Visszatérnek a gazdaságpolitika régi félelmei

2009.06.15. 11:34

A válságnak még nincs vége, de az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani olyan híreket, amelyek a krízis viszonylag gyors lefolyására utalnak. A fejlett országok már azon aggódnak, hogy miként lehet visszafogni az államháztartási deficiteket, illetve csökkenteni a befektetők inflációs félelmeit, miközben azt is ki kellene találni, hogyan lehet véget vetni a mostani, az állami forrásokat szintre kontroll nélkül felhasználó politikának.

Egyre gyakrabban hallani, hogy a válság vége elérhető közelségbe került, és ez akkor is optimizmusra adhat okot, ha sokszor ugyanazon szakértők tűnnek most talán indokolatlanul derűlátónak, akik pár hónappal ezelőtt még az 1930-as évek nagy világgazdasági összeomlásával kapcsolatos párhuzamokat vontak nap mint nap.

A piaci folyamatok mindenképp arra utalnak, hogy a befektetők szerint már túl lehetünk a nehezén: az amerikai tőzsdeindexek hihetetlen emelkedést mutattak az utóbbi pár hónapban, a piaci bizalomvesztésre különösen érzékeny feltörekvő devizák - mint például a forint - jelentősen erősödni tudtak, és a magyar részvényárak is messze vannak már márciusi mélypontjuktól.

Elképesztő menetelés

A New York-i Dow Jones-index pénteken 8800 pont környékén zárt, szemben a három hónappal ezelőtti 6500 pont körüli szintekkel, ami több mint 35 százalékos emelkedésnek felel meg - ez azt jelenti, hogy a mutató gyakorlatilag ledolgozta a teljes idei veszteségét. A magyar részvényárak mozgását követő BUX -index mindeközben 10 ezer pont alól 16 ezer pont fölé ment, ami azt jelenti, hogy csaknem dupla akkora volt Budapesten az áremelkedés üteme, mint a tengerentúlon. A leglikvidebb és leginkább keresett magyar részvény, az OTP Bank árfolyama 1355 forintról 3789 forintra ment fel, azaz csaknem megháromszorozódott a kurzus.

A forintra is jó hatással volt a nemzetközi befektetői hangulat javulása, az euró jegyzése több mint 10 százalékot csökkent márciushoz képest, akkor 312 forintnál is többet kellett adni a közös pénzért, míg jelenleg kevesebb mint 278 forint az árfolyam. A kockázatvállalási hajlandóság javulását az is mutatta, hogy a menedékvaluta funkcióját is betöltő dollár gyengült, azaz kevesebben tartották olyan rossznak a helyzetet, hogy csak az amerikai devizában bíztak meg: az euróval szembeni árfolyam 1,25-ről 1,40-ig emelkedett három hónap alatt, ami 12 százalékos dolláresésnek felel meg.

A számok tehát szépek, de érdemes óvatosnak lenni, az utóbbi időszak legnagyobb tanúlsága ugyanis talán az, hogy a piaci hangulat szinte pillanatok alatt megváltozhat. A magyar piacok mozgását csaknem teljes mértékben a nemzetközi befektetői hangulat határozza meg, így számítani kell arra, hogy a válság elhúzódására, vagy pedig épp a válságkezelésből adódó problémákra utaló hírek mind a budapesti tőzsdén, mind pedig a forint piacán eladási hullámot indíthatnak el.

Jobb a helyzet, de korai még örülni

A pozitív piaci folyamatokra erősített rá hétvégi ülésén a G8-csoport is, a világ legfejlettebb és legbefolyásosabb országainak pénzügyminiszterei ugyanis nyilatkozatukban úgy fogalmaztak, hogy a globális gazdasági rendszer vezető szereplőinek gazdaságai elkezdtek stabilizálódni. Az olaszországi csúcstalálkozón részt vevő szakemberek természetesen kihangsúlyozták a továbbra is fennálló rizikókat, de az mindenképp figyelemre méltó, hogy rég látott optimizmussal közelítettek az utóbbi évtizedek legnagyobb globális recessziójához.

A G8-csoport pénzügyminiszterei is aláhúzták, hogy a részvénypiacok szárnyalnak, a kamatlábak stabilabbak lettek és a fogyasztói bizalom is emelkedett. Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter ehhez azt tette hozzá, hogy bár a helyzet javul, korai lenne még búcsút mondani a kormányzati ösztönző csomagoknak, azokat ugyanis szerinte addig kell érvényben tartani, ameddig a gazdaság helyreállása tart - kérdés persze, hogy ez konkrétan mit is jelent.

Az olaszországi Leccében a miniszterek a jövő hónapban esedékes kormányfői csúcstalálkozót készítették elő, és kihangsúlyozták, hogy a helyzetet bonyolítja, hogy a munkanélküliség akkor is tovább nőhet majd, amikor a GDP már emelkedni kezd. A miniszterek szerint a válság elmélyülése elleni koordinált fellépéseknek köszönhető, hogy a nemzetgazdaságokban elkezdődött egyfajta stabilizáció. "A világgazdaság jóval potenciális szintje alatt teljesít, és komoly kihívásokkal kell szembenéznie" - fejtette ki a BBC tudósítása szerint az amerikai pénzügyminiszter, aki szerint egyelőre még nem mondhatjuk ki, hogy elkezdődött a felívelés, így nem is szabad feladni az intervencionista (az állami beavatkozáson alapuló) gazdaságpolitikát.

A G8-csoport
A G8-csoportot az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság Oroszország, Japán, Kanada, Németország, Franciaország és Olaszország alkotja.

A fejlett államok vezetői több olyan nyilatkozatot is tettek, amelyek arra utalnak, hogy nem egymással szemben, hanem egymásra valamelyest támaszkodva képzelik el a mostani nehéz helyzetből való kilábalást - Alastair Darling brit pénzügyminiszter például egyértelművé tette, hogy a szigetország gazdasági kilátásai a G8-csoport egészének teljesítményétől függ. Ez szakértők szerint azért is különösen kedvező, mert az egyik legnagyobb veszélynek azt tartják, ha az 1930-as évek protekcionista védekezési stratégiái kerülnének többségbe.

Hogyan térjünk vissza a normális kerékvágásba?

A válságkezelés viszonylagos sikereit látva a gazdaságpolitikusok egyre inkább a klasszikus, régi gazdaságpolitikai félelmeiket "veszik elő": a magas államháztartási hiány, az elszálló államadósság és a túlzott állami jelenlét miatt aggódnak.

A G8-as pénzügyminiszterek a hétvégén fel is kérték a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) olyan stratégiák kidolgozására, amelyek lehetővé teszik az elképesztő magasságokba szökő államháztartási hiányok és a pénzügyi szektorban mostanság jellemző állami jelenlét csökkentését - természetesen annak figyelembe vételével, hogy e lépések ne okozzák a válság mélyülését.

Az egységes megoldást nehezíti, hogy nem ugyanolyan helyzetben vannak az érintett országok. Az Egyesült Államokban immár másfél éve van recesszió, de vannak pozitív jelek: az újonnan munkanélkülivé válók száma stabilizálódni látszik, a fogyasztói bizalmi indexek havi szintű esése megállt, miközben Kínában és egyéb fejlődő államokban már a növekedési dinamika gyorsulására utaló hírekről is lehet hallani. Európában nem ilyen fényes a helyzet, a francia munkanélküliség 9 százalék fölé emelkedett, az olasz és a német gazdaság pedig 5-6 százalékkal is zsugorodhat az idén.

Mozgalmas két hónap
A mostani G8-találkozóra alig több mint két hónappal azt követően került sor, hogy a G20-országcsoport londoni csúcstalálkozóján összesen több mint 1000 milliárd dolláros csomagot fogadtak el a kormány- és államfők. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 750 milliárd dollárnyi kiegészítő forrást kap, 250 milliárd dollárt a nemzetközi kereskedelem felfuttatására szánnak, a jelenleginél jobban szankcionálni fogják az adóelkerülést, és szigorítanak a pénzügyi szektor szabályozásán is.

A gazdaságpolitikusoknak azonban mindenhol kényes helyzettel kell megküzdenie: egyrészről a válságkezelés miatt elszálló költségvetési deficitek miatt emelkedhet az infláció és drágulhatnak a hitelek mind belföldön, mind pedig a nemzetközi piacokon, másrészről azonban attól is lehet tartani, hogy a nadrágszíj-megszorítások politikája miatt lassulhat a felívelés, vagy akár mélyülhet a recesszió, aminek gazdasági, társadalmi és politikai szempontból is nagyon komoly költségei lehetnek. "A kormányzatoknak nagyon nehéz döntéseket kell hozniuk, mégpedig azelőtt, hogy a piac kényszerítené ki ezeket" - foglalta össze a Wall Street Journalnek Marco Annunziata, az UniCredit elemzője.

Az utóbbi hónapokban a G8-csoport országai több ezermilliárd dollárt fordítottak a bankszektor és a reálgazdaság megsegítésére - de ez természetesen nincs ingyen, az IMF becslései szerint 2014-re a fejlett államokban az átlagos államadósság 36 százalékponttal lesz magasabb a GDP arányában, mint jelenleg. A gazdaságélénkítés finanszírozását többnyire államkötvény-kibocsátásokból szeretnék finanszírozni az államadósság és a költségvetés terhére.

Kilépési stratégiákra van szükség

Az IMF szerint a kormányzatoknak egyértelműen meg kell fogalmazniuk a kilépési stratégiákat, azaz le kell fektetniük, miképp hagynak fel az elképesztő méreteket öltő költéssel, hogyan viszik le egy fenntartható szintre az államadósságot és mit tesznek majd azért, hogy a gazdasági életben ne az állami, hanem a magántulajdon domináljon.

Amennyiben erre nem kerül sor, akkor komoly piaci reakciókkal is számolni kell, a befektetők ugyanis be fogják árazni a potenciális fizetési problémákat, márpedig a 10 éves amerikai államkötvényhozamok már így is 2008 októbere óta nem látott csúcson, 4 százalékon állnak. Az egekbe szökő amerikai deficit aggodalommal tölti el a nagy hitelezőket: Peking egyelőre csak szavakban kér több biztosítékot, Moszkva azonban a múlt héten már azt jelentette be, hogy 10 milliárd dollárnyi amerikai állampapírt IMF-eszközökre vált át - ezzel együtt rövid távon nem lehet a dolláreszközök jelentős leépítésére számítani, mivel épp azok az államok, amelyek ezt megtehetnék, a várható árfolyamesés miatt, nem érdekeltek ebben.

A G8-ak körében tehát egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy valamikor le kell állítani az állami pénzpumpát, az azonban kérdéses, hogy mikor. Peer Steinbrück német pénzügyminiszter azt fejtette ki, hogy a legnagyobb európai gazdaság egyelőre a válságkezeléssel van elfoglalva, de mindenképp figyelni fognak az infláció elleni küzdelemre - ez nem is meglepő a német hiperinflációs tapasztalatok fényében. Francia kollégája, Christine Lagarde ezzel szemben azt mondta, hogy az érintett országoknak vigyáznia kell, nehogy túl hamar fedjék fel kártyáikat az ösztönzési csomagok befejezésével kapcsolatban, ugyanis szerinte épp ennek lennének beláthatatlan piaci, és ebből adódóan gazdasági következményei.

KAPCSOLÓDÓ CIKK