Mégis ugyanazt az ösvényt járják Orbánék és a lengyelek

2011.01.07. 6:49

Belső feszültségektől szenvedő költségvetés, elterelt nyugdíjpénzek, bankadó - Magyarországnak és Lengyelországnak hasonlók a gazdasági problémái, és az utóbbi napok varsói bejelentései szerint hasonló az alkalmazott recept is. Néhány hónapja még úgy tűnt, hogy külön utat jár a két ország, de ma már úgy fest, hogy a közös érdekek miatt egymásra találhat Varsó és Budapest, amelyek ráadásul egymást váltják majd az uniós elnöki székben.

"Azt szeretnénk, hogy amikor Magyarország az EU-elnökséget Lengyelországnak átadja, az ne felületesen történjen, bizonyos ügyek a lengyel EU-elnökség napirendjén is szerepeljenek, és így az egész évben kiemelt szerepet kapjanak" - mondta még júniusban Orbán Viktor miniszterelnök, miután visszatért Lengyelországból, ahova első kormányfői útja vezetett.

Az egyik ilyen kiemelt ügy lehet a nemzeti hatáskörbe tartozó, de a deficit és az államadósság nagysága szempontjából az uniós szabályoknak alávetett költségvetési politika. Az utóbbi napok bejelentései és a két ország államháztartási gondjai alapján Budapest és Varsó érdekei annak ellenére nagy mértékben egybevágnak, hogy december végén még úgy tűnt, teljesen másképp képzelik el a követendő gazdaságpolitikát. 2010 utolsó heteiben Lengyelország még azért lobbizott, hogy csökkenteni tudja költségvetési hiányát a magánnyugdíjpénztáraknak átutalt járulékokkal, Brüsszel pedig részben épp azért engedett a varsói nyomásnak, hogy a lengyelek ne kövessék a magánkasszák ellehetetlenítése mellett döntő Magyarország példáját. A lengyel miniszterelnök főtanácsadója a Reutersnek ki is jelentette, hogy Varsó nem követi majd a magyar nyugdíjlépéseket (a magyar és a lengyel kormány közötti eltávolodásról itt olvashat részletesen).

Egyre több a közös pont

A részleteiben azóta sem ismert uniós megállapodás megszületését követően azonban a lengyel kormány stratégiát váltott, és kedden már be is jelentették, hogy január 20-ig elkészítik a lengyelországi nyugdíjrendszer átalakítására vonatkozó törvényjavaslatot. Ez azt jelenti  majd, hogy tavasztól csökken a rendszer második pillérét képező magánnyugdíjpénztárakhoz érkező befizetések mértéke: a bruttó bérek eddigi 7,3 százaléka helyett áprilistól csak 2,3 százaléka kerülne a magánpénztárakhoz, a maradék 5 százalék az állami nyugdíjalapot gazdagítaná. A varsói kormány érvelése szerint minderre azért van szükség, hogy ne szaladjon el az államadósság. Azaz ugyanaz az indok, mint amit Magyarországon Orbán Viktor is hangoztatott (a magyar kormány tovább ment ennél, az új nyugdíjrendszer ugyanis jó eséllyel a második pillér megszűnését hozza majd).

A költségvetési nyomás csökkentésére a magyar kormány már tavaly bankadót vezetett be, a lengyel kormány pedig a héten közölte, hogy szintén tervezi a különadó kivetését. Orbán Viktor csütörtökön pedig azt közölte, hogy az új magyar alkotmánynak tartalmaznia kellene az államadósság felső korlátját, és a kormányfő kiemelte, hogy a lengyel minta szerint vezetné be ezt a szabályozást. Lengyelországban az alkotmányban szabályozzák az GDP-arányos államadósság lehetséges maximális értékét, amelyet 55 százalékban határoztak meg.

Lengyel-magyar két jóbarát

Lehetnek más terepei is a közös módszereknek, illetve az együttműködésnek. "Alacsonyabb újraelosztási rátáért és egy jobb struktúrájú költségvetésért cserébe elképzelhető, hogy a megfelelő tárgyalástechnikával Magyarország elérheti, hogy csak 2012-2013-ra kelljen 3 százalék alá szorítania a költségvetés hiányát" - mondta az [origo]-nak Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. igazgatóságának elnöke, aki szerint ehhez a lobbizáshoz meg lehet nyerni a lengyelek támogatását is, akik jelenleg 6,5 százalékos hiánnyal küzdenek. "A közös érdek érvényesítésének azért van realitása, mert a két ország egymás után tölti be az Unió soros elnökségét, vagyis kétszer fél évük lesz rá, hogy közelebb kerülvén a tűzhöz, jobb érdekérvényesítési pozícióból tárgyalhassanak erről a témáról" - tette hozzá a közgazdász.

Forrás: AFP
Donald Tusk lengyel és Orbán Viktor magyar miniszterelnök

Heim Péter szerint ebben az előnyös helyzetben - amelyet az uniós elnökség jelent - diplomáciai úton el lehetne érni, hogy az EU-ban is belássák, a hangsúlynak nem a hiány mértékén kell lennie, hanem a struktúráján. "Az Uniónak elsősorban a költségvetés helyes, fenntartható szerkezetét kellene előtérbe helyeznie, amikor szigorítja az irányelveket, nem a hiány mértékét. Nem azt mondom, hogy 10 százalékos hiányra kell törekedni, de egy jó struktúrájú költségvetés mellett megengedhető egy kicsivel magasabb hiány, mint 3 százalék" - mondta, hozzátéve, a román kormány is kiharcolta, hogy idén 4,4 százalék lehessen a hiányuk a strukturális reformokért cserébe.

Hasonlóan vélekedik Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel gazdaságkutató intézet elemzője is, aki szerint valóban igaz, hogy több IMF-EU-program alatt álló ország, például Ukrajna és Románia is kapott engedményeket a hiánycsökkentés terén strukturális reformokért cserébe. Ezért Darvas Zsolt sem tartja kizártnak, hogy esetleg Magyarország is elérhet bizonyos engedményeket az Európai Bizottságnál, ha a fenntarthatóság felé mutató költségvetést és gazdasági programot küldünk el Brüsszelnek.

A nyugdíjlépések gondot okozhatnak

"Gondot jelenthet viszont, hogy a magánnyugdíj-pénztári befizetések elterelését kritikusan fogadta az EU, olyan lépésnek tartja, amely közép- és hosszú távon pont a költségvetés fenntarthatósága ellen hat" - fogalmazott a Bruegel elemzője. A lengyel nyugdíjtervekre egyelőre nem reagált Brüsszel, de az elemzők már aggódnak. Az Unicredit bécsi szakértője, Tóth Gyula legfrissebb elemzésében azt írta, elképzelhető, hogy a nemzetközi hitelminősítők negatívan, a lengyel adósbesorolás kilátásának rontásával reagálnak majd a lépésre. Azt is megjegyzi, hogy noha Lengyelország az elmúlt években kitűnt az EU-ban példátlanul gyors gazdasági növekedésével, az ország strukturális hiánya nagyon rosszul alakult, és a friss fejlemények is azt mutatják, hogy a kormány nem hajlandó népszerűtlen intézkedésekre.

A 2010-es évet 3,8 százalékos deficittel záró magyar költségvetés strukturális, azaz a gazdasági ciklustól megtisztított hiánya 4,5 százalék, a lengyel pedig 6,5 százalék körül van. A recessziót egyedüli uniós tagországként elkerülő, ezért korábban "bezzegországként" emlegetett Lengyelország kilátásait tovább rontja, hogy a hiány az utóbbi években, a válság alatt kúszott fel 3 százalékról 6-7 százalékra. Heim Péter szerint a két ország nagyon hasonló gazdasági helyzetben van, de persze vannak különbségek: Lengyelországban valamivel magasabb a növekedési potenciál, mint Magyarországon (3, illetve 2,5 százalék), miközben a lengyel adósságráta 55 százalék, míg a magyar már 80 százalék körül van.

A februári bejelentéseken sok múlik

A devizapiaci kereskedők szerint a forintárfolyamot is nagy mértékben meghatározó, az idei év elejére ígért kormányzati reformoknak az uniós tárgyalásokon is kiemelkedő jelentősége lehet. Matolcsy György nemzetgzdasági miniszter tavaly november végén jelentette be, hogy a kormány február végén előáll egy programmal, amelyben közel 100 strukturális reformlépés szerepel, és amely 600-800 milliárd forintos megtakarítást eredményez majd.

Matolcsy ekkor mondta azt is, hogy a kormány a GDP-arányos adóterhelést  a 2010-es 39 százalékról 2011-ben 36, 2014-ben pedig már 33 százalékra fogja csökkenteni. "Ha március végéig nem lesznek láthatóak a kormány strukturális reformjai, akkor valóban bajban lesz a magyar gazdaság, de én bízom benne, hogy érdemi reformokat jelentenek be" - mondta Heim Péter.


A két ország együttműködését elősegítheti, hogy nem a költségvetés az egyetlen olyan téma, amelyben közös platformra kerülhet Varsó és Budapest. A lengyel kormány már közölte, hogy elnökségének egyik fő prioritása az energiabiztonság növelése, az orosz energiafüggőség csökkentése lesz, ami egybevág azzal, amit Orbán Viktor közölt ugyanebben a témában. Európa nyugati fele kevésbé érzékeny erre a kérdésre, mivel a nyugat-európai országok nem függnek olyan mértékben az orosz gázimporttól, mint a kelet-közép-európai régió.

A magyar elnökség alatt rendezik meg a "Keleti Partnerség" csúcstalálkozót, és Herman van Rompuy, az EU Tanácsának elnöke már tavaly december 21-én a magyar elnökség fontos feladatai között említette az EU keleti szomszédaival történő kapcsolattartást, amelynek kulcsszerepe lehet az energiabiztonság szempontjából is. A keleti kapcsolatok jelentőségét mutatja, hogy Orbán Viktor szeptemberben az azeri, a román és a grúz vezetőkkel együtt aláírta a Bakui Nyilatkozatot, amely szerint azeri gázt szállítanának Kelet-Európába. Az energetikai kérdéseken túl a lehetséges lengyel-magyar érdekszövetség a Duna-stratégiára, Horvátország csatlakozási tárgyalásának lezárására és általában a bővítésre, illetve az EU következő hétéves költségvetésére terjedhet ki (erről itt olvashat részletesen).

"Egyedi év lesz 2011 az Unió életében, mert soha nem volt egymást követően két új tagország az Unió soros elnöke, ráadásul az is kuriózum, hogy egyelőre még egyik ország sem eurozónatag. Ugyanakkor az elnökségi státusz nem a nemzeti érdekek előtérbe helyezéséről szól, hanem a közös uniós érdekek képviseletéről. Ezzel együtt nyilván szinte minden elnökség ad egy  bizonyos hangsúlyt, színt az aktuális félévnek" - mondta Szűcs Tamás, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője, aki szerint evidens, hogy energiabiztonsággal és a következő hét évre szóló uniós pénzügyi kerettel kapcsolatban hasonló törekvései vannak a két országnak. "Ha két ország összedolgozik, az kontinuitást eredményez az ügyekben, így ha vannak közös törekvések, azokban is kontinuitás lesz" - fejtette ki Szűcs Tamás.

Az Európai Unió vezetése

Januártól Magyarország tölti be az uniós elnöki posztot, a pozíciónak jogi értelemben nincs különösebb jelentősége, inkább csak formális, szimbolikus szerepről van szó. A tagállamok kormányait összefogó Európai Tanácsnak a Lisszaboni Szerződés 2009-es életbe lépése óta állandó elnöke van, a posztot jelenleg a belga Herman van Rompuy tölti be. A félévente sorra kerülő elnöklő országok szerepe inkább arra korlátozódik, hogy a különböző formációkban ülésező tanács üléseit levezesse és koordinálja.

"Az Uniót a Van Rompuy-féle akciócsoport, a német-francia tengely, az Európai Bizottság, illetve az Európai Tanács irányítja. Fontos és megtisztelő szerep a soros uniós elnökség, de az adott országnak csak csekély ráhatása van a tartalmi döntésekre annak ellenére, hogy természetesen javasolhat témákat és megoldási lehetőségeket" - foglalta össze a helyzetet Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel gazdaságkutató intézet elemzője, aki szerint a lényeges dolgok nem a soros elnökségen múlnak, hanem az előbb említett négy formáción.

KAPCSOLÓDÓ CIKK