csapatoknak sokkal nehezebb előzetes megmérettetésen kell átesniük, míg az olimpián gyakorlatilag minden ország részt vehet. Indiában például a futball élvezete egyenesen kiváltságot jelent, ugyanis a meccseket kizárólag fizetős tv-csatornák közvetítik, és ezek az előfizetését csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak.

A megkérdezett kínai fogyasztók úgy gondolják, hogy a világbajnoksággal végre eljött Ázsia ideje. Véleményük szerint a vb-re való kijutással az ország a nyugati államokkal egyenlő, modern országgá vált. Érdekesség, hogy a kontinensen - Európával, és Észak-Amerikával ellentétben - kedvezően fogadták a külföldi márkák nagy arányú beáramlását, mert megítélésük szerint a nagy szponzor-cégek csak minőségi rendezvényen hirdetnek, így jelenlétük már önmagában garancia a minőségre.

A vb az ázsiai fogyasztók, szurkolók szerint azonban nemcsak sportesemény, és a gazdasági fejlődés elősegítője, hanem a különböző kultúrákat összehozó, az egyes országok polgárai közötti egységet teremtő rendezvény. Példaként említették a válaszadók, hogy a két rendező ország történelmi okokra visszavezethető, és felhőtlennek nem nevezhető viszonya a vb-előkészületek idejére megenyhült, és a közös cél érdekében sikeresen együtt tudtak működni.  A rendező országok lakosai többségében hasonlóan gondolkodnak, persze vannak ellenvélemények is: "Szeretné-e Olaszország és Franciaország együtt rendezni a vb-t?" - kérdi egy japán szurkoló.

A felmérésből kiderül, hogy a legtöbb ázsiai futball-szurkoló saját csapata mellett egy második válogatottért is szorít, ezért a közvetítéseken gyakran láthatunk például Totti-, vagy Owen-mezben virító helyi fiatalokat.

Argentínának csak a foci maradt

Dél-Amerikában a megkérdezettek úgy tartják, hogy a világbajnokság óriási lehetőséget jelent a résztvevő országoknak, de megállapítható, hogy a vb-n nem résztvevő államok polgárai is ugyanolyan lelkesedéssel figyelik az eseményeket, mintha kedvenceik játszanának. A dél- és latin-amerikai országokban a foci családi esemény, a meccseket az egész család együtt nézi, így azok a hölgyek is figyelemmel kísérik a közvetítéseket, akiket egyébként kevésbé érdekel a sportág. Ezekben az országokban a foci elsősorban a csapatszellem, a közösségi érzés miatt népszerű.

A gazdasági válság által sújtott Argentínában a szurkolók többsége úgy érzi, hogy az országnak csak a futball maradt, amiben bízhatnak az emberek, amelynek segítségével kilencven percig elfelejthetik a napi gondokat. Természeten itt is vannak ellenvélemények. Sok argentin és brazil szurkoló úgy véli, hogy a futball manapság már a nagyvállalatok, és klubtulajdonosok érdekérvényesítéséről szól, a játék igazi szépsége, tisztasága pedig fokozatosan eltűnik.

Észak-Amerika: foci-gyökerek nélkül

Az Egyesült Államokban, és Kanadában a labdarúgás sokkal kevésbé jelentős sport, mint például a kosárlabda, az amerikai-futball, vagy a baseball, noha a legtöbb fiatal a labdarúgást műveli az iskolában, és az Egyesült Államokban található a legtöbb igazolt focista. A legutóbbi női világbajnokságot egyébként éppen az Egyesült Államok csapata nyerte.

A foci ennek ellenére hirdetői szempontból nem veheti fel a versenyt a népszerű amerikai sportágakkal, ráadásul a hirdető cégek szempontjából hátrányos, hogy nem Amerikában rendezik a vb-t, mert az időeltolódás miatt még kevesebben figyelik a közvetítéseket; kizárólag saját csapatuk meccseit, illetve a döntőt nézik. A labdarúgás ráadásul nem jelent olyan családi eseményt, mint például az amerikai futball-meccsek, ahol a játékidő a közvetítés mintegy 50 százalékát teszi ki, a maradék időben pedig különböző show-műsorok elégítik ki a fogyasztók igényeit. Csökkenti a foci vonzerejét, hogy a fiatal játékosok előtt nem áll olyan karrier-lehetőség, mint például a kosarasok előtt, és a sportág - társaival ellentétben - nem részesül állami támogatásban, és nincsenek egyetemi ösztöndíjak sem.

A labdarúgás egyesült államokbeli táborát a spanyol ajkú bevándorlók és leszármazottaik adják, akik a dél- és latin-amerikai szurkolókhoz hasonlóan közösségi élményként élik meg a futballt, és büszkeséggel tölti el őket kulturális, és nemzeti örökségük a foci terén is.

Európa: a csapból is a vb folyik

Az öreg kontinensen mostanában nehéz nem tudomást venni a világbajnokságról, hiszen a különböző tv-csatornákon, rádiókban, napilapok hasábjain folyamatos tájékoztatást kaphatunk a mérkőzésekről, a csapatokról, sőt még a stadionok új szerkezeti megoldásairól is. A McCann-Erickson felmérése szerint Európában a nemzeti csapatok szereplése nem változtatja meg a futballt kedvelők, és a focit nem szeretők véleményét a játékról. Elmondható, hogy kontinensünkön a futballban előszeretettel hirdető nagy világcégek közül mindegyik jelen van a teljes európai piacon, ugyanakkor - többek közt az ázsiai rendezés miatt - a világbajnokságon megjelenő szponzorok egy része Európában kevésbé ismert márka. Ilyen például az amerikai Budweiser, amely jelentős piaci részesedést tudhat magáénak Amerikában, és Ázsiában is, Európában ugyanakkor kevésbé népszerű. A Budweiser a legutóbbi, franciaországi vb-n nem volt főszponzor.

Európában - és Dél-Amerikában is - egyébként a sörgyártó, vagy sörforgalmazó cégek hirdetnek leginkább a fociban, hiszen a sör és a labdarúgás a legtöbb európai országban elválaszthatatlanok. A foci Európában, és Magyarországon is társasági - nem családi - eseménynek számít, ahol sör nélkül nem teljes az élmény. Az elemzésből kiderül, hogy a megkérdezett magyar focirajongók szintén baráti társaságban nézik a mérkőzéseket, és sok közülük akár szabadságából is hajlandó áldozni a vb idején.

A McCann-Erickson elemzését ismertető sajtóbeszélgetésen Bacsa Gábor, a cég ügyfélkapcsolati igazgatója elmondta, hogy megítélése szerint az ázsiai rendezés közvetlenül nem hat a televíziós, vagy sajtó-reklámok mennyiségére, inkább az eseményhez kapcsolódó rendezvények - közös kivetítős meccsnézések, akciók - száma csökkent, hiszen a délelőtti időpontban igen kevesen néznék a mérkőzéseket. Ehelyett inkább az úgynevezett take home akciókat alkalmazzák a hirdetők, amikor például néhány sörcímke összegyűjtésével, és beküldésével lehet nyereményeket nyerni.

Ennek megfelelően várhatóan a sörfogyasztás is visszaesik, legalábbis a legutóbbi, franciaországi világbajnokság idején tapasztaltakhoz képest. 

A felmérés szerint egyébként a válaszadók többsége aggódik az időeltolódás miatt, hiszen nagyon sok országban munkaidőben vannak a meccsek. Épp ezért a munkáltatók is tartanak a letöltött munkaórák csökkenésétől, illetve a meccsnézés miatti veszteségektől, amelyek egyes becslések szerint csak Magyarországon mintegy 70 milliárd forintot tesznek ki.

(Üzleti Negyed)

Ajánlat:

McCann-Erickson 

[origo] Foci-vb 2002

Korábban:

Foci-vb: 3000 dollárt költhetnek a látogatók fejenként 
(2002. május  31.)

70 milliárd forintba kerülnek a vb-néző magyar dolgozók 
(2002. május 22.)