Még kérdés, hogy Koppenhága a "nagy fordulat" vagy az "elpuskázott lehetőség" címmel kerül be a klímavédelem történetébe. Új fordulatként az amerikai elnök arra készül, hogy ideiglenes szennyezéscsökkentési céllal győzze meg a kétkedőket: az USA is elkötelezte magát. Ezzel együtt valószínűleg a reménykeltő hazugságok fogják jellemezni a dán fővárosban rendezett konferencia-mostrum munkálatait.

 

Decemberben, Koppenhágában szinte az egész világ képviselteti magát azon a nagyszabású ENSZ-klímacsúcson, amelytől azt remélik, hogy sikerül a kiotói egyezmény helyébe lépő új megállapodásban megegyezni és hogy a célkitűzésekhez végre csatlakozik az eddig csak külső szemlélő szerepét betöltő Egyesült Államok is.

A tét gyakorlatilag az, hogy december 7. és 18. között sikerül-e tető alá hozni azt az új megállapodást, amely az üvegházhatású gázok kibocsátását korlátozó, 1997-es kiotói egyezményt váltaná fel. Ám a fejlődő és a fejlett országok ellentéte és az amerikai közvélemény húzódozása miatt  klímacsőd fenyeget Koppenhágában. A tárgyalók, diplomaták és politikusok máris kármentésbe kezdtek, világszerte igyekeznek csökkenteni a közvélemény szemében a tanácskozás tétjét. A vezető ipari nagyhatalmak döntéshozói már irreálisnak tartják, hogy jogilag kötelező érvényű, valódi áttörést hozó megállapodás szülessen, és arról beszélnek: a koppenhágai egyezség legyen csak egy hosszabb folyamat kiindulópontja.


Ideiglenes csökkentési célt dobna be Obama

A legnagyobb akadály viszont elhárulni látszik. Barack Obama ugyanis azt fontolgatja: tűzzenek ki ideiglenes célt az Egyesült Államok óriási üvegházgáz-kibocsátásának csökkentésére. Az Observer brit hetilap úgy értesült, az Obama-adminisztráció tagjai diplomatákkal és fontos döntéshozókkal tárgyalnak erről a Capitol Hillen. Az ideiglenes csökkenési célt Koppenhágában írnák alá. Az USA és Kína felel a világ üvegházgáz-kibocsátásának 40 százalékáért, és előbbi az egyetlen fejlett ország, amely még semmilyen csökkentési százalékot nem jelentett be.

Az Államoknak elő kell állnia egy ilyen céllal, ezt látta be az Obama-kormányzat - közölte az Observerrel Todd Stern, az USA külügyminisztériumának klímaváltozással foglalkozó küldötte. Stern további részleteket nem árult el a formálódó megoldásról, de valószínűleg az ideiglenes cél az lenne, hogy az USA a 2005-ös szinthez képest 14-20 százalékkal fogja vissza az üvegházgáz-kibocsátást. A Fehér Ház és a külügyminisztérium közt arról is folyik az egyeztetés, hogy ne pontos számértékű vállalást jelentsenek be, hanem bizonyos tartományban szóródó célokat.


Tojástánc

Ha ezt a manővert a többi állam elfogadja, Obama dilemmája meg lenne oldva. A szenátus ugyanis nem fogad el csökkentési törvényt Koppenhága előtt, ami azt jelenti, hogyha az elnök valamilyen vállalást tesz a konferencián, azt utólag visszautasíthatják Washingtonban. Ha viszont a világ egyik legnagyobb szennyezője semmilyen csökkentési százalékot nem ajánl fel, a koppenhágai megegyezés összeomolhat.

Nem véletlen, hogy az Obama-kormányzat ennyire óvatos. A 20 százalékos csökkentési cél is messze esik az európai fejlett országok és Japán vállalásaitól és attól a szinttől, amelyen (az éghajlatkutatók ajánlásai szerint) a klímaváltozás legrosszabb következményeit még el lehet kerülni - de az is veszélyes, ha túl magasra helyezik a lécet. Ez ugyanis csak provokálná a szenátust, és ártana az amerikai klímatörvény elfogadására irányuló erőfeszítéseknek. Obamáék nem akarják megismételni a kilencvenes évek kudarcát. A kiotói egyezményt az Egyesült Államok a nemzetközi porondon elfogadta, de otthon a szenátus teljes egyértésben, 99 nem szavazattal utasította el a ratifikációját.

"Egyfelől az emberek azt várják, hogy az Egyesült Államok mutasson fel egy csökkentési célszámot" - magyarázta Todd Stern az Observernek. "Másrészt viszont különösen számítanak arra, hogy az USA is hozzon klímavédelmi törvényt, és nem akarják, hogy olyan lépéseket tegyünk, amelyek ezt a folyamatot bonyolítják el még tovább."

Forrás: AFP

Látogatók a klímaváltozás hatásait bemutató pannó előtt a dzsakartai brit nagykövetségen

Az amerikai ideiglenes vállalás reményében nem kizárt, hogy a pontos csökkentési céloktól eddig ódzkodó fejlődő államok kormányzatai, mint például Kínáé, az eddigieknél határozottabban elkötelezik magukat a klímavédelem mellett. A The Guardian című angol napilap összegyűjtötte, nagy vonalakban mit is várhatunk Koppenhágától. A napilap elemzői négy forgatókönyvet állítottak össze, melyet megvalósulásuk valószínűsége szerint állítottunk sorrendbe:


A megvalósult álom

Barack Obama óriási kockázatot vállal Koppenhágában és ambiciózus vállalásokat tesz országa szén-dioxid kibocsátásának csökkentésére, abban a reményben, hogy e döntés hatására az új évben sikerül az eddig szkeptikus hangokat elhallgattatnia. Ez a lépés felrázza Kínát és Indiát, és végre a világ két legnagyobb üvegházgáz-kibocsátója is cselekvésre szánja el magát, rövid és hosszú távon is elkötelezi magát a kibocsátáscsökkentés mellett.

Japánt, Kanadát, Oroszországot, Ausztráliát és a többieket magával ragadja a lelkesedés, és csatlakoznak az Európai Unió vállalásaihoz - az EU ugyanis rövid távon, 2020-ig vállalta, hogy saját károsanyag-kibocsátását 20 százalékkal csökkenti, hosszú távon pedig (2050-ig) 80-95 százalékos kibocsátáscsökkentést irányzott elő az 1990-es szinthez képest. Ezzel szeretnék az unió tagállamai elérni, hogy a Föld átlaghőmérséklete ne emelkedjen a tudósok szerint kritikus 2 Celsius-foknál többel. Ez azonban valóban csak egy álom, megvalósulásának igen csekély az esélye.

Valószínűsége (1-től 10-ig terjedő skálán): 1


Összeomlás

Az Európai Uniónak az Egyesült Államokra és a többi országra gyakorolt nyomása visszafelé sül el, és hatalmas szakadék nyílik a résztvevők között. A tárgyalásokon túlsúlyba kerülnek a belharcok, ultimátumok, nagy kivonulások és megsértődések. Az idő telik-múlik, és nem lesz megegyezés. Az ENSZ kénytelen lesz kudarcként elkönyvelni ezt a tárgyalást, valamint veszni hagyni két évtized munkáját, így védelem nélkül marad a Föld a klímaváltozás egyre növekvő veszélyével szemben.

Valószínűsége (1-től 10-ig terjedő skálán):
2


A veszélyes út

Koppenhágát a vádaskodás és tiltakozás uralja majd, amely a gazdag és szegény országok közötti évszázados szakadékokra vezethető vissza. Az Egyesült Államok nem lép, a tárgyalások megrekednek, mert ebben az esetben egyetlen ország sem vállalja majd, hogy nyílt lapokkal játsszon és kezdeményezzen. A közvélemény nagy várakozása a konferencia kimenetelét illetően komoly terhet ró a résztvevőkre, akik e terhek mellett képtelenek lesznek komoly döntéseket hozni. Végül az utolsó pillanatban kompromisszum születik, és néhány jogi kiskaput felhasználva a tárgyalásokat a következő évre halasztják, de a tárgyalássorozatnak nem határozzák meg a pontos menetrendjét.

Valószínűsége (1-től 10-ig terjedő skálán): 4


A reménykeltő hazugságok

Koppenhágában pozitív visszajelzéseket vált ki Obama azon törekvése, hogy megpróbálja átformálni az Egyesült Államokban uralkodó szemléletmódot és elfogadtatni a környezetbarát gondolkodásmódot az emberekkel. Tervei megvalósításához időre van szüksége az amerikai elnöknek, amit meg is kap a bizottságtól. Csak kevés témában történik előrehaladás, mint például az erdőirtások megelőzése és a hosszú távú, 2050-re vonatkozó vállalások megvitatása. A részt vevő országok megegyeznek abban, hogy a következő 10 évben nem foglalkoznak a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó szigorú szabályokkal, inkább támogatják a fejlődő országokat 2010-ig, ami egyfajta időnyerésnek is felfogható.

Valószínűsége (1-től 10-ig terjedő skálán): 7