Szlovákia nem mond le a Dunaszauruszról

Az eredetileg villamos energia termelésére, a dunai hajózás javítására és árvízvédelmi céllal megtervezett rendszer alapjában véve a megújuló energiaforrásnak számító vízenergiára támaszkodott volna, mégis, olyan társadalmi ellenállásba ütközött, amihez hasonló sem övezte a Paksi Atomerűmű megépülését. Szlovákia viszont jó ötletnek tartja, és kártérítési igény benyújtását fontolgatja. Ennek azonban semmi realitása, nem mellesleg azért, mert a magyar álláspont szerint a mi anyagi veszteségeink nagyobbak.

Három évtizeddel a Csehszlovákia és Magyarország közötti államközi szerződés megkötése után még mindig nem lehet tudni, hogy végül is mi lesz a félkész bős-nagymarosi vízlépcső sorsa. Bár a két szerződő fél közül az egyik már nem létezik, mégsem a másik ragaszkodik a bős-nagymarosi vízlépcső megépítéséhez. A Hágai Bíróság leghosszabb nemzetközi ügyeként is ismert vízlépcső-eset megoldását a bíróság a két ország tárgyalásaitól tette függővé, eleddig azonban nem sikerült kompromisszummal lezárni a nagy károkat okozó projektet.

A múlt hónap végén azonban a szlovák fél váratlanul lépett, és bejelentette, hogy jövő tavaszra elkészíti azt a kalkulációt, ami a magyar szerződésszegés, és a nagymarosi gát fel nem épülése miatt őket ért anyagi károkat összesíti. A gazdasági veszteségek alatt elsősorban a kieső villamosenergia-kapacitásokat és az így fölöslegessé vált beruházásokat értik északi szomszédaink, de a helyzetet hajózhatósági szempontokból sem tartják fenntarthatónak, ezért az EU-ra is szeretnének nyomást gyakorolni a rendezés érdekében - nyilatkozta Gabriel Jencik szlovák kormánymegbízott a szlovák sajtóban, aki azonban nem óhajtott reagálni az [origo] megkeresésére. Jencik szerint csak a nagymarosi létesítményekbe 11 milliárd koronát öltek mai áron - ez mintegy 80 milliárd forint.

Négyszázmilliárdos veszteség

Az utóbb készült részletes magyar költség-haszon elemzések szerint a projekt már az eredeti, 1977-es tervek szerint is veszteséget hozó vállalkozás volt, és mai áron mintegy 400 millárd forint veszteséget termelt.

A Duna hasznosítási lehetőségeit összesítve a magyar számítás arra az eredményre jut, hogy a legnagyobb társadalmi-jóléti haszna a Szigetköz rehabilitációjának és a Dunakanyar tájképe megőrzésének van 285-634 milliárd forint értékben (ezredfordulós árakon); a második legnagyobb hasznot a bősi erőmű hozhatná 59-124 milliárd forint értékben; míg a hajózás fejlesztése 14 milliárd forintot érne a társadalomnak. A jelenlegi kármérséklés a környezeti állapot megfigyelésére és az ideiglenes vízpótlásra korlátozódik, ami évente úgy 200 millió forintjába kerül a magyar államnak.

Szlovákia csalódott

A szlovákok - akik felépítették a ma is üzemelő bősi erőművet - még mindig a teljes erőmű felépítésében látják a megoldást, és szerintük a magyar fél nem hajlandó megoldást keresni a bősi kérdésre. Jencik szerint a magyarok az összes, Szlovákia által beterjesztett alternatívát elutasították, ezért "Szlovákia mélységesen csalódott". A szlovák kormánymegbízott szerint csak akkor tudnának eltekinteni a nagymarosi gát megépítésétől, ha "a magyar fél olyan megoldást javasol, amely biztosítja a beruházás célját" - nyilatkozta korábban a Kisalföld című lapnak.

A vízlépcső mellett Ivan Gasparovics köztársasági elnök is kiállt, aki szerint a Dunaszaurusz egyenesen hasznos környezeti szempontból is, hiszen árvízvédelmi feladatokat is elláthatna, és reményét fejezte ki, hogy ezt "Magyarország is belátja".

Bontják a nagymarosi körgátat (1993)

A magyar kalkulus szerint egy esetleges, Pilismarótnál felépülő vízlépcső is veszteséges vállakozás lenne, amely a legkedvezőbb feltételek esetén is 100 milliárd forintos veszteséget termelne mai áron. Ha a felek az áramtermelésből való részesedést az építkezésben való részvétel arányához kötnék, akkor Szlovákiát nem érné veszteség az alsó vízlépcső fel nem építése miatt - szól a magyar érvelés. Ami a hajózhatóságot illeti, a hagyományos folyamszabályozási eszközökkel ugyan szerényebb paraméterek érhetők el, mint a vízlépcsővel való duzzasztással, de közgazdasági-társadalmi jóléti szempontból kevésbé veszteséges.

A Szigetköz természeti értéke a rehabilitáció végrehajtása esetén magyar számítások szerint 285-544 milliárd forint között nőne, míg egy pilismaróti vízlépcső megépítése és bősi erőmű csúcsrajáratása 477-634 milliárd forint kárt okozhatna a Szigetköz természeti értékében. Ha a Szigetközben megfelelő vízhozamot akarunk biztosítani, akkor az 23-48 milliárd forinttal csökkenti a bősi energiatermelés hasznát, vagyis a szigetköri természeti rehabilitáció tízszeres hasznot hoz a bősi erőmű kapacitásmaximalizálásával szemben.

A nullszaldós megoldás lenne a legjobb

Annak, hogy Magyarország kártérítést fizessen Szlovákiának, nincs realitása - mondja a szakértő. Ennek az a végtelenül egyszerű oka, hogy a Szlovákia által okozott károk nagyobbak, mint a Magyarország által okozottak - legalábbis a magyar álláspont szerint. Ennek ellenére a magyar oldal szerint megoldás lehetne "a kárigények érvényesítéséről való kölcsönös lemondás", amit egyébként a bíróság is ajánlott. Az úgynevezett nullszaldós megoldás elfogadására azonban a jelek szerint a szlovákok nemigen hajlandóak.

Eddig egyébként a felek óvakodtak is a kárigény számszerűsítésétől - mondja Kovács György, a Bős-Nagymarosi Tárcaközi Bizottság titkára, szakmai főtanácsadó, aki szerint olyan bonyolult számítások és egyeztetések kellenének ehhez, hogy a nullszaldós megoldás is jobban megérné. Mindenestre, míg a magyar jogsértés egyszeri eset volt, addig a szlovák folyóelterelés folyamatos, jelenleg is fennálló jogsértés.