Időjárásalakítás: merész ötlet vagy valóság?

2009.09.27. 17:07

Az időjárás elől nem térhetsz ki, mert alapvetően meghatározhatja kedélyállapotodat és teljesítőképességedet.Van egy mondás, miszerint mindenki csak beszél az időjárásról, de tenni senki nem tesz ellene semmit. De valóban így van ez?

Az időjárás szeszélyeinek kitéve, az ember már a kezdetektől érdeklődve kémleli az eget.  Egy-egy hevesebb időjárási esemény olykor félelemmel tölti el. Eleinte isteni erőknek tulajdonította az égi jelenségeket, mígnem -- hosszú idő elteltével -- kezdte megérteni a folyamatok mozgatórugóit. Mivel azonban az ember természetéből fakadóan nem szereti, ha valamit nem tud irányítása alá vonni, már az ősi időkben megpróbálkozott az időjárás igényei szerinti alakításával.

 

Mágia és időjárás

Néhány indián, illetve európai törzsben elterjedtek voltak különböző rituálék, amelyekről úgy gondolták, képesek esőt hozni. A mágikus és vallási gyökerű időjárás befolyásoló eljárások számos kultúrában elterjedtek. A görög és római mitológiában is több esetben találkozhatunk az időjárást vezérlő elemekkel, igaz, ezek hátterében legtöbbször valamifajta isteni beavatkozás áll -- gondoljunk csak Homérosz Odüsszeia-jára, amelyben Aeolus, a szelek őrzője odaadományozza Odüsszeusznak és legénységének a négy fő szelet egy zsákban.

 

Az első lépések a tudományos módszerek felé

Az időjárás tudatos és valós befolyásolásának első lépése feltehetően a villámhárító megalkotása volt. Egymástól függetlenül két tudós is rájött a villámok elhárításának módszerére, előbb 1749-ben Benjamin Franklin az Egyesült Államokban, majd 1754-ben Prokop Divis Európában. Később, az 1950-es években Neumann János felvetette, hogy amennyiben a Földet egy újabb jégkorszak fenyegetné, megoldás lehetne, ha földdel vagy korommal fednék be a felszínt borító gleccsereket. Ez ugyanis jelentősen csökkentené a felszín albedóját, azaz sugárzás visszaverő képességét, és így az több hőt nyelne el és tartana vissza.

Nagyjából ez idő tájt Wilhelm Reich olyan kísérletekkel próbálkozott, amelyek a felhők kiszárítását célozták meg -- a kapott eredményei azonban ellentmondásosak, és tudományosok körökben nem elfogadottak.

 

A modern tudomány lehetőségei és korlátai

Az időjárás alakításának csábító lehetőségéről a későbbiekben sem mondtak le a tudósok, különböző ötletekkel álltak elő, hogy a nagy károkkal járó eseményeket elhárítsák. Gyakori és bevált eljárási mód a csapadék mennyiségének vagy fajtájának megváltoztatására, hogy apró kristályszemcséket, úgynevezett kondenzációs magvakat juttatnak a levegőbe, amelyek elősegítik a felhőben lévő vízgőz kicsapódását, és így az esőcseppek képződését. A módszert elsősorban a csapadék -- általában eső vagy hó -- adott terület feletti mennyiségének növelésére, vagy épp a terület megvédésére alkalmazzák, ha például már korábban kihullásra késztetik a csapadékcseppeket. Ez utóbbi főként jégeső és viharelhárításnál játszik fontos szerepet.

Ennek a módszernek a hatékonyságát alapul véve kezdett bele az amerikai kormány egy vihar elhárítási projektbe 1962 és 1983 között. A trópusi ciklonokat kísérelték meg gyengíteni azáltal, hogy a vihar közepén található felhőmentes területre, az úgynevezett szembe repülve ezüst-jodid alapú kondenzációs magvakat juttatnak a szemet körülvevő vastag felhőzetbe, a szemfalba. A kísérlet azonban nem hozott meggyőző eredményt.

1997-ben szintén az Egyesült Államokban, katonai keretek között, alaszkai bázissal indítottak egy kutatási programot, amelyet a Nagyfrekvenciás Aktív Aurora Kutatási Program (HAARP) névre kereszteltek. Ennek lényege, hogy egy sor nagy teljesítményű antennát állítottak fel, amelyek nagyfrekvenciájú rádióhullámok segítségével nagy mennyiségű energiát sugároznak a légkör elektronokat, töltött atomokat és molekulákat nagy számban tartalmazó, 50-400 kilométer közötti rétege, az ionoszféra felé. A tudósok úgy vélik, hogy ha az energianyalábot egy kis területre koncentráltan sugározzák, a hőmérséklet akár a hőmérséklet akár többszörösére megnövelhető, ami az ionoszféra kitágulását eredményezi, ez megváltoztatja a nyomási és hőmérsékleti elrendeződést, így végeredményben a globális meteorológiai viszonyokat.    

Talán a legemlékezetesebb és legnagyobb nyilvánosságot kapott kísérlet az időjárás megváltoztatására a 2008-as pekingi Nyári Olimpiai Játékokhoz kötődik. Miután a játékok az esős évszak idején kerültek megrendezésre, komoly fejtörést okozott a szervezőknek, hogy az eső ne mossa el a sporteseményt. Megelőzésképp, a Pekingi Időjárás Módosító Iroda munkatársai több mint ezer, ezüst-jodiddal bevont kondenzációs magvakat szétszóró rakétát lőttek fel nyolc óra leforgása alatt a nyitó ünnepségeket megelőzően, hogy a főváros felé tartó esőfelhőkből még a környező területeken kihulljon a csapadék. 

 

Magyarországi vonatkozások

Hazánkban is van példa az időjárás alakítás gyakorlatára. A Baranya megyében működő Dél-magyarországi Jégeső Elhárítási Egyesülés, mint ahogy nevéből is kiolvasható, jégeső elhárítással foglalkozik. Ennek során talajfelszíni generátorok segítségével rengeteg ezüstjodid kristályt állítanak elő, és ezeket nagy koncentrációban, még a jégszemek kialakulását megelőzően juttatják a zivatarfelhőbe. Azért ezüstjodid kristályokkal dolgoznak, mert ezeknek a részecskéknek a szerkezete áll legközelebb a jég kristályszerkezetéhez, így jelenlétükben már kis energia befektetés mellett is ki tudnak fagyni a vízcseppek. Ebben az esetben a zivatarfelhő maga szívja fel a talajról a kristályrészecskéket, és nem rakétákkal lövik fel őket.

Habár egyes esetekben úgy tűnik valóban sikerül elérni a kívánt célt, és szájízünk szerint megváltoztatni az időjárást, sok kutató megkérdőjelezi a módszerek hatékonyságát. A légkör és az időjárás esetében ugyanis egy olyan összetett és kaotikus rendszerről van szó, hogy teljes bizonyossággal sosem állítható, hogy valóban az emberi beavatkozás okozta a változást.

KAPCSOLÓDÓ CIKK