Az EU önzése is nehezítheti az afrikai fejlődést

Egyre több befektető véli úgy, megérett az idő arra, hogy Afrikába invesztáljanak. Elsősorban infrastrukturális fejlesztésekre lenne igény, amelyekre most már pénz és politikai támogatás is van. A fellendülést azonban jelenleg még gátolja a sok helyen magas kockázati szint, és a magát a humanizmus bölcsőjének láttatni óhajtó Európa szerepe sem egyértelműen pozitív.

A fekete kontinens valószínűleg túljutott a gazdasági pangás nehezén, köszönhetően a javuló nemzeti mérlegeknek, a politikai elkötelezettségnek és az árupiacok globális szárnyalásának. Számos afrikai tőzsde teljesítménye meghaladta hasonló fejlettségű társaiét tavaly. Míg korábban a legtöbb afrikai gazdaságban a külföldi devizatartalékok hiánya és a magas tőkeköltségek jelentették a fő akadályt, most már inkább az infrastruktúra fejlesztésének igénye áll a fókuszban - idézi az Economist a feltörekvő piaci befektetési bank, a Renaissance Capital jelentését.

Az afrikai fellendülés fenntarthatóságát biztosíthatja, hogy elegendő finanszírozás és politikai szándék van, bár az infrastrukturális hiányosságok még jó ideig akadályozó hatással lesznek. Ezen következtetés alapján a bank három fő befektetési célt ajánl azoknak, akik pénzt tennének a fekete kontinens gazdaságába. Elsősorban az építőanyagot gyártó, szállító cégek előtt állhat komoly perspektíva, mivel ezek alapvetőek az infrastrukturális fejlesztések, építkezések, és ingatlanprojektek tekintetében. Ezen keresztül lebonthatók az afrikai gazdaság jelenlegi gátjai, lerakva a magasabb ütemű fenntartható gazdasági növekedés alapjait. Jó befektetési terepet kínálnak a kiskereskedelmet ellátó cégek is, ennek a szektornak a növekedése ugyanis tovább szélesítheti a fejlődés bázisát. E két terület finanszírozása szintén sok lehetőséget ígér, elsősorban a fogyasztói hitelügyletek révén, valamint a mikrofinanszírozási társaságokon keresztül.

Nyomorgó milliók

Sok afrikai országban azonban nemigen látszik, hogy növekedne a fizetőképes kereslet. A vidéki területek mélyszegénységben élő milliói és a városi nyomornegyedek lakói nem nélkülöznek kevesebbet, mint egy évtizeddel ezelőtt. Az árupiaci fellendülés juttatott ugyan bizonyos többlettőkét a nagy nyersanyagkészletekkel rendelkező Afrikába, de ezt főleg az Ázsiából importált olcsó fogyasztási javakra költötték, és a hazai vállalkozások vajmi keveset profitáltak belőle. Igaz, létezik egy növekvő fekete középosztály (az úgynevezett "feket gyémántok"), de gyarapodásuk egyelőre inkább a szociális feszültségeket fokozta, semmint az általános, társadalmi-gazdasági fejlődést.

Az afrikai politikai és intézményi háttér bizonytalansága nem éppen csábító a külföldi befektetőknek, ráadásul a látszólag segítő szándékkal közelítő fejlett világ gyakran épp az ellenkező hatást váltja ki. Sokan az Európai Unió gazdasági partnerségi megállapodásait (EPA) is meglehetősen kritikusan szemlélik.

Az Afrikai Kereskedelmi Hálózat (ATN) február végi találkozóján megfogalmazott kiáltvány szerint a világnak meg kell dupláznia erőfeszítéseit, hogy megállítsa az EPA aláírásait erőltető EU-t. A tárgyaláson részt vett a Gazdasági Igazságosság Hálózata (EJN) is, amely számos afrikai civil társadalmi szervezetet képvisel, de a találkozón afrikai kereskedelmi döntéshozók, és nemzetközi szervezetek is megjelentek.

"Állítsuk meg az EU-t!"

A kiáltványt a világ civil társadalmi szervezetei között fogják terjeszteni, sürgetve őket, hogy vegyenek részt az EPA-ellenes kampányban. A kampányban egészen az államfőkig el kívánnak menni a civilek, és egyesíteni akarják az egész afrikai kontinenst a veszély ellen. A küzdelemben az európai civil szervezetekre is számítanak.

Az EU nem csak Afrikával, hanem a Karib-tengeri és Csendes-óceáni térség országaival is aláíratná a maga kereskedelmi megállapodásait, és azt állítja, azok segítik e térségek integrációját a világgazdaságba, miközben elősegítik fenntartható fejlődésüket, és hozzájárulnak a szegénység felszámolásához.

Az Európai Unióval kötendő megállapodások ellenzői szerint az EPA-k elsősorban az EU gazdasági érdekeit szolgálják. Ezt tűnik igazolni az is, hogy Európa magasabb importtarifákkal fenyegette meg tavaly az alkut elutasító országokat. Az előzetes megállapodást aláíró 35 állam nagyobb versennyel, belső gazdasági feszültséggel, és egyéb zavarokkal találkozik majd.

Ezen kívül le kell mondaniuk azokról a bevételekről, amelyek az EU-s termékek vámtarifáiból gazdagította a büdzséjüket. Mindezek tetejében a csekély helyi ipar is veszélybe kerülhet, ezáltal az elmúlt évek szerény növekedése is visszafordulhat. A konferencia résztvevői szerint a társadalmak nincsenek igazán tisztában az EPA negatív hatásaival, valódi természetükkel.

Egység és éhség

Forrás: [origo]

Az EPA-k elleni egyik legfontosabb érv az amúgy is gyenge afrikai gazdasági integrációs erőfeszítések aláásása lehet. A Kelet-Afrikai Közösség, amely egységes tömbként írta alá a megállapodást, és Észak-Afrika kivételével a kontinens egysége töredezett. Ebben nem kis szerepe lehet az európai differenciálásnak, hiszen akár egymás mellet fekvő országokra is más európai feltételek vonatkoznak, ami más érdekeket teremt.

A kétoldalú megállapodások persze valóban élénkíthetik a bilaterális kereskedelmet, az európai áruk olcsóbb importja pedig jó lehet a fogyasztóknak, és az importra utalt gyártóknak. A kereskedelmi megegyezéseket azon kívül "trade for aid", vagyis "kereskedelemért segélyt" csomagokkal teszik vonzóbbá. Mindemellett az elmúlt évtizedekben az efféle kedvezményes piaci hozzáférést biztosító alkuk nem voltak túlságosan hatékonyak.

Sokak szerint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) eljárásai sem hoznak mindig pozitív eredményeket Afrikában. A kritikusok azt mondják, szigorú eljárásaival a Valutaalap gyakran a fürdővízzel a gyereket is kiönti, vagyis például kölcsönjeivel inkább prolongálja a szegénység fennmaradását. Az IMF-nek teret kéne hagynia a kormányoknak, hogy saját gazdasági elveiket alkalmazhassák, és nem lenne szabad kívülről rájuk erőszakolni azokat - vélik számosan. "A Valutaalapnak úgy kellene alkalmaznia eszközeit és eljárásait, hogy figyelembe veszi országaink jelenlegi nehézségeit: ezek az országok még mindig szegények, és súlyosan eladósodottak" - mondta Benin elnöke, Yayi Boni.

Az IMF hagyományosan a piacnyitás ezközével igyekszik élénkíteni a fejlődő országok gazdaságát, szorgalmazza a privatizációt, és nagy kölcsönöket folyósít. Az Valutalap elismeri, hogy nincs minden országban használható egységes recept, de hosszú távon csak a gazdasági fejlődés lehet az egyetlen igazi megoldás - mondta az IMF vezérigazgatója a nyugat-afrikai gazdasági és monetáris unió (WAEMU) csúcstalálkozóján. Dominique Strauss-Khan azt is jelezte, hogy az IMF kész gyors intézkedéseket tenni a szegény országok megsegítésére, amelyek emelkedő élelmiszer- és energiaárakkal néznek szembe. A Valutaalap gyorskölcsönökkel, valamint nemzeti adó- és gazdasági tanácsadással enyhítené a feszültségeket, amelyek több helyen erőszakos eseményekhez vezettek.