Koszovó gazdaságilag már független

Vágólapra másolva!
Az egykori Jugoszlávia szegényházának tekintett Koszovóban a közelmúltban beindult a fejlődés, amit elsősorban mezőgazdasága, nyersanyagkincse és a fiatal társadalma miatti kis adók hajtanak. Az ország ráadásul a régióban példátlanul átlátható módon privatizálja nem nagy, de több lábon álló gazdaságát. Eközben Szerbia az európai uniós tagságot is hajlandó lenne sutba dobni Koszovó megtartásáért cserébe.
Vágólapra másolva!

Koszovó napjainkban is Európa egyik legszegényebb területe, ahol az egy főre eső nemzeti jövedelem éves átlagban alig haladja meg az 1500 eurót (380 ezer forintot). Az alapvető fejlesztések támogatása ellenére a tartomány a korábbi Jugoszláviában is a legszerényebb anyagi lehetőségekkel sáfárkodhatott. Az 1990-es évek végére aztán a vérszegény gazdaságpolitika, a nemzetközi szankciók, a globális gazdaságtól való elzártság és a nemzetiségi konfliktusok tovább gyengítették ezt az amúgy is elmaradott gazdaságot.

Az "ország" gazdaságának legtöbbet talán nemzetközi státusának tisztázatlansága ártotta, mivel a külföldi befektetőket nem lehetett kiszámítható viszonyokkal csábítani. A gazdaság gyengélkedése aztán a feketegazdaság virágzását hozta, amelyben a benzin- és cigarettaturizmus játssza a főszerepet, de az illegális cementszállítmányok is sokat hoznak egyeseknek a konyhára. Az elterjedt hivatali korrupció és a szervezett bűnözés befolyása miatt az ENSZ prioritást biztosít a gazdaság kifehérítésének, és a zéró tolerancia elvét alkalmazza.

Minden '99-ben kezdődött

A zömében albánok lakta Koszovó függetlenítése Szerbiától gyakorlatilag az ENSZ-ellenőrzés kezdetével megindult. A tartományban 1999 óta az ENSZ átmeneti kormányzói misszió végez (UNMIK), amely az igazságszolgáltatástól az intézményi reformokon keresztül a gazdasági fejlesztésig terjed. Az UNMIK első lépései között igyekezett új külkereskedelmi rendszert bevezetetni, és megalapította a vámigazgatóságot, miután 1999-ben átvette a határok ellenőrzését a korábbi jugoszláv vezetéstől. Ez azt is jelentette, hogy Koszovó gyakorlatilag Szerbia külkereskedelmi partnerévé vált.

Hogy a rendszert életképessé tegye, az UNMIK és a koszovói adminisztráció szabad kereskedelmi egyezményeket kötött több balkáni állammal, így Horvátországgal, Bosznia-Hercegovinával, Albániával és Macedóniával. Tavaly Koszovó a Közép-Európai Szabad Kereskedelmi Térség (CEFTA) tagja lett. A tartomány legnagyobb kereskedelmi partnerei sorrendben Macedónia, Szerbia, Németország és Törökország. A Szerbiához tartozó tartományban az euró a hivatalos fizetőeszköz, de a szerb többségű részeken a dínárt is használják.

A politikai bizonytalanság mellett a fejlődést több gyakorlati tényező is hátráltatta: az ország iparosodottsága csekély, olyannyira, hogy gyakran a villamosenergia-ellátás folyamatosságát sem sikerült biztosítani; a lakosság nagy része a mezőgazdaságból él, a képzett munkaerő aránya alacsony, és igen magas a munkanélüliség, ami a munkaképes lakosságnak akár a 40-50 százalékára is rúghat. A nemzetközi ellenőrzés kezdete óta véghezvitt reformok ellenére a magánszektor gazdasági aktivitása még kelet-európai szinten is igen szerény, bár az utóbbi időben e téren már kedvező jelek tapasztalhatók.

Fotó: MTI
Tüntetés a függetlenségért

Az EU és az ENSZ közös értékelése szerint az ország gazdasága végre a fenntartható pályára térés jeleit mutatja, amit elsősorban a magánszektor támaszt alá. A sikeresnek tekinthető privatizáció és az ipar átstrukturálása után Koszovó ismét hagyományos iparágai - mezőgazdaság, bányászat - révén növeli exportját, ráadásul ezeken a területeken a további bővülés lehetőségei is nagyok.

Míg az UNMIK és a koszovói helyi intézmények nemzetközi támogatással megalapozták a modern gazdasági rendszert, a koszovói gazdaság teljesítménye sokáig továbbra is gyenge maradt. A nemzetközi támogatások és a közösségi kiadások érezhető csökkenése ellenére a koszovói GDP 3 százalék körül bűvült 2006-ban, csakúgy, mint a korábbi 2-3 évben - igaz, azokat elsősorban a külföldi támogatások hajtották. Tavaly viszont már elsősorban a mintegy 10 százalékot erősödő magánszektor hajtotta a növekedést. A megelőző évi kisebb esés után a koszovói export 54 százalékkal bővült 2006-ban, míg a behozatal csak 5 százalékkal nőtt. A nem lakásépítési célú magánbefektetések 61 százalékkal gyarapodtak tavaly.

A veteránok és a büdzsé

Az inflációs ráta nullához közelít, a gazdasági aktivitás gyorsulása ellenére. A központi kiadásokat sikerült az előírt és fenntartható szinten tartani, amelyeket a koszovói kabinet még 2005-ben szignált a Nemzetközi Valutaalappal. A kiadásokat ésszerű szinten tartani azonban nem lesz könnyű feladat, főleg a hadirokkantak és a háborúban elesettek családjai részéről érkező növekvő szociális nyomás miatt.

A tartomány státusának változása is újabb pénzügyi terhet rakhat Koszovóra, esetleges függetlenedésével ugyanis a régi Jugoszlávia adósságának egy részét is megkaphatja, és további anyagi terhet róhat rá a közösségi jóléti rendszerek finanszírozása, az ENSZ hatásköréből átkerülő kompetenciák miatt. Másrészt az állami bevételek egy részével - elsősorban a nemzetközi adminisztráció jelenlétéből eredőekkel hosszú távon szintén nem lehet számolni. A privatizációs folyamat viszont rendkívül gyors marad, ami jelentékenyen tovább tőkésítheti a gazdaságot, és újabb befektetési kapcsolatokat hozhat. A magánosítás átláthatósága is nagy előny, ami a nemzetközi elemzők szerint a térségben talán a legtisztább viszonyok között folyik. A fizetésképtelen vállalatok felszámolása szintén tempósan folytatódik.