Egy kaliforniai és hawaii kutatók által végzett tanulmány szerint a légköri üvegházgázok fokozott kibocsátása nem csupán az óceánok elsavasodását eredményezi, de ezzel egyidejűleg a tengerek is egyre zajosabbá válnak.

A szén-dioxid légköri koncentrációjának növekedése nemcsak az óceánok elsavasodásához járul hozzá azáltal, hogy a világóceán egyre több üvegházgázt nyel el, hanem hatására a víz akusztikus tulajdonságai is megváltoznak. A kutatók meglepve tapasztalták ugyanis, hogy a tengervíz a nagyobb mennyiségben elnyelt szén-dioxid miatt jobban átereszteszti az alacsony frekvenciás hangokat. A kutatók elmondása szerint a tengervíz hangelnyelési képessége akár 70 százalékkal is csökkenhet a század végéig a magasabb szélességeken.

A szén-dioxid-kibocsátástól a tengeri emlősökig

Az óceán felszíni vizei az éves szén-dioxid-kibocsátás közel 30 százalékát veszik fel. A CO2 légköri koncentrációjának és ennek hatására az óceánokban oldott gáz mennyiségének növekedése savasabb irányba, azaz alacsonyabb pH-értékek felé tolja el a tengervíz kémhatását. Mindez a hidrogén ionok koncentrációjának megnövekedését jelenti. A tengervíz alapesetben enyhén lúgos kémhatású, jelenlegi pH-értéke 8,1 körül van, de már az is egy tizeddel alacsonyabb, mint az iparosodás előtt volt, és 25%-kal nagyobb savasságot jelent.

Richard Zeebe oceanográfus elmondása szerint az óceán bizonyos kémiai összetevői elnyelik a hanghullámokat, illetve befolyásolják terjedésüket. A kémiai összetételtől függően a frekvenciák felerősödhetnek vagy épp elhalhatnak.

Azonban nem minden hangfrekvenciát érint a változás, a pH-érték alakulása ugyanis alapvetően az alacsony frekvenciák tartományába eső hanghullámokat befolyásolja - épp azt a tartományt, amellyel például a cetek is kommunikálnak. Emellett nem mindenhol lesz egyforma mértékű a változás, kialakulhatnak úgynevezett akusztikus "hot spotok" azokon a területeken, ahol drasztikusan csökken a hangelnyelés, ugyanakkor intenzív zajforrások vannak jelen, például a hajózás révén. A becslések szerint leginkább a magasabb szélességek felszíni vizei lesznek érintettek, úgymint a Csendes-óceán északi része, a Déli-óceán vagy az Észak-atlanti-térség.

Zeebe kutatótársa, Tatiana Ilyina szerint a felszíni tengervíz pH-értéke 2100-ig 0,6 egységgel fog csökkenni a CO2-kibocsátás jelenlegi üteme mellett. Mivel a skála logaritmikus, egytizednyi esés a pH-értékben tízszeres emelkedést jelent a savasságban.

Az elsavasodás eredményeként a 200 Hz-es hanghullámokat akár 70 százalékkal kisebb mértékben nyeli majd el az óceán, vagyis azok ennyivel hosszabb utat tehetnek meg. Érdekességképp: a zongora közép C hangja 261,6 Hz-re van hangolva. Az óceánban természetes módon is keletkeznek e frekvencia körüli hangok, mint például az eső, a szél vagy a hullámok által keltett hangok, de a tengeri emlősök is hasonló frekvenciájú hangokat bocsátanak ki, ami az egymás közti kommunikációhoz, a tájékozódáshoz és az élelem megtalálásához elengedhetetlen. Mindemellett, számos tengerészeti, kereskedelmi és tudományos tevékenységhez is alacsony frekvenciás hanghullámokat használnak, ami már eddig is okozott gondokat, és megzavarta az élőlényeket - már többször vetődtek tömegesen partra bálnák és delfinek. Mindez azonban gyakoribbá válhat légkörünk és vizeink további szennyezésével.

Forrás: EPA

A jövőben gyakoribbá válhat a partra sodródott bálnák és delfinek látványa. Az óceáni háttérzaj növekedése megzavarja tájékozódási képességüket, akadályozza őket a táplálékszerzésben és a kommunikációban

Az óceánok elsavasodása tehát nem csupán a tápláléklánc alján álló organizmusokat, planktonokat és korallokat érinti majd a mészképző folyamatok akadályozása révén, hanem magasabb rendű fajok, tengeri emlősök, mint például a delfinek és a bálnák is egyre inkább érintettek lesznek, miután az óceán kevésbé tudja majd elnyelni a hangokat.

Kettős hatások

Zeebe elmondása szerint a tengeri emlősökre kifejtett hatások egyelőre még nem ismertek pontosan. Számos antropogén eredetű háttérzajforrás figyelhető meg az óceánokban, úgymint a hajózáson, tengeri építkezéseken, szeizmikus és szonár (hangradar) kutatásokon keresztül. Ezen zajok intenzitása feltehetően lényegesen növekedni fog a jövőben. A háttérzaj növekedése pedig alapvetően akadályozhatja olyan hangok azonosítását, amelyektől ezek az élőlények akár táplálkozás és tájékozódás, akár szaporodás szempontjából függnek.

Másrészről azonban az is lehetséges, hogy a tengeri emlősök nagyobb távolságokról tudnak majd kommunikálni egymással, hiszen így az alacsonyabb frekvenciájú hanghullámok nagyobb utat tudnak megtenni a mélyebb vizekben.