Itt a végtörlesztők újabb rémálma, a kamatcsapda

2011.11.17. 9:20

Ha a magyar gazdaság helyzete tartósan rosszabbra fordul, akkor rögzített árfolyamon sem érdemes forinthitelből végtörleszteni, mert az árfolyamcsapdánál is mélyebb kamatcsapda várja az adósokat. Ha kifejezetten jóra fordul a gazdasági környezet, akkor mindegy, ki mit csinál, azonossá válnak a törlesztési feltételek deviza- és forinthiteleknél is. Egy köztes, se jó, se rossz gazdasági helyzetben viszont inkább megéri a forinthitelre váltás.

A kedvezményes végtörlesztésre rendelkezésre álló időtartam felénél járnak a devizaadósok, és ha lehet, még nehezebb döntési helyzetben vannak most, mint amilyenben október elején voltak.

Csak rossz hírek érkeztek azóta, hogy életbe lépett a végtörlesztési törvény: az európai adósságválság tovább mélyült, Magyarország nemzetközi megítélése romlott, az ország csődkockázatát mutató cds-felárak elérték a 2009 tavaszi, eddigi legrosszabb szintet, a nemzetközi hitelminősítők múlt heti bejelentései után egyre kevésbé lehet kizárni az ország adósminősítési besorolásának lerontását, és az elemzők mellett már a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is kilátásba helyezte az alapkamat fokozatos emelését, amely a forinthitelek kamatainak emelkedésével jár.

Az egyértelmű, hogy akinek van elég szabad megtakarítása ahhoz, hogy kapásból készpénzben törlessze az adósságát, annak kihagyhatatlan a lehetőség. A mostani, 250 forint körüli svájcifrank-kurzushoz képest közel 30 százalékkal jelent kedvezőbb árfolyamot a 180 forint, amelyet a parlament törvényben rögzített, a bankok tehát minden egymilliónyi frankhiteltartozásból immár 300 ezer forintot kénytelenek elengedni a szerencsésebb helyzetben lévő adósoknak. (Szeptember végén, október elején, amikor a lehetőség megnyílt, még 240 forintot ért a svájci frank, a bankoktól elnyerhető előny tehát azóta is nőtt, miközben azok terhe, akik kénytelenek továbbra is svájci frankban maradni, 6 hét alatt további 4 százalékkal emelkedett.)

Aggasztó kilátások

Nem ilyen egyszerű viszont azoknak a helyzete, akiknek forinthitelt is fel kell venniük a végtörlesztéshez, mert nem tudnak hirtelen több millió forintot előteremteni. Ők vannak túlnyomó többségben, ezt jól mutatják a végtörlesztés első hónapjának a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által közölt adatai: október végéig mindössze 30 ezren, a devizaadósok durván 3 százaléka élt a lehetőséggel - az adatok szerint szinte teljes egészében épp az a kör, amely új forinthitel nélkül mindent ki tudott fizetni.

Most érkezett el az az időszak, amikor a hitelből végtörlesztők próbálják meg lezárni a devizaadósságukat. Azon túl, hogy ezt saját érdekeik, veszteségeik minimalizálása érdekében a rendelkezésükre álló eszközeikkel igyekeznek fékezni a bankok, komoly problémát jelent, hogy épp mostanra lettek roppant homályosak a hosszabb távú árfolyam- és kamatkilátások.

Ahhoz ugyanis, hogy valaki tudatosan és jól döntsön, 10-20 évre előre látnia kellene a forint svájci frankkal és euróval szembeni árfolyamának, valamint a kamatszinteknek az alakulását, és hozzávetőleg be kellene lőnie azt is, hogy a hitel terheit befolyásoló egyéb tényezők - például az országkockázati mutató vagy a bankok saját ügyfélkörének nemfizetéséből eredő felár - hogyan alakul a jövőben.

Árfolyamcsapdából kamatcsapdába

Nincs az a hitelkalkulátor, interneten elérhető szimulátor, pláne banki ügyintéző, aki ezt pontosan megmondaná, de számolgatni ettől még érdemes. Az [origo] a Bankometer pénzügyi portál hitelszimulátorának segítségével néhány példán (a konkrét számításokat és háttérparamétereket lásd külön) megnézte, hogy egy bizonyos kamat- és árfolyampályát feltételezve az adós az eddigi devizahitelével vagy egy új forinthitellel jár-e jobban.

Az esetek többségében az volt az eredmény, hogy nincs egyértelmű megoldás. A hátralévő futamidő bizonyos szakaszaiban a forinthitel a drágább, más periódusban meg a devizahitel, és az eltérő kamatpályák és árfolyam-előrejelzések merőben más végeredményt hoznak. Ha például a magyarországi gazdasági helyzetre egy pesszimista forgatókönyv válna valóra (a forinthitelek kamatai a mostaninál is magasabban ragadnak, a frankárfolyam pedig ott rögzül, ahol most van), akkor pedig egyáltalán nem érné meg forinthitelből végtörleszteni, az adós jobban teszi, ha marad a devizahitelénél. Ha ezzel szemben minden tényező sokkal jobbra fordul, akkor azért nem érdemes forinthitelből végtörleszteni, mert gyakorlatilag mindegy, ki mit csinál: deviza- és forintadós egyformán örülhet majd, terheik összesimulnak, és együtt válnak kezelhetőbbé.

A végtörlesztésben gondolkodóknak saját vérmérsékletükre van bízva az, hogy az árfolyam- vagy a kamatcsapdába szeretnének inkább lenni. Teljesen ugyanis egyiket sem lehet elkerülni, sőt azt sem szabad elfelejteni, hogy az árfolyamkockázat akkor sem tűnik el a rendszerből, ha valaki forinthitelre vált. A mostani piaci hangulat remekül mutatja azt, hogy bár a jegybanknak nincsen hivatalos árfolyamcélja, egy kritikus forintgyengülés kamatemelést kényszeríthet ki, ami aztán a forinthitelek adósain éppúgy lecsapódik, mint a gyenge árfolyam a devizaadósokon. Az árfolyamkockázat ilyenformán burkoltan és közvetetten, de azoknál is jelentkezik majd, akik átülnek egy forinthitelbe.

Mikor éri meg forinthitelből végtörleszteni?

Adott egy 2006-ban felvett, 10 milliós, 20 éves futamidejű svájci frank alapú hitel, amelyet 143 forintos árfolyamon, 6,6 százalékos THM mellett igényelt az ügyfél. A havi törlesztés pillanatnyilag 148 ezer forint, de ha az ügyfél él a kedvezményes végtörlesztéssel, és ehhez forinthitelt vesz fel, akkor 127 ezer forintra esik a törlesztőrészlet. Kérdés, mi történik a jövőben, milyen lesz a lefutása az új forinthitelnek, és milyen lenne az eredeti devizakölcsönnek.

- A Bankometer alapforgatókönyve szerint a hátralévő 15 éves futamidő során 9 évben a forinthitel, 6 évben pedig a frankhitel törlesztőrészlete lenne az alacsonyabb. Az alapszcenárió azt jelenti, hogy 2012-ben és 2013-ban az átlagos forintkamatszint még emelkedik, 13 százalékon tetőzik, 2020-ban és 2030-ban viszont már 9 százalékra esik. Az átlagos éves frank-forint árfolyam mindeközben legfeljebb 245 forintig romlik 2013-ban, azt követően erősödik a forint, és 2030-ra 225 a prognosztizált árfolyam.

- A pesszimista forgatókönyv mellett - vagyis amikor 15 százalékra ugrik, és ott beragad a forintkamatszint, a forint pedig nem tud 240 alá erősödni, és éveken keresztül 260 az árfolyam - az első három évet leszámítva végig a devizahitel a jobb. Ebben az esetben a forinthitel után még úgy is többet kell fizetnie az adósnak, hogy a végtörlesztésnél a bank elengedte a fennálló tartozás 30 százalékát.

- Létezik optimista szcenárió is, folyamatosan csökkenő és végül 6 százalékra beálló átlagos forinthitel-kamatszinttel és szépen lassan 160-ra visszaerősödő forintárfolyammal, amikor is majdnem mindegy, hogy mit tesz most az adós. Az eredeti devizakölcsön és az új forinthitel havi terhei folyamatosan csökkennek, öt év után összesimulnak, és szinte egyforma pályán haladnak tovább lefelé.



Likviditáscsapdában a tartalékok felélése miatt

 

Az árfolyam- és kamatcsapdán kívül ráadásul egy harmadik, úgynevezett likviditási csapdába is beleléphetnek a végtörlesztők, legalábbis azok, akik nehezen szedik össze a végtörlesztéshez szükséges pénzt. A lekötött bankbetét, befektetési alap, tartós befektetési számla, egyéb értékpapír vagy ingatlan eladása (likviddé tétele) mellett a végtörlesztési roham áldozatául eshetnek azok a tartós megtakarítások is, amelyek különböző öngondoskodási célokat szolgálnak.

 

Egy életbiztosítási, önkéntes nyugdíjpénztári, nyugdíj-előtakarékossági (nyesz) vagy lakás-takarékpénztári szerződés felszámolása rövid távú érdekek mentén teljesen racionális, de sok esetben nagy veszteség - korábbi állami támogatás visszafizetése, adó- és járulékfizetés - árán vagy extra költségekért cserébe jelent csak megoldást. (Hogy pontosan, melyik megtakarítás milyen extra terhekkel szabadítható fel, arra a PSZÁF hívta fel korábban a végtörlesztők figyelmét.)

 

Ezek a konstrukciók nem véletlenül vannak úgy kitalálva, hogy csak hosszú évek, évtizedek múltán lehessen belőlük nyereséggel kijönni, a céljuk ugyanis minden esetben a hosszú távú - lakás- vagy nyugdíjcélú - öngondoskodás elősegítése. Nyilván van olyan helyzet, amelyben ezeket a szerződéseket érdemes a végtörlesztés kedvéért idő előtt felmondani, de akkor tudatosan fel kell vállalni annak a kockázatát, hogy ennek következtében később egy váratlan helyzetben vagy időskorban nem lesz mit mozgósítani.

KAPCSOLÓDÓ CIKK