Márton napi lúd - időjósló regulák

November 11-én a Mártonokat köszönthetjük. Több téljósló regula is fűződik ehhez a neves naphoz. A Márton napi lúd a költők fantáziáját is megmozgatta.

Szent Márton 316-ban Pannóniában született, a mai Szombathely területén egy római katonatiszt fiaként. Ő maga is katona lett. Egy napon - a legenda szerint - kettévágta a köpenyét, hogy felét egy fázó koldusnak adhassa. A következő éjszaka megjelent előtte Krisztus, a fél köpenyben ő mutatkozott meg koldusként. Márton erre kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett és téríteni kezdett. 371-ben Tours polgárai püspökké választották.

Szent Márton személyét már a korai középkorban is a jószágok patrónusaként tisztelték. Ezen a napon tömött libát vágtak, mondván: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik." A liba csontjából az időjárásra következtettek. Ha fehér és hosszú volt a mellcsontja, akkor havas telet vártak, ha rövid és barna, akkor sárost. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha barnán kemény tél várható."

Az 1860-as nagyszombati kalendárium szerint:
Szent Márton nap lásd meg a lúd mellye csontját,
Akarván követni falusi regulát:
S ha szép fejér lészen: havas üdőt várhatsz,
Ha pedig fekete, esső-viztül tarthatsz.

Egy Csokonainak tulajdonított tréfás versike így adja elő a "nyársra ítéltetett Márton-napi lúd" hattyúdalát:
"Már liba koromban hallottam e napnak
Hírét, hogy innepe volt Mártony papnak.
Rég tudom, hogy ilykor a torkos babona
Eleitől fogva nyársra ludat vona.
Mert apám, anyám is mikor megölettek,
E nyalánk szokásnak áldozati lettek."

Ezen a napon a céhmesterek is nagy vacsorákat adtak a legényeik tiszteletére, és a fő fogás a "likprádlinak" nevezett libapecsenye volt. Mivel a boltokban ezen a napon gyújtottak először gyertyát, az ínycsiklandozó sültet "gyertyapecsenyének" is mondták. A szőlősgazdák ekkor kóstoltatták meg egymással a kiforrt termést, és az új bornak, miként emlegették: Márton volt a bírálója.

A Szent Márton lúdja elnevezés egy régi római étkezési szokásból ered. Ugyanis ezen a napon általában libát ettek annak az emlékére, hogy ludak mentették meg hangjukkal a római Capitoliumot a gallusok támadásától. Innen a ludak megtisztelő "avis Martis" neve, melyből könnyen vált "avis Martini". Régen, ha az asszony csalta a férjét úgy mondták, hogy: "Lúdnyom nem láccik meg a jégen..."

A rendet parancsoló szent neve napja összeforrt az évzárás, az elszámolás időpontjával is. Ilyenkor kaptak a pásztorok, kanászok, kondások éves járandóságot, ünnepélyesen bírót választottak maguk közül az új évre. Megkapták a járandóságukat is, a "Mártongarast", a bocskorpénzt, meg a természetbeni juttatásokat, hogy megteljen télre a kamrájuk.

ICI Interaktív Meteorológia