Egy jónak látszó hír: 2005-ben az Európai Unió ipara által kibocsátott szén-dioxid mennyisége a megengedett szint alatt maradt. A hír háttérében azonban komoly visszásságok húzódnak meg, melyek akár a kiotói célkitűzéseket is veszélyeztethetik.

2005. januárjában vezette be az Európai Unió az általa kidolgozott szén-dioxid kereskedelmi rendszert. Ez arra hivatott, hogy a klímavédelem célkitűzéseinek megfelelően, viszonylag költségkímélő és piackonform módon ösztönözze a kontinens szén-dioxid kibocsátásának csökkentését.

A kialakított rendszer keretében a vállalatok szén-dioxid krediteket, azaz kibocsátási kvótákat vásárolhatnak vagy adhatnak el. Ha egy vállalat a rögzített keretszámánál több gázt bocsát ki, krediteket kell vennie a piacon, ha pedig nem használja ki a keretét, a felesleggel szabadon kereskedhet. A kredit ára viszont nem rögzített, hanem a szabadpiacon alakul ki: ha nagy a kínálat, akkor csökkennek a kredit árak. A rendszer egyértelműen ösztönözni szeretné a cégeket a klímavédelem szempontjából tisztább technológiák alkalmazására, az energiaszektort pedig a tisztább energiaforrásokra történő áttérésre.

Az első év rögtön meglepetéssel szolgált. Az Európai Bizottság adatai szerint a főbb iparágak összességében 44 millió tonnával kevesebb szén-dioxidot bocsátottak ki 2005-ben, mint a megengedett érték, ami csak első látásra tűnik jó hírnek. Az Európai Bizottság kezdetben - minden jel szerint túlságosan bőkezűen - összesen 1830 millió tonnás szén-dioxid kibocsátási keretet osztott ki 9400 európai vállalat számára. Ugyanakkor a független szervezetek megbízható adatai szerint 2005-ben csupán 1785 tonna kibocsátására került sor.

Az Európai Bizottság szerint egyáltalán nem valószínű, hogy az éves kedvező adatok a vállalatoknak a tisztább technológiák irányába tett lépéseinek köszönhetőek. Sokkal valószínűbb, hogy a megengedett kibocsátási határértéket sok esetben túl magasan húzták meg, ezért a vállalatok különösebb erőfeszítés nélkül maradhattak belül a kereteken. Így viszont gyakorlatilag senki nem akar a piacon kreditet vásárolni, ami a kidolgozott rendszer működőképességét áshatja alá.

Az új kredit piac rövid élete alatt számos krízisen ment át. A hiányos adatok és információk következtében az ár erőteljes ingadozásokat ért meg. A kibocsátási kreditek hiányáról, majd bőségéről terjengő magalapozatlan hírek következtében például az április végi 31-ről 12 euróra csökkent az egységár, május 12-én a 8 eurós mélypontra zuhant, majd a héten, az álhírek cáfolása után ismét emelkedésnek indult.

Kritikus vélemények szerint a kibocsátási határértékek meghatározásában jelentős szigorításra lenne szükség a 2008-2012 kereskedési időszakban, hogy elkerülhessék a piaci összeomlást. Egyesek szerint ekkor lenne csak remény a példaértékű európai klímacélok elérésére. Európa a Kiotói Egyezményben vállalta, hogy 2012-re szén-dioxid kibocsátását az 1990-es évi bázisértékhez képest 5%-al csökkenti. Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Svédország és Hollandia már teljesítette a kötelezettségeit. Ugyanakkor néhány EU tagállam (pl. Olaszország, Spanyolország, Ausztria, Finnország), még igen messze áll azok betartásától.

A tétet növeli, hogy egy működőképes európai rendszer egy jövőbeni globális kibocsátás-kereskedelmi rendszer alapjául szolgálhatna, ami létkérdés lehet a hatékony klímavédelem szempontjából. A rendszer bukása viszont komolyan visszavethetné a globális méretekben így is igencsak nehézkesen alakuló klímavédelem ügyét.

Magyarországon az ipari struktúrának a rendszerváltozás idején bekövetkezett, mélyreható átstrukturálódásának köszönhetően komoly feleslegek alakultak ki, melynek értékesítése jelentős árbevételt hozhatna stabil piaci viszonyok esetén. Nekünk tehát kiemelkedő érdekünk fűződne a reális árszint beállásához. 

A Kiotói Egyezmény 2012. utáni jövőjéről a héten hívtak össze konferenciát Bonnban.

Kérjük, hogy a kérdéssel kapcsolatos véleményüket, kérjük, írják meg az alábbi címre: klima@icicom.hu! Szóljanak hozzá a Klímaváltozás topikhoz!

ICI Interaktív Meteorológia