Szelek szárnyán - neves szelek a világon

Chinook, misztrál, bóra, kossava. Ezek az elnevezések mind egy dolgot takarnak: olyan szélfajtákat, amelyeknek valamilyen különleges tulajdonságuk van, vagy egy adott területen eltérnek az általános nyomáseloszlásnak megfelelő áramlástól.

A szél tulajdonképpen az eltérő nyomású területek közötti levegőáramlás, amely igyekszik kiegyenlíteni a különbségeket. A helyzetet azonban egy sereg módosító tényező bonyolítja, például a Föld forgásából származó eltérítő erő vagy a domborzat. Ha a széllökések sebessége meghaladja az 57 kilométer/órát, akkor beszélünk viharról. Tehát a vihar nagy szelet jelent, és nem azonos a zivatarral.

A helyi szeleknek több fajtáját különböztetjük meg, vannak olyanok, amelyek az eltérő mértékben felmelegedő területek fölött alakulnak ki, mások a domborzati viszonyok miatt jönnek létre. A teljesség igénye nélkül nézzünk néhány nevezetes szélfajtát szerte a világból!

A misztrál és a burin

Az Adriai-tenger partvidékén használják ezeket az elnevezéseket a tenger és a szárazföld között kialakuló légáramlásokra. Nappal a napsütés hatására a szárazföld felszíne hamarabb felmelegszik, mint a vízfelszín, és megindul a tenger felől a hűsítő áramlat, a misztrál. Általában 9-11 óra között élénkül meg, és délután 2-3 körül éri el maximumát.

Éjszaka az előző folyamat fordítottja zajlik le. Napnyugta után a szárazföld hamarabb hűl le, mint a tengerfelszín, így a szárazföld felől a tenger felé fúj a szél. A burin napnyugta után támad fel, és napkelte után ül el.

A bóra

Ugyancsak az Adriai-tengeren szeptembertől májusig uralkodik a bóra, amely hideg, száraz levegőt hoz északkelet felől. A szárazföld felett összegyűlt hideg levegő egy szűk szoroson keresztül átbukik a hegyvonulatokon, ennek jeleként a csúcsokon felhősapka jelenik meg. Hirtelen alakul ki, gyakran heves, és rövid ideig tart.

A kossava

Leggyakrabban február és április között figyelhető meg ez a jelenség a Kárpát-medencében. Ilyenkor az Északkelet-Európa felől érkező hideg levegő nem tud átjutni a Kárpátokon, megkerüli azt, és délkelet felől az Al-Duna völgyében felerősödve éri el a medencét a több napig tartó, néha viharos erejű szél.

A chinook

Észak-Amerikának is megvannak a nevezetes szelei. A chinook például a Sziklás-hegység keleti oldalán jelentkező főn jellegű bukószél. A délnyugat felől érkező levegő felemelkedik a hegység nyugati oldalán, lehűl, és kihull belőle a csapadék. Miután elérte a hegytetőt, a keleti oldalon leáramlik, és felmelegszik. A száraz, meleg szél a hegy lábánál akár 15-20 fokos hőmérséklet-emelkedést is okozhat 15 perc alatt.

A habub és a számum

Habubnak nevezik a Szudán területén évente átlagosan 24-szer előforduló por- vagy homokviharokat. Időtartama kb. három óra, de ez alatt az idő alatt akár 100 millió tonna port és homokot is megmozgathat, súlyos pusztításokat okozva ezzel.

A számum a Szahara területén, valamint az Arab-félszigeten jelentkező sivatagi szél. Por- és homokviharral kísért jelenség, jellemzője az igen magas hőmérséklet és a száraz levegő, e tulajdonságai miatt mérgező szélnek is nevezik.

A sirokkó

A szaharai homokból ritka esetekben Európa is részesülhet. Ez a sirokkó nevű áramlás miatt következhet be, amely déli, délkeleti irányból, Afrika felől fúj Európa felé. Az eredetileg meleg, száraz levegő a Földközi-tenger fölött áthaladva megtelik vízgőzzel, és csapadékos időjárást okoz kontinensünk egyes részein. A csapadék a port is kimossa a levegőből, így eshet piros hó vagy piros eső, mint ahogy az történt 2008. május 30-án hazánkban is.