Kezelni kell a gázvezetékek kockázatait

Kockázatkezelési megoldásokat kellene kialakítani az Európai Unió tagországaiban a következő években szükséges gázipari - elsősorban csővezetéki - beruházások nagyságrendjére - összegezte Drucker György, az energiainfo.hu vezető elemzője az energetikai portál legfrissebb tanulmányát szerdán Budapesten.

Arra lenne szükség, hogy meghatározzák a költségek megosztásának módszerét, vagyis azt, hogy a hálózati tarifákon keresztül melyik fogyasztói csoport milyen mértékben járuljon hozzá az infrastruktúra beruházás megtérüléséhez.

Átlátható keretet kell biztosítani ahhoz a kihíváshoz, amit az Európai Unióban a földgázigény további növekedése jelent - mutat rá a tanulmány. Az elemzés idézi a gázipari társaságokat tömörítő Eurogas adatait, amely szerint jelenleg az Európai Unióban a földgázfelhasználás 33 százalékának végső felhasználója 80 millió háztartási és ipari fogyasztó, 20 százalékát pedig áramtermelésre használják.

A számítások szerint 2030-ra a gázigény 38 százaléka az áramtermelést szolgálja, ami mutatja, hogy a többletfelhasználást a villamosenergia-termelés generálja. Addig mintegy 221 milliárd eurót kellene a gázipari infrastruktúrába beruházni, míg az elmúlt 10-12 évben mindössze 2,6 milliárd eurót fordítottak ilyen célra. A cseppfolyós földgáz (LNG) miatt nemcsak vezetékeket, hanem LNG terminálokat is kell építeni.

A vezető elemző megjegyezte: nem csak a magyar erőműparkra érvényes az elhasználtság és alacsony hatásfok. Az unióban a széntüzelési erőművek 70 százaléka, az atomerőművek 73 százaléka túljutott már élettartamának a felén. A magyarországi erőművek átlagos élettartama meghaladja a 20 évet.

A vezető elemző megfogalmazása szerint "...a következő években jelentős erőművi selejtezésnek nézünk elébe". Az erőművek tüzelőanyaga megkerülhetetlenül a földgáz, és kizárásos alapon a lehetséges beszerzési forrást továbbra is Oroszország jelenti - magyarázta Drucker György.

Kiss Péter, a KPMG energiaügyekben illetékes partnere a sajtóbeszélgetés során kiemelte a napirenden lévő két nagy gázvezeték, a Déli Áramlat és a Nabucco közötti különbséget: a Déli Áramlat szállító és kereskedelmi vállalkozás, míg a Nabucco csak a földgáz szállításával foglalkozik, mégpedig úgy, hogy a kapacitásainak 50 százalékát a résztvevő hat olaj- és gázipari cég kötheti le, a többit értékesítik. Mindkét projektben részt vesz Magyarország, illetve a Mol.