A lapkiadóknak csap oda a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a frissen elkészült termékdíj-szabályozás módosításával, ugyanis egy huszárvágással átírta a törvényben szereplő reklámhordozó papírt információhordozó papírra, és az ez után járó környezetvédelmi termékdíjat kilogrammonként 15 forintban határozta meg.
Az átírással a jogalkotó a kereskedelem által kibocsátott szórólapokat egy kalap alá veszi az itthon nyomott, komoly hozzáadott értékkel bíró, jellemzően visszagyűjtött napilapokkal, magazinokkal. A kiadók szerint azzal, hogy a lapok termékdíjkötelessé válnak, a piacra 3 milliárd forint többletteher nehezedik, ami a lapszámcsökkenés és a válságnak a hirdetői piacra gyakorolt kedvezőtlen hatásai mellett beláthatatlan következményekkel járhat.
A szabályozás első ránézésre enyhít a kiskereskedelem termékdíjterhein. A kereskedelmi csomagolásnál (pillepalack, reklámtáska) a darabalapú fizetés helyett visszatér a tömegalap és megszűnik a kétszeres fizetési kötelezettség is - vagyis ha egy gyártó egyszer már fizet a termék forgalomba hozatalát követően környezetvédelmi termékdíjat, a kereskedőnek már nem kell.
Figyelmesebben vizsgálva a törvényt azonban kiderül, hogy a tömegalapú termékdíjtételekben brutális fizetési terhet állapítottak meg. A mérték olyan nagy, hogy a kereskedők azt vélelmezik: a szabálymódosításban elírhatták a tételeket.
A napokban elkészült módosítás kibúvót enged a reklámtáskák után fizetendő termékdíj alól, de csak abban az esetben, ha a kibocsátó vagy a kereskedelmi lánc igazolni tudja, hogy a táskákat saját maga vagy egy koordináló szervezet visszagyűjti. Ilyennel eddig még senki sem próbálkozott, mivel lényegében lehetetlen.
Nem egészen világos, hogy míg a törvény lehetőséget ad a termékdíjfizetés-mentességre (termékdíj levonása), addig egy táblázat szerint a kereskedelmi csomagolások után 2010-ben legfeljebb 70, majd évente tíz százalékkal csökkentve, 2013-ig 40 százalék erejéig lehet csak kibújni a fizetési kötelezettség alól.
A díjfizetési kötelezettség is változik: akkor kell befizetni a termékdíjat, amikor a termék valóban gazdát cserél, tehát a számlán szereplő fizetési határidőben, noha sokszor előfordul, hogy a vevő előre fizet, de a termék csak később kerül hozzá.
Például a már említett lapoknál: ha valaki egyéves előfizetést vesz, a teljesítés egy éven keresztül folyamatos lesz. Megbecsülni azonban lehetetlen, hogy ez idő alatt pontosan mennyi papírt használ fel, hiszen januárban a kiadó nem tudhatja, hogy decemberben hány grammos újságokat terjeszt. Ám a termékdíjat a szabály alapján előre kellene kifizettetni az előfizetővel is.