"Az olimpia elsősorban nem pénzkérdés"

Vágólapra másolva!
A labdarúgó Európa-bajnoki pályázat látványos kudarca után újra fellángoltak a viták arról, nem kerget-e délibábot a 2020-as olimpia megpályázásáért lobbizó, egyebek mellett az ország legnagyobb vállalatait maga mögött tudó BOM. A szervezet vezetője, Szalay-Berzeviczy Attila - a Budapesti Értéktőzsde elnöke - úgy véli, pénzügyileg távolról sem megvalósíthatatlan a budapesti olimpia, még a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében sem.
Vágólapra másolva!

Az Eb-pályázat eredményhirdetése után ön volt az egyik, aki azt mondta: bebizonyosodott, hogy tervrajzok és makettek gyártásán kívül mást is kell tenni a rendezés elnyeréséhez. Márpedig erősen kétséges, hogy éppen a stabilizáció idején lesz pénz olyan nagyobb beruházásokra, amelyek esetleg növelnék az esélyeinket az olimpiára. Mégis optimista?

- Az államháztartás hiányának lefaragása, majd az alrendszerek reformján keresztül a hosszú távú tartós egyensúly biztosítása ma mindennél fontosabb. De szükség van egy, a többség által támogatott, kormányzati ciklusokon átívelő fejlesztési programra, amely fix dátumhoz kötött, és könnyen számon kérhető a mindenkori kormányon. Ez lehetne a BOM szerint a 2020-as olimpia megpályázása és az arra való felkészülés. Erre 2011-ben kell majd beadni a jelentkezésünket, amikorra már meg kellene felelnünk a maastrichti kritériumoknak az euró 2013-as bevezetése érdekében. Addig viszont - az Eb-kudarcból is tanulva - már most meg kellene kezdeni a szisztematikus felkészülést, ami persze nem azt jelenti, hogy holnap már stadionok építésébe kéne fognunk. A költségvetés helyzetétől függetlenül meg lehet kezdeni a nemzetközi sportdiplomáciai kapcsolatok és lobbicsatornák kiépítését. Aztán be lehet indítani egy célirányos utánpótlás-nevelést, meg lehet kezdeni a Puskás Ferenc-stadion újjáépítését, az olimpia koncepcióját pedig be kell illeszteni az Új Magyarország Fejlesztési Terv operatív programjaiba, az NFT III stratégiai tervezésébe, valamint Budapest arculatának és közlekedésének fejlesztési terveibe. Végül, de nem utolsósorban: már most ki kellene jelölni az olimpia helyszíneit, hogy a területek idejében le legyenek foglalva. Így 2011-ben fel tudnánk mutatni a maketteken túl olyan markáns lépéseket és folyamatokat, amelyek bizonyítják, hogy Magyarország tényleg komolyan veszi az olimpia megrendezését.

Pontosan mit ért a nemzetközi lobbicsatornák kiépítésén? Ez elég megfoghatatlan tennivaló.

- A döntést befolyásoló erőket jó előre fel kell térképeznünk, meg kell keresnünk. Meg kell tudnunk, mit tehet Magyarország azért, hogy elnyerje a támogatásukat. Itt nemcsak a közel 120 NOB-tagról beszélek, hanem sokkal inkább a mögöttük álló nemzetközi vállalatbirodalmakról és a legjelentősebb tagállamokról. Magyarország óriási hátránnyal száll harcba azzal, hogy sem gazdasági, sem politikai, sem katonai értelemben nem tényező. Ennek kompenzálására kell ezt a stratégiai játszmát mindenkinél rafináltabban játszani.

Visszatérve a stabilizációra: a NOB nyilván mérlegeli a kockázatokat, és a jelenlegi helyzetünkben a gazdasági teljesítmény, illetve a költségvetési egyensúly nagyobb rizikót jelent, mint akár a tíz évvel ezelőtti Görögország esetében. Nem függ a sikerünk túlságosan a mostani és a következő kormányok munkájának minőségétől?

- De, nagyon is tőlük függ. Mindazonáltal a 2020-as olimpia megrendezésével kapcsolatban a kandidáló városok ötös szűkített listáját csak 2012-ben állítja össze a NOB. Ha akkor még mindig napjaink fiskális problémái jellemzik hazánkat, nem az olimpia lesz a legnagyobb fejfájásunk. Szóval jobb, ha arra koncentrálunk, hogy 2012-ben Magyarország makrogazdasági háttere nem lesz probléma az olimpia elnyerése szempontjából.

Ezt a célt leginkább a 2010-es választások veszélyeztetik. Nemrég a JP Morgan szakértői fogalmazták meg aggodalmukat a költségvetési fegyelem fellazulásával kapcsolatban, de több elemző cég is figyelmeztetett már erre a veszélyre. Ha így történik - amire a magyarországi politikai viszonyokat ismerve jó esélyt adhatunk -, akkor közvetlenül a döntés előtt kap a pályázat egy nagy pofont.

- Ha ez így történik, akkor nem az olimpiai pályázat kap egy pofont, hanem Magyarország. Mindenesetre csak a választások után, 2011-ben kell dönteni arról, hogy ténylegesen pályázunk-e 2020-ra. Ma pusztán azt kéne elhatároznunk, hogy komolyan célba vesszük-e 2020-at, és ezért ma hajlandóak vagyunk-e megtenni azokat a kezdő lépéseket, amelyek a 2011-ben regnáló ország- és fővárosi vezetés döntését megkönnyíthetik. Mostantól kezdve közel hétezer milliárd forintnyi támogatást hívhatunk le az uniós fejlesztési alapokból, amivel már komolyan fontolóra lehet venni egy 13 évvel későbbi olimpia bevállalását.

Az eredeti, 2012-es megvalósíthatósági tanulmányát 2020-ra aktualizáló PriceWaterhouseCoopers és a Koping-Datorg is úgy véli, hogy a sikeres rendezés egyik előfeltétele a 2013-as euróbevezetés. A Reuters által megkérdezett külföldi elemzők szinte egyöntetűen 2014-re teszik a bevezetést, és a hazai kormányzati politikusok is gyakran emlegetik ezt a dátumot. Mekkora problémát jelenthet egyévnyi differencia?

- Szerintem ennyi belefér, ehhez ugyanis 2011-ben már nagyon közel kéne lennünk a maastrichti kritériumok teljesítéséhez. A tanulmány is csak annyit állapít meg, hogy az optimális időpont 2013 lenne. Egyébként - az eurót félretéve - az az igazi kérdés: tudunk-e abban hinni, hogy 13 év múlva fogunk ott tartani, ahol Görögország tartott 3 évvel ezelőtt, az athéni játékok idején. Vagy ahol Spanyolország tartott 1992-ben. Ha ezekben nem tudunk hinni, akkor az olimpiától függetlenül riasztó a jövőképünk. És akkor ne csodálkozzunk, hogy mások sem fognak Magyarországban hinni.