Aránytalanul gyorsan nőttek a reálbérek

Az elmúlt két évben a GDP és a termelékenység növekedéséhez képest aránytalanul gyorsan nőttek a reálbérek, ami jelentősen rontotta a versenyképességet - derül ki a Kopint-Datorg és a Magyar Kereskedelmi Iparkamara közös tanulmányából. A kutatók szerint a cégek többsége egyebek mellett azért növelte az indokoltnál nagyobb mértékben a kereseteket, mert a ténylegesnél jóval nagyobbra becsülték az inflációt.  

A reálbérek 2001-ben több mint kétszer, 2002-ben több mint három és félszer olyan gyorsan nőttek, mint a GDP, illetve a termelékenység. Ez annyit jelent, hogy 2001-ben a 3,8 százalékos GDP és termelékenység-növekedéshez képest 8 százalékos, 2002-ben a 3,3 százalékhoz képest 12,3 százalékos volt a reálbérek növekedése.

Mindez rontotta a versenyképességet, és a Kopint-Datorg Konjunktúra-, Piackutató és Számítástechnikai Rt. kutatói szerint nehezen magyarázható, hogy miért vállalkoztak a cégek a nemzetközi dekonjunktúra, illetve a forint erősödéséből adódó veszteségek ellenére, ilyen - kiemelkedően magas reálbér-emelést megalapozó - keresetnövelésre.

A Kopint és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara közös tanulmánya megállapítja, hogy míg a versenyszférában 2002-ben 7,6 százalék, a költségvetési szférában 22,7 százalék volt a reálbérek pozíciójavulása. A feldolgozóipari fajlagos bérköltség reálértékben több mint 20 százalékkal nőtt e két évben. Euróban számolva a béreket a forint folyamatos erősödése miatt a fajlagos bérköltség emelkedése még jelentősebb.

A tanulmány a cégek magatartására, a nagyarányú keresetemelésre három okot talált. Az egyik, hogy az inflációt a ténylegesnél jóval magasabbra becsülték a cégek a keresetemelési mértékek meghatározásakor. A másik a nagyarányú közalkalmazotti keresetemelés hatása. A tanulmány a tényezők között szerepelteti a minimálbér-emelést is, de megjegyzi, hogy ennek hatása a korábban véltnél sokkal kisebb volt.

A tanulmány rámutat, hogy a fogyasztói árindex 2001 közepétől hirtelen csökkenni kezdett, és erre nem csupán csak a cégek nem számítottak, de kutatóintézeti, kormányzati nyilatkozatok is rendre magasabb inflációt prognosztizáltak.

Az infláció 2001-ben még 9,2 százalék volt, a kutatóintézetek 2002-re éves átlagban 5,7 százalékot feltételeztek, még a Pénzügyminisztérium is 5,5 százalékról beszélt az év elején, a tény pedig 5,3 százalék volt - állapítja meg a tanulmány. Ennek alapján a cégek a 2002-es bérdöntéseiknél legalább 2-3 százalékponttal túlbecsülték az inflációt.

A közszférában végrehajtott keresetemelés alapvetően megváltoztatta a korábbi arányokat. A 90-es évek közepén még a közszféra fizikai dolgozói 30 százalékkal, a szellemi dolgozók 50 százalékkal kerestek kevesebbet, mint a versenyszférában dolgozók. Ez megváltozott, és 2002-ben már az év átlagában a közszféra fizikai foglalkoztatottai többet kerestek, mint a versenyszférában alkalmazott fizikaiak. A szellemi foglalkozásúaknál 2002. negyedik negyedévében mondható el ugyanez. Mindez erőteljes béremelési hatást fejtett ki a versenyszférában - állapítják meg a kutatók.

A minimálbér két év alatt 25 500 forintról 50 ezer forintra nőtt. Ugyanakkor ez a béremelés csak egyes ágazatokra, cégekre koncentrálódott. Ezeken a helyeken az így kialakuló béraránytalanságok oldása azonban már a kutatók értékelése szerint általános béremelési nyomást jelentett.

A felmérésbe bevont vállalatok válaszai alapján a tanulmány megállapítja: az idén várhatóan a versenyképesség javításának kényszere miatt jobban közelít majd a reálbér alakulása a GDP, illetve a termelékenység javulási üteméhez.

A válaszok szerint a cégek átlagosan 6,9 százalékos béremelést kívánnak megvalósítani, az adójogszabályok miatt ez 9 százalék körüli nettó béremelést jelent majd. A tanulmány készítői - 5-5,5 százalékos inflációval számolva - 3,5-4 százalékos reálbér-emelést feltételeznek az idénre, ami már jobban közelít a GDP, illetve a termelékenység tervezett növekedéséhez - derül ki a Kopint-Datorg tanulmányából.