Hogy üthet be recesszió idén az USA-ban?

tőzsde, Wall Street, USA, New York
NEW YORK, NY - OCTOBER 23: People walk past the New York Stock Exchange (NYSE) on Tuesday afternoon, October 23, 2018 in New York City. Following a 500 point drop earlier in the day on Tuesday, the Dow Jones Industrial average recovered some and finished the day down 125 points. Drew Angerer/Getty Images/AFP
Vágólapra másolva!
Ahogy az amerikai részvénypiac tavaly év végén bezuhant, majd erős volatilitást kezdett mutatni, egyre többen kezdtek aggódni egy esetleges amerikai recesszió miatt, főleg hogy a világgazdaság növekedése is egyre lassul. Az idei év egyik nagy kérdése tehát az lesz, recesszióba süllyed-e a világ legnagyobb gazdasága?
Vágólapra másolva!

Ahhoz, hogy az Egyesült Államok közel 10 év után újra recesszióba csússzon, számos rendkívül negatív és kellemetlen tényező együttállására volna szükség. A MarketWatch elemzője azonban úgy véli, ez nem fog megtörténni 2019-ben. Mindazonáltal van három olyan problémakör, amelyre kiemelten érdemes figyelni

Jegybanki hatások

A modern amerikai recessziók jelentős része mögött ott állt az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, amely a gazdasági visszaesést megelőzően túl erősen emelt kamatot annak érdekében, hogy megelőzze a magas inflációt.

Egyes esetekben ez kiegészült azzal, hogy súlyos eszközár buborékok alakultak ki – gondoljunk a 2000-es évek eleji internetbuborékra vagy a 2000-es évek második felében felfújt ingatlanbuborékra.

Az elemzés szerint jelenleg ezek közül egyik tényező sem érzékelhető, bár a teljesség kedvéért hozzá kell tenni, nem eldöntött kérdés, hogy a válságkezelés következtében a piacokba pumpált likvid tőke valódi buborékot fújt-e olyan területeken, mint a részvénypiac, a vállalati (elsősorban magas hozamú, vagyis bóvli-) kötvénypiac vagy az ingatlanpiac.

Az amerikai monetáris politika komoly izgalmakat tartogathat 2019-ben Forrás: 123rf.com

Az azonban tény, hogy a Fed az elmúlt néhány évben a nulla kamatszintről máig mindössze a 2,25-2,5 százalékos tartományba emelte fel a kamatot, ami historikusan igen alacsony szint, és csupán alig magasabb, mint a jelenlegi infláció.

A Fed szigorítása azonban kétélű fegyver. Egyrészt Donald Trump amerikai elnök nem teljesen alaptalanul kritizálta korábban a jegybank szigorítását, arra hivatkozva, hogy

ezzel relatív versenyhátrányt idéz elő az USA kárára a világ más nagy gazdaságaival szemben.

Ha ugyanis azt nézzük, hogy az olyan nagy központi bankok, mint a Bank of England, az Európai Központi Bank vagy a Bank of Japan – kiegészülve a kínai fiskális és monetáris élénkítésekkel – még mindig igen laza politikát folytatnak a Fedhez képest, valóban igaz, hogy az amerikai jegybank szigorítási üteme relatíve elég gyors.

A másik oldalról viszont pozitív lehet, hogy éppen ez a gyorsabb szigorítás eredményezhet mozgásteret abban az esetben, ha beüt a baj. Mi több, a központi bank 2009 óta igen óvatosan és figyelmesen követi a gazdasági és piaci helyzetet, és rendre hangsúlyozza,

a szigorítása nincsen kőbe vésve, és ha szükséges, kész módosítani a monetáris politika irányán.

Emellett az is tény, hogy az amerikai ingatlanpiac valóban nem annyira forró, mint a 2008-as válság előtt volt, a háztartások nincsenek annyira eladósodva, mint egy évtizeddel ezelőtt, a vállalatok pedig kevésbé ugranak rá a kockázatos spekulatív fogadásokra – hangsúlyozza az elemzés. Mindazonáltal a globális adósságállomány brutálisan megemelkedett a válságot követően, ami az Egyesült Államokban is problémát okozhat, vagyis az írás optimista hangvétele ellenére a hitelállományok kockázatairól szóló viták sem dőltek még el.

A Kína-szindróma

Egy másik lehetséges problémaforrás lehet egy USA-n kívüli sokk, például a kínai gazdasági növekedés bezuhanása. Ehhez látni kell, hogy

Kína jelenleg a globális import 10 százalékát adja, ami igen nagy arány, ráadásul a világ második legnagyobb gazdasága számos ország legfontosabb kereskedelmi partnere.

Ez azt jelenti, hogy egy esetleges jelentős kínai lassulás olyan gazdaságokat is erősen visszahúzna, mint Németország, de az Egyesült Államok is komolyan megérezné egy ilyen sokk hatását.

Mekkora sokkot okozhat a kínai növekedés beszakadása? Forrás: Imaginechina/Xie zhengyi - Imaginechina/Xie Zhengyi

Mindazonáltal több elemző szerint az USA-nak nem kell félnie attól, hogy Kína amerikai recessziót tudna generálni. Ennek egyszerűen az az oka, hogy az Egyesül Államok nem függ annyira az exporttól, hogy egy ilyen sokkhatás túlságosan megüsse a gazdaságát.

Fontos azonban látni, hogy

az export és az import még így is 32 százalékát tette ki az amerikai gazdaságnak 2017-ben, ami komoly növekedés a két évtizeddel korábbi 22 százalékos szinthez képest.

Ha tehát az olyan amerikai nagyvállalatok, mint például az Apple jelentősebb bevétel- és profitcsökkenéseket szenvednek el az exporthoz kötődően, akkor ez számos ponton átgyűrűzhet az amerikai gazdaság egészére, lehúzva például a fogyasztói bizalmat. Nem is beszélve arról, hogy egy ilyen eseménysorozat az amerikai részvénypiacot is igen negatívan érintené.

Kritikus fogyasztók

Jelenleg az amerikai fogyasztói hangulat és bizalom kitartóan magasan áll, és az elemzés szerint ez a legfontosabb ellenérv a recesszió kialakulásával szemben.

Ameddig a munkanélküliségi ráta nyomott marad, addig az amerikaiak dolgozni fognak, és ezáltal tartósan költekeznek is,

vagyis a vállalati teljesítmények sem fognak túlságosan lecsökkenni.

Amíg az amerikaiak vásárolnak, nagy baj nem lehet Forrás: AFP/Peter Parks

Ehhez jön még, hogy a részvénypiaci volatilitás eddig szinte egyáltalán nem érte el a reálgazdaságot, részben azért, mert a legtöbb amerikai nem fektet be a részvénypiacon. A lassulás pszichológiai hatása tehát még nem gyűrűzött át a reálgazdaságba, amely így még mindig igen kedvező állapotban van – mondja Andrew Chamberlain, a Glassdoor közgazdásza.

Izgalmas évek jönnek

Mindez pedig visszavezet a Fed politikájához, amely a következő időszakban kiemelt fontosságú lesz az amerikai gazdaság számára. Egyrészt ha a gazdaság jól teljesít (az infláció megfelel a Fed céljának, a foglalkoztatottság pedig erős), akkor fölmerülhet, hogy a jegybanknak csak azért nem kellene leállnia a monetáris politika normalizálásával, mert a részvénypiac eséseket mutat – főleg, hogy egy korrekció önmagában még csak nem is egészségtelen az eddigi igen magas árazások után.

Másrészt viszont fennállhat a kockázata annak, hogy a jegybank túlszigorít, aminek következtében túlságosan visszafogja a gazdasági teljesítményt is.

Bár a befektetői világ – a saját szemszögéből nézve érthető módon – az utóbbitól tart jobban rövid távon, a jegybanki szigorítás, mi több, még a válságkezelés, hatásai sem látszanak egyértelműen. Az idei év tehát abból a szempontból is izgalmas lehet, hogy elkezdhetünk sokkal tisztább és racionálisabb képet kapni arról, hogy a 2008-as válság után életbe léptetett, példa nélküli monetáris lazítások, illetve ezek kivezetései milyen hatást gyakorolnak a piacokra és a reálgazdaságra egyaránt.