Számos neves nap van december elején, melyhez népi időjóslások és más regulák fűződnek. Miklós és Mária napja a hiedelmek szerint nemcsak a karácsonyi időjárást mutatta meg, hanem a jövő évi termésre is próbáltak belőle következtetni.

Xavéri Szent Ferenc december 3-án esedékes névünnepét főként a dél-dunántúli falvakban disznóölő Ferenc napjaként emlegették, merthogy ilyenkor már bizonyosan kifagy a levágott jószág szalonnája, húsa.

Európa csaknem minden országában, ahol bányászat folyik, évszázadok óta megünneplik december 4-ét, a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának a napját. Elterjedése annak köszönhető, hogy a bányászhagyományok és tradíciók közösek egész Európában, közös a természettel vívott harcuk. Munkájukat állandó életveszélyben végzik, és ez olyan összetartó erőnek bizonyult, amelynek még a nemzetek határai sem szabtak korlátot.

Szent Borbála emléknapjához évszázadokon át sok hiedelem fűződött. Ha a Borbála napján vízbe helyezett cseresznyefaág, a "borbálaág" karácsonyra kivirágzott, az eladó lánynak közeli házasságra volt kilátása. Hasznosnak bizonyult az is, ha a lányok András napján az eresz alá dugott almát december 4-én a másik oldalára fordították, majd karácsonykor magukkal vitték az éjféli misére. Ugyanis aki a mise után először szólította meg őket, annak a családjából várhatták a vőlegényt.

Borbála dologtiltó nap is volt. A hiedelmek ilyenkor tiltották a varrást, fonást, söprést. Ám ha női látogató tévedt a házba - ami az egész téli ünnepkörben szerencsétlenséget jelentett - azt feltétlenül seprűvel verték ki. Idegen férfit sem láttak szívesen, mert az is elviszi a ház szerencséjét, akárcsak az ajándékozás és a kölcsönkérés. Fonás és varrás helyett Borbálakor tollat fosztottak, bort fejtettek vagy búzát csíráztattak, hogy annak zöldjéből majd a következő év termésére jósoljanak.

Ugyanakkor Baranyában ezen a napon a férfiak nem fejthettek bort, az asszonyoknak tilos volt hozzányúlni a rokkához, mert ezek a műveletek - felgerjesztvén az ártó szándékot - megbetegíthették volna a marhát. Egyébként a vértanúságot szenvedett ókeresztény Borbálát tartották védőszentjüknek a tüzérek, a harangöntők és a kőfaragók is. Bányászaink 1945 előtt munkaszünettel ünnepeltek.

Miklós napja

A keleti egyházak máig legtiszteltebb szentje Miklós püspök. Napját - december 6-át - főleg a gyerekek várják különös izgalommal. Merthogy a jeles nap előestéjén jön a Mikulás, akár be is kopogtathat a legkisebbek otthonába, és ahol netán csintalanabb a gyerkőc, oda még a virgácsos krampuszt is magával viszi. Ahová pedig csak éjnek évadján jut el, ott sem marad üresen, ajándék nélkül az ablakba kitett kiscipő.

A rendkívüli szociális érzékkel megáldott püspök jó cselekedeteiről és csodatételeiről számtalan legenda mesél. Legismertebb talán az a történet, amelyben egy gazdag nemes hirtelen nagy szegénységre jutott, és úgy akart magán segíteni, hogy három leányát erkölcstelen életre adja. Miklós mentette meg a lányokat a bűntől, mivel három egymást követő éjszakán egy-egy zacskó aranyat dobott be a házuk ablakán. Innen ered az egész világon elterjedt szokás, hogy Szent Miklós napján a szülők megajándékozzák gyermekeiket, mondván, ez a Mikulás ajándéka.

Kevésbé közismert, hogy a szülőket is lázba hozó Mikulás-járás hazánkban a viszonylag új keletű népszokások közé tartozik. Alig másfélszáz esztendeje terjedt át hozzánk osztrák és cseh földről, és nem egyenes utódja a régi magyar Szent Miklós kultusznak. A legendás szent a középkorban a gyermekek, a hajósok és a diákok patrónusa volt, de hozzá fohászkodtak a férjhez menő lányok is. Szent Miklós a folyók mellé települt magyarországi bencés apátságok védőszentje is volt. Névünnepét sokfelé az asszonyok dologtiltó napnak tartották, míg az időjósok szerint Miklós a karácsonyi időjárást is megmutatta.

Ambrus napján, december 7-én a méhészek a szokásosnál is gondosabban foglalkoznak a kaptáraikkal, az áttelelő méhcsaládokkal, mert úgy vélik, ettől függ a jövő évi mézelés. Ambrus a méhészek és a mézeskalácsosok patrónusa.

Jól illik az ünnepvárás adventi hangulatába - december nyolcadikán - Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának a napja, és az ő tiszteletére ezen a hajnalon is megtartott Rorate-mise. (A latin elnevezés a mise szövegében elhangzó 'rorate coeli': "harmatozzatok, egek" nyomán keletkezett.) A népi kalendáriumban is helyet kapott decemberi Mária napot régebben Eketiltó vagy Földtiltó Boldogasszony napjaként is emlegették, mivel ekkor már nemigen lehet szántani. Ha a fagy elmarad és sárba enyhül az időjárás, abból karácsonyra jeges időre következtettek. A Mária napi hosszú jégcsap az eljövendő évben szép kendertermést ígért.

ICI Interaktív Meteorológia