Ködfogókkal gyűjtik be a hasznosítható csapadék minden cseppjét Peruban. A vízhiány súlyos probléma s Földnek ezen a klímaváltozás által egyik legérzékenyebben érintett vidékén, s erre a sűrű, szinte átláthatatlan ködfelhők adják a megoldást.

Különös módszert eszeltek ki ivóvíz gyűjtésére Peruban. A Lima környéki dombokon fél éven keresztül kegyetlen szárazság uralkodik, alig van felhő az égen, viszont az év másik felében köd borítja a vidéket. Peru lakosságának folyamatosan új vízellátási módokon kell gondolkodnia. A főváros, Lima szegénynegyedeiben, ahol vezetékes víz vagy kút egyáltalán nincsen, már sok ember megélhetését biztosítja az új módszer.

Lima földrajzi elhelyezkedéséből adódóan az éves csapadékösszeg alig haladja meg a 40 millimétert, így a város állandó vízhiánnyal küzd. Két német kutató, Anne Lummerich és Kai Tiedemann ezért indította el a "Zöld sivatag" projektet, amely a gyakran ködös, párás idő kihasználását célozta meg.


Fertőtleníteni kell a vízzé vált ködöt

Minden évben, júniustól novemberig olyan sűrű köd borítja a tájat, hogy a látástávolság általában nem több 5 méternél. Ez a jelenség főként a perui partok mentén mozgó, hideg Humboldt tengeráramlat következménye. A tenger felől áramló hideg miatt a köd nem száll fel, ezért csapadék sem képződik.

Télen tehát nagyon magas a páratartalom, és órákon át szitál a helybeliek által "garuának" nevezett köd, ilyenkor úgynevezett ködfogókkal gyűjtenek vizet. Függőlegesen felállított, 30 négyzetméteres hálókat feszítenek ki a város fölötti hegyoldalakon, és ezeken csapódik le a pára. A víz összegyűlik egy kis csatornában, majd csöveken keresztül tartályokba folyik. A ködfogók napi több száz liter vizet tudnak összegyűjteni.

Forrás: www.greendiary.com

Működésben az egyik garuabefogó

Lima szeizmikus övezetben fekvő város, gyakoriak a kisebb-nagyobb földrengések, ami időnként földcsuszamlásokhoz vezet. Az erdők megakadályozhatnák a talajmozgásokat, de a hosszú évek óta tartó fakitermelés miatt a hegyek teljesen csupaszon állnak. A projekt keretében a helyi lakosok több száz fát ültettek már el, amelyek ködfogóként is szolgálnak majd. A módszer tulajdonképpen nem új, hiszen már évszázadokkal ezelőtt is rájöttek az emberek, hogy a fákról összegyűjthetik a lecsapódott vizet.

A lakosokat nem volt könnyű bevonni a projektbe, de a kutatók mindent elkövettek, hogy felismertessék velük a módszer jelentőségét. A rendszer folyamatos karbantartást igényel, amit főleg nők végeznek el. Ez a munka jól jön nekik, hiszen a pénzkereseti lehetőség mellett közel maradhatnak az otthonukhoz, a gyermekeikhez.

Az összegyűjtött vizet fertőtlenítés után öntözésre, mosásra, főzésre használják fel. A vállalkozás sikerét látva egyre több helyen telepítenek majd ködfogókat Peruban és a világ más ködös tájain is.