"Hagynám a görögöket a fenébe" - Albrecht Ottó befektetési szakember a válságról

2011.11.05. 9:01

Jobban járna az Európai Unió, ha a görögök kilépnének, és eldobnák az eurót - állította Albrecht Ottó, a Cashline Értékpapír Zrt. elnök-vezérigazgatója. Szerinte az ázsiai válság megmutatta, hogy a piacnak nincs emlékezete, hamar elfelejtenék, ha Görögország nem fizetné ki a hiteleit. Albrecht szerint a végtörlesztés teljesen igazságtalan, helyette egyharmad részt kéne vállalniuk a bankoknak, az államnak és az embereknek az árfolyamveszteségből. A nyugdíjpénztárak megszüntetése miatt szerinte teljesen ki van szolgáltatva a magyar államkötvénypiac a nagy amerikai alapoknak.

A válság alatt hogyan alakította át a saját portfólióját?
- Azt gondolom, hogy infláció jön, az ellen pedig az agrárium a legellenállóbb. Magyarország ebben jó. A mezőgazdaság alapvető árucikkeket állít elő: lehet, hogy a búzát, kukoricát csak a feléért tudjuk eladni, de mindig el tudjuk adni, még ha veszteséggel is. Emellett itt vannak a legjobb geotermikus adottságok. A geotermia az egyetlen zöld energia, amely állami támogatás nélkül is meg tud állni. Megéri az államnak is, mert nem emészt fel súlyos tízmilliárdokat a támogatása, a szén-dioxid-kvóta értékesítéséből ráadásul jövedelme is van. Megéri a fogyasztónak is, mert csendes, környezetkímélő és 10-20 százalékkal olcsóbb. Én ebben a két területben hiszek, ha Magyarországon egyáltalán valamiben hinni lehet.

Befektetői szemmel mit jelent a görög válság? Mi az a tűréshatár, amíg elviselhető a görög bizonytalanság?
- Akinek long (emelkedésre játszó - a szerk.) pozíciója volt, az azon bukott, akinek short (gyengülésre játszó - a szerk.), az azon. Aki aranyat vett, az is tudott bukni. Még államkötvényeken is.

Miért?
- A szélsőséges mozgás miatt. Az arany árfolyama esett, a svájci frank előbb erősödött, aztán gyengült, mert közbelépett a jegybank. Egyszer az euró gyengült végletesen, egyszer a dollár.

Amerika kilátásai sokkal jobbak, mint Európáé, pedig ott nagyobb a baj. Amerika entrepreneur (vállalkozó szellemű - a szerk.), optimista, és nagyon fontos, hogy növekszik a népessége. Európa kényelmes, sok érdek mozgatja, eltérő fejlettségű. Amerikában sokkal nagyobb bajok vannak, nagyobb az államháztartási hiány, nagy a munkanélküliség. Európában kisebb bajok vannak, van lehetőség mindenre, csak idő nincs. Az Európai Központi Bank lassú, az Európai Unió döntésképtelen. A görög mentőcsomag lassan született meg, későn, és kevés lett - Sorosnak igaza lett. Ennél sokkal jobb, ha rosszul dönt, de dönt.

Kibővítették az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt. Vagy ez csak látszatintézkedés?
- Ez jó, csak miért nem fél évvel korábban? Amerika fogta magát, és elkezdett pénzt nyomtatni. Európa Weimar óta nem szeret pénzt nyomtatni, Franciaország és Németország nem engedi.

Ehhez képest az Európai Központi Bank csütörtökön kamatot csökkentett, ami pénzmennyiséget növelő, így inflációfokozó lépés.
- Mert nem tehetnek ők se mást. Közép- és hosszú távon csak az infláció oldhatja meg békésen a válságot, ez is fájdalmas lesz ugyanakkor. Mindenkinek tudomásul kell venni Európában, Magyarországon és Amerikában, hogy visszább kell venni az igényeket. Az nem megy, hogy két számjegyű növekedések lesznek, mert nem lesznek. A klasszikus hetvenes évek kapitalizmusa jöjjön vissza! Ne a nyolcvanas évek közepe, amikor megjelentek azok a szofisztikált termékek, amikor már azt is becsomagoltuk, amit mi magunk se értettünk.

Mit jelentene ma a hetvenes évek kapitalizmusa?
- Egy lassabb, megalapozottabb növekedést, ami kevésbé épít a hitelekre. Nincs annyi hitel, mint eddig, és nem is lesz, ezért a növekedés kiszámíthatóbb lesz.

A görög politikai válság megoldása szempontjából mi lenne a jobb: ha lemond a görög miniszterelnök, vagy ha nem mond le?
- Ebben sarkos véleményem van: én hagynám őket a fenébe. Lépjenek ki az eurózónából! Csak azt lehet megmenteni, aki hagyja magát. Aki nem hagyja magát, azt nem kell. Az Európai Unió átvállalta a görög adósság felét. Ha ez nekik nem elég, nem akarnak megszorításokat, akkor nem kell az európai monetáris unió tagjának lenni, sőt nem kell az Európai Unió tagjának lenni.

Fotó: Hartl Nagy Tamás [origo]
"Megértem a német adófizetőket"

370 milliárd euróval tartoznak. Ezt leírja az Európai Unió és a bankok, akiket kompenzálnak, így túl vagyunk rajta. Most már nem fogja Görögország megfertőzni Olaszországot, Spanyolországot és Portugáliát. Már benne van a befektetői fejekben a görög válság, szerintem az már nem jelentene fertőző forrást, 370 milliárdnál már nincs tovább szennyezés.

A görög csőd sem jelentene "szennyezést"?
- Ha akkor úgy döntenek, hogy inkább elhagyják a monetáris uniót, azt gondolom, az egy jó hír lenne az Európai Uniónak. Ma sokan ezt vitatják, mert szerintük láncreakciót indítana el. Szerintem nem. A leggyengébb láncszemtől szabadulna meg az Unió. Lehet, hogy tévedek, de szerintem nem lenne rossz hír.

Az Európai Bizottság csütörtökön megerősítette, hogy az eurózónából kilépni nem lehet, csak akkor, ha az ország az Európai Unióból is kilép. Így is megérné?
- Görögország a demokrácia hazája - így érvelnek ott. Ha az ottani politikusok helyében lennénk, akiket mindennap megtámadnak az utcán, lehet, hogy mi is hasonló bölcseleteket mondanánk, mint ők. De kívülről ezt nem lehet máshogy nézni, mint hogy: "elengedem az adósságod felét, cserébe működj együtt velünk", amire a görögök azt válaszolják, hogy "köszönöm, de menj innen, mert mi most népszavazunk". Teljesen megértem a német meg francia adófizetőket, akik azt mondják erre, hogy "akkor egy eurócentet se"!

Akkor menjenek tönkre, járják az argentin utat! Tíz év múlva majd megint fel fog állni Görögország. 1998-ban - sose felejtem el - Oroszország az ázsiai válság miatt nem fizette ki az államkötvényeit. A befektetők azt mondták, "húsz évig messze elkerüljük az egész kontinenst, mert itt megégettük magunkat". Nem telt el kettő év, és ott álltak sorban Moszkvában a nagyvállalatok. A piacnak nincs emlékezete.

A nyugat-európaiaknak nem az fájna inkább, hogy ha becsődöl Görögország, a saját bankjaikat kell majd kimenteniük?
- De így is menteniük kell. Teljesen mindegy. A magánhitelezők buknák el a felét, a másik fele már most is a Nemzetközi Valutaalapnál, az Európai Központi Banknál meg a nemzeti kormányoknál van. A magánszektor valódi vesztesége csak 30 százalék körül lenne, de ennek pontos mértékét valójában senki sem tudja.

Fotó: Hartl Nagy Tamás [origo]
"A piacnak nincs emlékezete"

Mi történne a magyarországi bankokkal, ha Görögország csődbe menne?
- A magyarországi bankoknak szerintem nincsenek görög kitettségeik, legfeljebb az anyabankjaiknak. Őket meg az Európai Unió úgyis megsegíti.

Hogy tudna adott esetben egy Intesa Sanpaolo feltőkésíteni egy CIB-et, ha saját maga is tőkére szorul? (A CIB Bank tőkemegfelelési mutatója 11 százalék fölött volt 2010 végén, tehát tőkepótlásra nem szorul, az olasz anyabank Intesa Sanpaolo azonban tőkepótlást igényel, hogy elérje a 9 százalékos uniós előírást.)
- Először a leánybankot tőkésítenék fel, mint ahogy az Erste is tette. Nyilván nem örömmel teszik, de muszáj. Olyan nincs, hogy egy bank egy-egy országban megy csődbe. Ha Magyarországon fenn akar tartani érdekeltséget, akkor fel kell tőkésítenie az itteni leányát.

Lesz komoly kilépő a magyar pénzügyi piacról?
- Biztos. Előbb-utóbb biztos. Ha így marad a környezet, az extrém terhelés, és ilyen marad a gazdasági környezet. Két-három év nem számít, de azt látni kell, hogy most nem vagyunk a bankok és befektetők kedvencei.

A politikusok általában úgy érvelnek, hogy majd a növekedésből csökkenthető az államadósság. Ez így van?
- Egyik politikus sem akarja azt mondani, hogy most kéne kevesebbet ennünk, ne ötévente cseréljük az autót, hanem hétévente, ne együnk étteremben, csak havonta egyszer. Ezt ki tudná felvállalni ma?

Az adósságból szerzett pénz itt van. Csak a magyar, az európai és az amerikai állampolgárok is felélték. Olyan apróságokkal, hogy eggyel több plazmatévénk van, kettővel többször megyünk le Balatonra, Horvátországba vagy Mauritiusra, mint ahogy megengedhetnénk. Ha évente tíz százalékkal többet költ valaki, az nem tűnik föl. Az tíz év alatt pont egy teljes év GDP-je, vagy épp családi költségvetése. Hol van a pénz? Nem ellopták, meg elprivatizálták - persze azt is, de az nemzetgazdasági szinten nem sok -, hanem feléltük.

Befektetőként Ön venne ma magyar állampapírt?
- Rövid futamidejű állampapírt igen, 3-6 hónaposat, abban nincs kockázat. Én nem tudok öt évnél tovább látni, de ez nem a válságnak szól.

Albrecht a végtörlesztésről

A Cashline vezetője az Index 2008-as interjújában határozottan állította, hogy a frankhiteleseket nem szabadna megmenteni, ehhez képest a kormányzat azóta tett ilyen lépéseket. Albrecht Ottó szerint a devizahitelesek több éven keresztül fizettek harmadával olcsóbb havi törlesztőrészletet, mint a forinthitelesek. Ahogy a korábbi interjúban elmondta, megerősítette, hogy csak 200 forintos árfolyamig nem segítene, efölött az lenne igazságos szerinte, hogy szálljon be az állam egyharmaddal, a bankok egyharmaddal és a hitelesek egyharmaddal. A végtörlesztés jelenlegi formája szerinte igazságtalan, mert csak az egyik szereplőre hárítja a felelősséget. "Tanulja meg az ember, hogy nincsen ingyen ebéd! Nem azért fizet többet a devizahiteles, mert valami ördögi szörnyetegek adták a pénzt, hanem az árfolyamkockázat miatt. Ezen ugyanúgy veszteni is lehet, mint ahogy évekig nyerni az alacsonyabb részleteken" - mondta.



Miért van az állampapírpiac ennyire beszáradva?
- A nyugdíjpénztári vagyon úgy, ahogy van, kiesett a piacról. Mind elsődleges vásárlóként, mind a másodlagos piacon. Az ő helyüket szinte teljesen átvette a külföld, de ők meg nagyon hangulatérzékenyek. Ha rossz hírek jönnek az országról, akkor csettint egyet, és nem veszi többet a papírt.

Mennyire vagyunk kiszolgáltatva az amerikai alapoknak?
- Teljesen ki vagyunk szolgáltatva. Ahol a nyugdíjpénztárakat megszüntetik, annak az országnak a tőkepiaca megszűnik. Voltak magyarországi intézményi befektetők, de ők nagy részben nyugdíjpénztárak voltak. Sőt, akik nem nyugdíjpénztárak, hanem befektetési alapok, azok legnagyobb befektetői is a nyugdíjpénztárak voltak. Tehát dupla veszteség a nyugdíjpénztárak elvesztése. A magyar intézményi befektetői kör teljesen elvékonyodott.

Akkor miből finanszírozza magát Magyarország?
- Vannak próbálkozások: Kína, Szaúd-Arábia.

Kína aktivizálta magát az európai piacon. Egy kínai tisztségviselő azt mondta a Le Figaro francia lapnak, hogy 100 milliárd dollárral szállnának be az európai mentésbe. De mit kérhetnek cserébe?
- Kereskedelmi engedményeket, technológiát. Azt tudni kell, hogy Kína legnagyobb kereskedelmi partnere az Európai Unió, az Egyesült Államok a második. Kinek adják el az ott összerakott Barbie babákat? Vagy az EU-ba, vagy az USA-ba. Ha kiesik Kína egyik piaca, akkor ő is letérdel. Stratégiailag jól felfogott érdekük, hogy ne dőljön be se az Európai Unió, se Amerika. Kína a világ legnagyobb kapitalistája, nehéz elhinni, de így van. Ne az elmúlt száz évükből induljunk ki. Az érdekeiket pontosan értik. Te is vesztese leszel annak, ha a vevőid meghalnak. Pont annyit kell adni, hogy a vevő még vegyen, de nem olyan sokat, hogy erősebb legyen.

Mi a kiút a válságból?
- Volt egy piaci axióma, de már abban se vagyok biztos: közép-hosszú távon a fundamentumok érvényre jutnak. Mivel a nemzetállamok ennyire brutálisan avatkoznak be a gazdasági folyamatokba, részben indokoltan, részben pánikból, ezért sosem tud jönni a megtisztulás. Ha egy bank vagy vállalati konglomerátum már túl nagy, akkor nem lehet csődbe engedni. Ezért piacképtelen bankok is túlélnek egy válságot.

Fotó: Hartl Nagy Tamás [origo]
"Kína a világ legnagyobb kapitalistája"

Mi lenne a megoldás?
- Nem engedni ekkorára őket. Vissza kell térni a hetvenes évek kapitalizmusába, külön kell kezelni a befektetési és kereskedelmi bankolást, nem jó az univerzális modell. És bizonyos méret fölé nem szabadna hagyni nőni a bankokat, ezt meg lehetne határozni mérlegfőösszeg vagy ügyfélszám vagy valamilyen egzakt mutató alapján.

Egy befektetőnek miért érné meg az adott vállalatba fektetnie, ha tudja, hogy egy pontnál nincs följebb?
- Magasan kell meghúzni a határt, de olyan szinten, ahol még nem tud összedönteni egy társadalmat. A befektetők majd valahogy feldolgozzák ezt a sokkot. Én hiszek a piac önszabályozásában, de korlátot kell szabni. Egy-egy vállalat ne dönthessen be egy országot!

Más megoldás nincs a korlátozásra. A válság bekövetkezhet újra és újra. Valószínűleg nem a mi életünkben, úgy 80 évente van egy ekkora krízis. Csak mindig volt megoldás, régen ott volt a háború. Nem a Marshall-segély húzta ki Európát és a világot az 1929-33-as gazdasági összeomlásból, hanem a második világháború. A mai világban viszont már nem lehet háború az atomfegyverek miatt. Tehát már ez sincs. Akkor mi van? Pénzt nyomtatunk és inflálunk: majd tíz vagy húsz év alatt elkenjük.

Ha nincs tisztulási folyamat, akkor igaz, hogy bajban van a pénzügyi rendszer?
- Már mindent tudunk, már mindent kipróbáltunk. A harmincas években még azt gondolták, hogy lehet valami más: lehet az anarchia, lehet a kommunizmus. Akkor még volt alternatíva. Mára már ezekről bebizonyosodott, hogy nem működnek, a történelem letesztelte őket, ezeket kihúzgálhatjuk. A nemzetállamok túlzott megerősödése sem vezet sehova. Ha a fene fenét eszik is, ezt a rendszert össze kell tákolni, mert nincs más. Sokkal jobb ez, mint bármi más.

Albrecht Ottó a Cashline Holding Zrt. igazgatósági tanácsának elnöke, korábban a Cashline Értékpapír Zrt. tulajdonosa és vezérigazgatója, amely a Budapesti Értéktőzsde harmadik legnagyobb forgalmazója, brókercége volt. A Cashline tőzsdeprofilját 2011 februárjában adták el a Buda-Cash Brókerháznak. Albrecht elmondása szerint a banki különadók, a távközlési adó és a nyugdíjpénztári vagyon állami kézbe vétele miatt Magyarországon a mezőgazdaság és a geotermia kivételével építik le pozícióikat, a Pannergyben, a Synergonban és a Rubicomban azonban még megtartották érdekeltségeiket.