A klímaváltozás gazdasági szempontból

A 2006 őszén napvilágot látott Stern-jelentés szerint az éghajlatváltozás a valaha látott legnagyobb kihívás elé állítja a világgazdaságot. Ezért az üvegházgázkibocsátás-csökkentésre úgy kell tekinteni, mint a jövőbe történő befektetésre, a gyors kibocsátáscsökkentés előnyei ugyanis messze felülmúlják annak költségeit.

Azok az országok és cégek, amelyek törekednek az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra, a most alakuló gazdasági életben versenyképesebbek lesznek azon társaiknál, amelyek nem veszik tudomásul a klímaváltozás elleni lépések fontosságát. A most változtató cégek amellett, hogy új munkahelyeket teremtenek, meg tudnak majd felelni a rájuk váró energiaellátási és biztonságpolitikai kihívásoknak is.

Jelenleg az üzleti élet szereplői és az energiafogyasztók nincsenek tisztában azzal, hogy tevékenységük mekkora szén-dioxid kibocsátással jár. Így a termelési költségeknél a legritkább esetben veszik csak számításba az okozott környezeti károkat. A gazdasági életben fontos kérdés, hogyan lehetne azt elérni, hogy az árak az okozott környezeti károk költségeit is magukba foglalják. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy a fogyasztók jobban gazdálkodjanak a jelenleg még rendelkezésükre álló energiaforrásokkal.

Fontos, hogy a gazdasági életben is előtérbe kerüljön a klímaváltozás kérdése. A mostani szabályozások még rengetek kérdést vetnek fel. A Kiotói Jegyzőkönyv kapcsán a legnagyobb dilemma, hogyan lehetne rávenni a fejlődő országokat, hogy bekapcsolódjanak a fejlett országokban már elkezdődött klímaváltozás elleni küzdelembe. Az egyik járható út talán az, ha nemcsak az új erdők telepítését jutalmaznák, hanem az is pozitív elbírálást jelentene a fejlődő országok esetén, ha meglévő erdőiket védik.

A közös, de megkülönböztetett felelősségvállalás elve szerint a fejlett országoknak nagyobb szerepet kell vállalniuk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében. A jövőben viszont valamennyi fejlett és átalakuló gazdaságú országnak komoly kibocsátáscsökkentési vállalásokat kell teljesíteni, és a fejlődő országoknak is részt kell vállalniuk a kibocsátások csökkentésében a katasztrofális éghajlatváltozás elkerülésének érdekében.

Az Európai Unió példamutatóan viselkedik a kibocsátások csökkentésének kérdésében, ugyanis önálló célként vállalja, az üvegházhatást okozó gázok 20%-os kibocsátáscsökkentését 2020-ra az 1990-es szinthez képest. További célként tűzték ki, hogy 2020-ra az Európai Unió teljes energiamennyiségének 20%-át megújuló energiaforrásokból fedezi és a bioüzemanyagok arányát 10%-ra növelje a folyékony üzemanyagok esetében.

A bioüzemanyagok használata mind a klimatológusok, mind a közgazdászok körében vitatott kérdés. Többen úgy vélik, hogy ezek az anyagok nem jelentenek megoldást a klímaváltozásra. Ennek oka igen egyszerű, a bioüzemanyag gyártásához ugyanis földre van szükség, ehhez az ott található fák kivágásával jutnak hozzá. A föld megműveléséhez pedig traktorokat használnak. Tehát fosszilis üzemanyagot égetnek el, hogy környezetbarát üzemanyagot állítsanak elő. Más technológiák alkalmazása rendkívül költségessé tenné az előállítást.

Valamint az is elgondolkodtató, hogy míg a világon vannak olyan országok, ahol az emberek éheznek, akkor a földeken miért nem olyan növényeket termesztünk inkább, amelyek segítik a világ élelmezését.

Mindent összevetve tudomásul kell venni, hogy a jelenleg tapasztalt változásoknak az oka a szén-dioxid-kibocsátás, és a csökkentést célzó lépések megtételét, országok és vállalatok szintjén egyaránt meg kell kezdeni, derült ki a Világgazdaság, a budapesti Brit Nagykövetség és a Magyar Környezetgazdaságtani Központ 2007 októberében tartott közös konferenciáján.