Gyárkémény lehet az erdőkből

A 2003-as év európai hőhulláma idején a kontinens növényzete több szén-dioxidot bocsátott ki, mint amennyit elnyelt. Ezt az - első hallásra meglepő - eredményt produkálta egy francia kutatócsoport mérési expedíciója. Maga a növényzet válhatna a fő szén-dioxid kibocsátóvá, és ezzel a globális felmelegedés fokozójává?

[Az alábbi cikk újabb adalék az Időjárás rovatunk által indított éghajlatváltozási vitához, amely a VAHAVA projekt társadalmi vitájához kapcsolódik. Legyen Ön is aktív részese a klímavédelemnek! Kérjük, írja meg véleményét, küldje el közzétételre szánt anyagát: [email protected] !]

A növények gázcseréje

A zöld növénytakaró légkörrel történő gázcseréje három fő összetevőből áll:
1. a növény légzése, más néven respiráció során oxigént vesz fel és szén-dioxidot bocsát ki;
2. a fotoszintézis során ennek ellentéte következik be;
3. a növény a főként a gyökerein át felszívott vízmennyiséget levelein keresztül elpárologtatja.

Mindhárom folyamat a gázcserenyílásokon keresztül megy végbe, és jellemzője, hogy az első kettőt a harmadik, a párologtatás - más néven transpiráció - szabályozza.

Mivel a növényi szárazanyag-gyarapodás a fotoszintézis függvénye, így az természetesen függvénye a párologtatásnak is. Csapadékszegény időszakban a gázcserenyílások leszűkülnek vagy bezáródnak, így akkor az egész növekedési, fejlődési folyamat lelassul.

A földi oxigén legfontosabb forrása maga a fotoszintézis, amelyről mindezidáig azt feltételezték, hogy minden körülmények között nagyobb, mint a növényzet széndioxid-kibocsátása.

A Párizs melletti Gif-sur-Yvette-ben székelő a Laboratoire des Sciences du Climat et de l'Environement (LSCE) kutatói azt a meglepő tényt jelentették be, miszerint a 2003-as rendkívüli európai szárazság és hőhullám során kontinensünk növényzete a szén-dioxid nettó kibocsátója volt. Állításukat a kontinens szerte felállított 18 mérőtorony adataira alapozzák. A mérőtornyokat általában természetes erdőségekben állították fel, és a növény-légkör rendszer vízgőz, energia és szén-dioxid cseréjét voltak hivatottak meghatározni.

A kutatók szerint a mérések eredményei szertefoszlatták a klímaváltozás esetleges európai előnyeinek illúzióit. Egyes korábbi vélemények szerint ugyanis a hőmérséklet-emelkedéssel meghosszabbodó tenyészidőszak növekvő mezőgazdasági eredményekhez vezet. Ezzel szemben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének 2003-as jelentése 20%-os terméshiányt jelzett az átlagoshoz képest.

A visszaesést, a szárazság okozta víz stressz mellett, a virágzási időszakban észlelt magas hőmérsékletek károsító hatása fokozta.

Mi lesz akkor?

Felrémlik tehát az a jövőkép, melyben a klímaváltozás során gyakorivá váló hőhullámok "gyárkéményekké" teszik a növényzetet, láncreakciót indítva el a szén-dioxid kibocsátásban. Tényleg ennyire rossz lenne a helyzet?

Azért nem teljesen. A francia kutatók mérése csupán azt mutatta meg, hogy egy átlagostól eltérő időszakban a növényzet átmenetileg nettó kibocsátója lehet a szén-dioxidnak. Abból a szénből égetett el, amelyet az előző években lekötött a levegőből. Bármilyen növényi növekedés esetén belátható természetesen, hogy a növényzet összességében elnyelő a szén-dioxidra nézve.

Kritikai megjegyzések

A fenti eredményekhez több kritikai megjegyzést tartunk szükségesnek, és további megjegyzéseket is örömmel veszünk.

A mérések nyílván nem válogatnak az erdő különböző szén-dioxid forrásai között, hanem egy összkibocsátást mérnek. Azaz tartalmazzák az elhalt növényi részek lebomlásából származó mennyiségeket is, ami főleg meleg időben összemérhető lehet a respirációéval.

Egy leépülő, pusztuló erdő esetleg hosszabb időtartamra is lehetne nettó kibocsátó, de ez inkább egy időleges erdőpusztulási kérdés, nem egy állandó folyamat.

Tenyészidőszak hosszabbodásról csak akkor beszélhetünk, ha annak minden feltétele, tehát a szükséges nedvesség is adott. Egy extrém száraz időszak, - amire egyébként azóta sem volt példa - nem esik ebbe a kategóriába, mint ahogyan a sivatagok sem.

Végül is a fenti kutatás nem állíthat többet, mint hogy meleg száraz időben csökken a termésátlag, és a növényzet átmenetileg több szén-dioxidot bocsát ki. Nem valószínű, hogy ez önmagában erősítené a globális felmelegedést.

Rámutat viszont arra, hogy milyen hihetetlenül bonyolult a komplex éghajlati rendszer, milyen nagy kihívás ennek pontos modellezése és a várható változások előrejelzése.

ICI Interaktív Meteorológia