Lemorzsolódtak a magyar etanoltervek

2009.01.27. 9:08

Mintha minden összejátszott volna az ellen, hogy az eredeti elképzelések szerint megvalósuljanak a magyar bioetanol-ágazat felfuttatását célzó tervek. A meredeken zuhanó olajárak mellett jelenleg már akkor sem lennének olyan vonzóak e beruházások, ha nem lenne mellesleg gazdasági válság és hitelszűke is. Ráadásul a kormány se lépett tovább az elvi támogatásnál, holott a környezetvédelmi céllal elfogadott uniós direktívák miatt továbbra is fejleszteni kellene a bioüzemanyagok gyártását - írja a Napi Gazdaság.

A négy-öt évvel ezelőtti befektetői tervek szerint mostanra Magyarországon 800 ezer-1 millió tonna bioetanol előállítására alkalmas kapacitásnak kellene működnie - ezzel szemben lényegében egyetlen olyan komolyabb, évi 100-150 ezer tonna kapacitású gyár működik, amely képes előállítani az itthon szabványos E85-ös üzemanyagot.

Pedig mind alapanyagbázisban, mind természeti adottságokban valódi etanol-nagyhatalom lehetne Magyarország - mondta a lapnak Héjj Róbert, a Magyar Bioetanol Szövetség alelnöke -, ám a gazdasági válság és a harmadára csökkent olajárak mellett az évekkel ezelőtti beruházási tervek újra beláthatatlan távolságba kerültek.

Az elvi támogatottság megvan a kormány, illetve a földművelésügyi tárca részéről, a határozatok és az egységes energiastratégia azonban hiányoznak mellőle. Ezek hiánya pedig sokkal kilátástalanabbá teszi a magyar bioetanol-üzletágat, mint a pénzügyi krízis vagy az olaj árának pillanatnyi mélypontja.

A kibontakozásra készülő, kukoricabázisra támaszkodó bioetanol-ágazat a korábbi években azért nem tudott elindulni, mert az élelmiszeralapanyag-árak az egekbe szöktek, és ezzel magas kockázatúvá vált a gyárak építésének hitelezése. A kukorica árának drasztikus emelkedése - a 2007-es árakkal számolva - lényegében soha meg nem térülővé tette volna a beruházásokat, ám a bankok is képesek voltak belátni, hogy az ötvenezres tonnánkénti kukoricaárakat nem lehet a végtelenségig fenntartani.

A másik rizikófaktor - az előbbiből is fakadóan -, hogy a gazdák nem hajlandóak az amerikai modell szerinti tízéves szerződéseket kötni a gyártóval. Héjj Róbert szerint nemhogy tízéves szerződéseket nem lehet kötni, gyakran a féléves lekötéseket sem tudják elfogadtatni a termelőkkel, akik úgy gondolkodnak: miért kössem le a termelésemet alacsony áron, ha korábban a duplájáért is el tudtam adni.

Ez viszont valódi kockázatot jelent és bezárja az ördögi kört. Ha nincs banki fedezet a beruházás mellé, a befektető nem alkudozhat a termelőkkel. Ha viszont nincs meg a termelői megállapodás, úgy a bank nem kockáztat. Ezt a helyzetet kizárólag állami szerepvállalással lehetne feloldani - véli Héjj Róbert -, mert sem politikailag, sem gazdaságilag nem vállalható, hogy az etanolgyártók esetleg saját területen kezdjenek el kukoricát termeszteni, és nem is ez a cél.

Magyarországon változatlan földterület mellett az elmúlt húsz év átlagában hozzávetőleg hétmillió tonna kukorica termelhető. Ebből nagyjából négymillió tonnát igényel az élelmiszeripar (már a sertéságazatot is beleszámolva), a megmaradó hárommillió tonna megfelelő alapként szolgálna az eredetileg tervezett 800 ezer-1 millió tonna etanol előállításához.

Tekintettel arra, hogy az etanoltermelésben magas fehérjetartalmú kukorica marad hátra, amelyet takarmányozásra lehet használni, a Bioetanol Szövetség szerint kukoricát még exportra is termelhetne az ország. Csakhogy a magyar termelési átlag rendkívül hektikus: van, amikor négymillió tonna kukorica terem van amikor kilencmillió.

A termelés hatékonyságára, a termésátlag "simítására" a szövetség koncepciót dolgozott ki, amely vízgazdálkodással tervez, s ezzel az évi 10-11 millió tonnás átlagtermés is elérhető lenne. Héjj Róbert elmondta: nem az a céljuk, hogy megreformálják a mezőgazdaságot. A meglevő számokkal dolgoznak és szerintük ezek alkalmasak lennének a bioetanol-ágazat felfuttatására. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK