Görög útra kerülhet a kockázatos Kelet-Európa

A feszes költségvetések, fenyegető választások és folyamatos gazdasági kiábrándultság alapjaiban rengetheti meg az Európai Unió keleti tagállamainak reformjait. Ez a későbbi növekedést áshatja alá, és végül a görög típusú válsághoz vezethet.

A Reuters összeállítása szerint a 2004-ben illetve 2007-ben az Unióhoz csatlakozó posztkommunista országok közül kevesen érik el néhány nyugat-európai állam (Nagy-Britannia, Írország, Görögország) költségvetési hiányszintjét, de a nagyobb részüket nem is védi az eurózóna vagy az alacsony hitelkamatok áldása. Ezért a megcsúszó országokat nehezebb megállítani a lejtőn.

A sebezhető valuták és a negyvenévi kommunizmus utáni nagy igény a befektetésekre a figyelem középpontjába terelte a régiót a meggyengülések miatt. Az írás szerint eddig a befektetők egy egységes kelet-európai blokkban gondolkodtak, de most már kénytelenek lesznek külön kezelni az országokat.

A várakozások szerint a térségben nagyobb növekedés lesz a válság végeztével, mint nyugaton, de a reformok és az uniós tagság ellenére maradtak kockázatok. Az egyik ilyen rizikót a 2010-es választások jelentik, amelyekben a populista felhangú programok késleltethetik a reformokat a nyugdíjrendszerben, a szociális ellátásban, az államigazgatásban.

Mindez nagy államháztartási deficithez vezethet. A magas jóléti kiadások és a merev költségvetések ráadásul megkötik a döntéshozók kezét, hiába törekednének alacsonyabb hiányra és költséglefaragásra.

"Történtek ugyan egyes kiigazítások, de egyik állam se nyúlt hozzá mélységében az államháztartás szerkezetéhez" - idézi a tanulmány Papp Zsoltot, a londoni KBC bank közgazdászát. Komoly reformok nélkül viszont a görög típusú válság fenyeget, azaz az adósságcsapda. Görögország államadóssága a GDP több mint 112 százaléka.

Akár a csehek megreformálatlan nyugdíjrendszerére, akár a minden harmadik munkahelyet jelentő romániai közszférára gondolunk, a térség még magán hordozza a meggyötört közkiadási rendszer jeleit a kommunizmus bukása óta. A politikusok ugyan tisztában vannak azzal, hogy a hosszú távú növekedés alapja a kiadások visszafogása, de tanácsadóik a fájdalmas lépések könnyítése felé terelik gondolataikat.

A tanulmány kiemeli Magyarországot, mint az első olyan országot, amelynek szüksége lett az IMF segítségére. A nyugdíjkiadások és a közszféra költségeinek lefaragásával azonban nagy fejlődést ért el az ország. Hiányzik azonban még az állami vállalatok (például a tömegközlekedésben) helyrerakása, a túlméretezett helyi közigazgatás megreformálása és az alacsony foglalkoztatás fejlesztése. A vita a kormány és a közelgő választásokon várhatóan nyertes ellenzéki Fidesz között a hiányon van: előbbi 3,9 utóbbi 7-7,5 százalékról beszél. A befektetők számára ez mindenképpen bizonytalanságot szül.

A nagyobb növekedéssel bíró országok, mint például az EU-ban egyedüliként növekedő pályán maradó Lengyelország, vagy Csehország nagyobb valószínűséggel jutnak majd túl a költségvetési nehézségeiken, mint Magyarország, a balti államok, vagy Románia.