Így lett Magyarország devizapokol

2011.08.22. 16:04

Orbán Viktor a múlt héten bejelentette, vizsgálatot vár a nemzetgazdasági minisztertől arról, hogyan szaporodtak el a devizahitelek Magyarországon. A kormányszóvivői iroda szerint a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok tehetnek róla. A baloldali kormányok valóban kockázatos piaci körülményeket hoztak létre, a Járai Zsigmond és később Simor András vezette jegybank, valamint a pénzügyi felügyelet pedig hagyta elszabadulni a frankhiteleket.

Orbán Viktor miniszterelnök múlt hét szerdán szólalt meg először az akkor már közel két hete dúló tőzsdeválságról és az annak következtében Magyarországon kialakuló frankkrízisről. A miniszterelnök sietett bejelenteni, hogy "felkértem a gazdasági minisztert, készítsen egy jelentést, amely feltárja, és nyomon követhetővé teszi, hogy miként jutottunk el a biztonságos és támogatott forint alapú lakáshitelektől a kockázatos devizahitelezésig."

A határidő nélkül kiadott vizsgálat eredményét pár nap múlva a kormány megelőlegezte, amikor a szóvivői irodáján keresztül közleményben tudatta: "Magyarország mára legsúlyosabb szociális, gazdasági és pénzügyi problémájának okozója a korábbi szocialista kormányzás, nevezetesen a Medgyessy- és Gyurcsány-kabinet megbocsáthatatlan lakáspolitikája és megszorításai". 

A válság a hibás

Az elmúlt tíz év azt mutatja, hogy egy kézen sem lehet megszámolni, hányan hibáztathatók, de a jelenlegi, kiszolgáltatott helyzetért végső soron a 2008-ban elkezdődött gazdasági válság okolható. 

Ha a Lehman Brothers amerikai befektetési bank 2008 szeptemberi bedőlésével nem következik el a világgazdasági válság, ha az árfolyamok nem őrülnek meg, és ha nem veszítik el több tízezren az állásukat, a devizahitelek talán még ma is sikertörténetnek számítanak. De mindez megtörtént, így ma a legnehezebb helyzetben az a 72 ezer devizahiteles magyar háztartás van, amelyben mindkét kereső családtag munkanélküli vagy inaktív. Ha a válságnál konkrétabb felelősöket keresünk, akkor a kormányzati következtetésnél összetettebb kép rajzolódik ki, amelyben az Orbán Viktor által kinevezett Járai Zsigmond jegybankelnöknek vagy a pénzügyi felügyeletnek is jut szerep.

A Fidesz rendszerét eltörli az MSZP-SZDSZ kormány

Érdemes visszaugrani bő tíz évet. 2000 előtt jelzáloghitelt 25 százalékos piaci kamattal lehetett felvenni Magyarországon, ennél olcsóbban támogatott hitelek voltak elérhetőek 16-20 százalékos éves kamattal. Az, hogy ez a lehetőség mennyire volt népszerű, jól látszik a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) akkori hitelfelvételi és lakásépítési adatain. 1997-ben például mindösszesen 9 milliárd forint lakáshitelt folyósítottak a hazai bankok, 1999-ben pedig kevesebb, mint 20 ezer új lakás épült Magyarországon.

Ezen a helyzeten változtatott az első Fidesz-kormány otthonteremtési programja, amelynek révén két év alatt a támogatott lakáshitelek állománya a KSH adatai szerint közel 500 milliárd forintra nőtt, az újonnan átadott lakások száma pedig néhány év alatt elérte azt a 40 ezres szintet, amelyet a Fidesz-kormány egyébként az Új Széchenyi-terv otthonteremtési fejezetében ma is szükségszerűnek tartana.

A rendszer azonban sok sebből vérzett. Miként arra az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2009-ben elkészült jelentése rámutatott, roppant kiszámíthatatlan volt (2000 és 2008 között 25 alkalommal változtak a szabályai), évente több százmilliárd forint állami kiadást jelentett, ezt ráadásul 15-20 évre beleégette a költségvetésbe, és mindennek tetejébe visszaélésre is lehetőséget adott. Szakmai berkekben számos kritika érte a programot amiatt is, hogy elsősorban a jómódúakat juttatja hozzá akár a többedik lakásukhoz ahelyett, hogy az igazán rászorulókat segítené - több szakmai műhely ezért a rendszer teljes eltörlését is támogatta volna. A DEM Gazdaságkutató Információs és Gazdaságkutató Iroda (amely egyébként annak idején közreműködött az Orbán-kormány otthonteremtési programjának kidolgozásában is) 2006-ban például "teljes pénzkidobásnak" minősítette a lakástámogatási rendszert.

A 2002-től hatalomra jutó baloldali kormányok teljesen ugyan nem törölték el a támogatási formát, ám 2003-ban, majd 2005-ben drasztikusan belenyúltak a programba. Előbb Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc kormánya idején csökkentették a hitel nagyságát, több lépcsőben szűkítették a jogosultak körét, és visszavágták a támogatás mértékét.

Ez utóbbi lépések - vagyis a forinthitelek támogatásának jelentős korlátozása - megágyaztak a devizahitelek tömeges elterjedésének. Az akkori devizakamatok ugyanis annyira alacsonyan álltak, hogy köszönő viszonyban sem voltak a támogatás nélküli, piaci alapon nyújtott forinthitelek kamatával, de még az új rendszerben nyújtott támogatott forinthitelekével sem. Egy 5 millió forintos, 20 éves futamidejű lakáshitelt például 2005 elején 6-7 százalékos teljes hiteldíjmutató (THM) mellett lehetett felvenni, az államilag támogatott forinthitelek terhe 8,5-9,5 százalék között mozgott, a piaci kamatozású forinthiteleké pedig 18-20 százalékos volt.

A bankok ugrottak a lehetőség után

Természetes reakció volt tehát a bankok részéről, hogy a lakástámogatási rendszer korlátozása után, 2004-től kezdődően a piacra öntötték a devizaalapú jelzáloghiteleket. A devizahitelek kereslete és kínálata gerjesztette egymást, mert közben a forintalapú lakáshitelek kamatát meghatározó jegybanki alapkamat szintje nem tudott érdemben csökkenni: 2004 elején még 12,5 százalék volt, innen csorgott le 2005 szeptemberére hat százalékra, majd ismét meglódult, és 2008 őszére újból kétszámjegyű lett. A devizahitelek elterjedésének fő időszakában az Orbán Viktor által jelölt Járai Zsigmond vezette a Magyar Nemzeti Bankot. 2001 és 2007 között ő határozta meg a hazai monetáris politikát, így azt is, hogy a forinthitelek kamatát meghatározó jegybanki alapkamat hogyan alakuljon. A tartósan erős forint, illetve a magas forintkamatszint miatt tevékenysége már a 2000-es évek közepén megosztotta a szakmai közvéleményt. Járai a magas kamatszint kapcsán több ízben kifejtette, hogy arra a kormány rossz gazdaságpolitikája miatt volt szükség, mint fogalmazott: "az ország egyik legnagyobb gondja a tartós ikerdeficit, azaz az államháztartási hiány, illetve a folyó fizetési mérleg hiányának magas szintje".

2004-től kezdődően soha nem látott verseny dúlt a hazai bankok között a devizahitelezésben. Ez nemcsak az árakban és a bővülő kínálatban, hanem a hitelfeltételek lazulásában is megnyilvánult. Olcsó hitelek, sorozatos akciók, folyamatos reklámkampányok, egyre gyorsuló hitelbírálat és mind aktívabb hitelközvetítők jellemezték ezt a periódust. "Ezrek dőltek be a banki szirénhangoknak" - állítja a kormányzati kommunikáció, és valóban, a gazdasági válság küszöbére, 2008 végére 60 százalékra ugrott a devizahitelek aránya a teljes lakáshitel-portfólión belül. A jegybank adatai szerint négy évvel korábban ez az arány még csak 8 százalék volt, az ezredfordulón pedig körülbelül 1 százalék.

A devizahitelek pörgették a gazdaságot

Hogy ki járt mindezzel jól? Az ügyfelek egy része hitel nélkül biztosan nem jutott volna lakáshoz, és ha nem centizte ki a családi büdzsét a hitelfelvételkor, és a magas frankárfolyam miatt nem került az elmúlt években a bedőlés közelébe, akkor mind a mai napig elmondhatja magáról, hogy kevesebbet kellett visszafizetnie, mint ha annak idején forinthitelt igényelt volna. Nagy nyertesei voltak a folyamatnak maguk a bankok is, főleg, ha a 10-20 éves szerződések végén többé-kevésbé pénzükhöz tudnak majd jutni, hiszen óriási mennyiségű hitelt tudtak kiközvetíteni.

 


A Raiffeisen Bank egy korábbi devizahitel-reklámja. Nézegessen régi banki reklámokat itt és itt.

 

Jól járt a lakáspiac és annak összes szereplője, élén az építőiparral, az ingatlanfejlesztőkkel és a közvetítőkkel, hiszen a hitelekből nekik származott bevételük. Sőt jól jártak a bankok reklámkampányait végző reklámügynökségek és az azokat megjelenítő tévék, internetes portálok. Egyszóval a felvett hitelek és a devizahitelezés köré kialakult iparág az egész gazdaság növekedéséhez hozzájárult úgy, hogy az adósok hosszú évtizedekre kötelezettségeket vállaltak. Profitált mindebből a központi költségvetés is, amely azon túl, hogy a gazdasági fejlődésből komoly adóbevételekhez jutott, az állami támogatás szűkítésével fokozatosan csökkenő kiadásokkal szembesült.

Medgyessy-Gyurcsány spórolása csak részsikert hozott

Ez volt a fő érve a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormánynak, amikor 2003-ban, majd 2005-ben visszaszorította a korábbi lakástámogatási rendszert. A cél azonban, amely szerint a lakáscélú támogatásokra kevesebb pénz menjen el a költségvetésből, csak részben teljesült. Ez a teher 2000-ben még a GDP 0,1 százaléka volt, 2005-ben elérte 0,8 százalékos csúcspontját. Ezt követően lassan csökkenő pályára állt, de hiába szigorították a rendszert, az efféle támogatások hosszú távon - egészen addig, míg az összes támogatott szerződés kifut - beégtek a kiadások közé. Még tavaly is 140 milliárd forint, a GDP durván 0,5 százaléka ment erre a célra. A baloldali kormányok takarékossági intézkedései csak korlátozottan értek célba, cserébe viszont óriási árfolyamkockázat zúdult a lakáshitelesek és az ország nyakába.

A devizahitelezés kockázatai miatt 2008-ig igazán komolyan senki sem aggódott. Készültek ugyan jegybanki tanulmányok, az MNB - mint a bankszektor stabilitásának őre - jelentéseiben folyamatosan figyelmeztetett a devizahitelezés kockázatára, azonban a Járai vezette MNB ennél tovább nem ment. Bármiféle korlátozás ötlete jóval a válság berobbanása után, 2009-ben merült fel először komolyan, ekkor Simor András volt a jegybank elnöke. A figyelmeztetésekből azonban csak 2010-ben születtek intézkedések, jóval azután, hogy beütött a gazdasági válság. Ekkorra már minden tíz új lakáshitelesből kilenc devizahitelt igényelt Magyarországon, és a frankhitel mellett a jenhitel is felütötte a fejét.

Meglehetősen elnéző volt az eszkalálódó kockázatokkal a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) is. Időnként adott figyelmeztetéseket Farkas István, aki 2004-től 2009-ig vezette a hatóságot, a devizahitelezést azonban ő sem tiltotta be, erre nem is volt jogosultsága. A PSZÁF feladata az volt, hogy betartassa a törvényeket, a devizahitel nyújtása pedig nem volt törvénybe ütköző cselekedet.

Az ügyfeleknek is kötelezően alá kellett írniuk a bankfiókban azt, hogy értik a kockázatokat, és 2008 februárjában még Csányi Sándor OTP-elnök sem látott okot aggodalomra. "Túlzóak az állami aggodalmak a devizaalapú és különösen a jenalapú hitelezés kockázataival kapcsolatban" - fejtette ki, és ezt még 2008 végén is alátámasztották az OTP és a bankszektor egészének számai.

KAPCSOLÓDÓ CIKK